Az utolsó 3 nap összefoglalója egy kis utazással, óceánnal és néhány jótanáccsal.  Reggel lementünk a Seminario Mayor étkezőjébe, ahol svédasztalos reggeliből válogathattunk kedvünkre. Bőséges, de nem túlzottan sok reggelit fogyasztottunk, hiszen egy hosszabb autóbuszos utazás állt még előttünk.…

Lassan, de biztosan haladunk Santiago felé, az eső sem állhatja utunkat. Találkoztunk magyarokkal, horreókkal, bakancsokkal, este meg egy királynői emelvényen aludtam! Az utolsó előtti gyaloglós napra ébredtünk. Az ablakon kinézve elég barátságtalannak tűnt az idő, apró szemekben szitált az eső,…

Titkos jeleket kerestünk, becsatlakoztunk a Fancia útba, áthaladtunk Melidén és még pulpót sem ettem, ellenben előkerült egy vaddisznóóóó! Reggelre sorstársam (a villámlástól félő kiskutyus) az ágyam alól visszament spanyol gazdájához, aki még javában húzta a lóbőrt. Oly annyira kényelembe…

Ma végre büszke voltam magamra és az is kiderült, hogyan lesznek utolsókból az elsők... Találkozás két cuki kutyával, az egyikükben a sorstársamra leltem.... :-) Ez a nap úgy kezdődött, hogy elbúcsúztam Sharontól, többé már nem fogom őt látni. Még egy plusz napot iktatott be, így lesz ideje…

A természet ma megint kitett magáért, na meg az én természetem is.... :-)  A szálláson lévő italautomatából ittunk egy kávét és háromnegyed 8-kor elindultunk. Nem igazán találtuk a kivezető utat és a nyilat, de ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelent James az amerikai zarándok-pap és megmutatta a…

Azok a fránya hegyek, de sok van belőlük...! Eső- és könnycseppek, érzelmi hullámvasút, caminós sorstársak, megkönnyebbülés... Reggel azzal kezdtük a napot, hogy lementünk az albergue éttermébe, ahol 7 euróért svéd asztalos kínálat várt bennünket. Nem volt olcsó, de bőséges és bármit…

Szép tájak, gyülekező fellegek, könnyek... és egy vészjelző síp beüzemelése.  Fél 8-kor átmentünk reggelizni az étkező helyiségbe, ahol vendéglátóink már szépen terített asztallal vártak. Finom, de nem túl bőséges reggelit kaptunk, majd ezután kellett egyenként a pulthoz fáradnunk, ahol mindenki…

Hosszú, hosszú lefelé vezető út, duzzasztógát, szép kilátás és küzdelem önmagammal... 7 óra körül még tejfehér köd lepte el a tájat, amikor a hálóterem ablakából kinéztem. Lementünk reggelizni az albergue bárjába, ahol Sharon megkért, hadd jöhessen velem, mert nagyon fél a ködben egyedül. Hát…

A legnehezebb nap. Minden szempontból. A táj gyönyörű, az időjárás kegyes volt hozzánk és mégsem felhőtlen az örömöm...  Reggel 7 óra előtt már megterítettek házigazdáink az albergue étkezőjében. Aki csak a szálláson töltötte az éjszakát, mindenki igénybe vette az 5 eurós reggelit, hiszen ma…

Vihar előtti csend, a nagy hegy előtti lejtő, szép tájak és erdőtüzek nyomai.  7:20-kor indultam, a nap éppen csak feltűnt a horizonton, ahogyan visszatekintettem az országúton. Ma úgy alakult, hogy pontosan nyugat felé haladtam, tehát a szép napfelkelte pontosan mögöttem fényeskedett. Legalábbis…