El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Sérülések, betegségek és kezelésük az El Caminón

Milyen gyógyszerekre, egészségügyi felszerelésre lehet szükség az úton?

2012. szeptember 20. - Andrea az El Caminón

Nem kell egy egész kórházi felszerelést vinni, mindenre úgysem lehet felkészülni. Gyógyszerekből épp elég annyi, amennyit egy szokásos utazásnál magunkkal vinnénk, de azokból sem szükséges egy egész levéllel, elegendő csak néhány szem, ami az akut panaszokat kezeli. Az El Camino útvonalán nagyon sok gyógyszertár van, az egész gyógyszeripar odatelepült, hiszen jó üzlet ez nekik, de megnyugtató a zarándoknak is, hogy szinte mindenhol számíthat segítségre. Lássuk hát mire lehet szükség:

  • lázcsillapító
  • hasmenés elleni szer
  • fájdalomcsillapító
  • magnéziumos pezsgőtabletta
  • sportkrém, izomlazító krém vagy lóbalzsam
  • vízhólyag tapasz  (1-2 db maximum, mert kint nagyon sokféle kapható, külön minden testrészre, kisujjra, sarokra, bütyökre stb.)
  • sebtapasz
  • fertőtlenítőszer
  • szőlőcukor (nem létkérdés)
  • tű, cérna (vízhólyag varráshoz – erről még lesz szó)
  • antihisztamin, Fenistil (krém és tabletta)

Milyen tisztálkodó szereket vigyünk magunkkal?

Minél kisebb kiszerelésű tusfürdőt és fogkrémet érdemes vinni, mert minden gramm súly számít, útközben pedig a nagyobb városokban pótolhatjuk, ha kifogyott. Nagyon hamar össze tud jönni az a 8-9 kg, amit majd a hátunkon cipelünk, szóval amit csak lehet, a minimumra kell redukálni. Amikor én készültem az útra, akkor az első listámra még hajszárítót és rúzst is felírtam :-) de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez túl nagy súly és teljesen felesleges lett volna. Az úton nagyon jól működött a Camino hajszárító, vagyis a szabadban, a napon szárítottam meg az amúgy nem kevés hajam és sosem volt ebből gondom. Kriszti szerint, amikor a hajat osztották, én biztos háromszor álltam sorba... :-) Végül még sampont sem vittem, tusfürdővel mostam hajat is, ellenben mosókrémet javasolnék, mert elég gyakran kell mosni. Több helyen van mosógép, 1-4 euró/mosás, de gyakran várni kell rá és ha kevés a ruha, nem tart semeddig kézzel kimosni. A naptej viszont nélkülözhetetlen! Vihetünk még arckrémet, testápolót, de mindenből csak keveset. Ha a repülőn nem adjuk fel a hátizsákot csomagként, hanem kézipoggyászként visszük fel a fedélzetre, akkor a különböző kenceficéket max. 100 ml kiszerelésben és egy külön nylon zacskóban kell a biztonsági ellenőrzésnél bemutatni.

Milyen egészségügyi problémákra lehet számítani?

Inni kell

Na nem a részegségig, hanem vizet! :-) A spanyol vezetékes vízhálózat elég jó, a víz iható, de az út menti kutaknál érdemes óvatosnak lenni. A legtöbb kútnál feltüntetik, hogy a víz iható (agua potable) avagy nem (agua no potable). Érdemes odafigyelni, mert különben komoly hányás-hasmenéssel lehetünk gazdagabbak. A folyadék pótlást komolyan kell venni, mert könnyen kiszáradhat az ember a nagy hőségben. Ha kút mellett megyünk el, mindig töltsük meg a kulacsunkat friss vízzel és ne gondoljuk, hogy az a mondjuk 2 deci elég lesz, mert úgyis közel már az albergue. Sosem lehet tudni, zárva is lehet a szállás és nincs annál rosszabb, mint szomjazni 40 fokos hőségben.

DSC0000116_3.jpg

Enni kell

Nem javaslom a teljesen üres gyomorral való kora reggeli elindulásokat, különösen a nehéz terepen legalább egy müzli szeletet vagy csokit együnk indulás előtt. Könnyen leeshet a vércukorszint, aztán szédülés, ájulás, nem is mondom tovább... Én az első nap a legmeredekebb hegy tetején, a Pireneusok kellős közepén szédültem meg egy kicsit. Nem tudom, mi lehetett az oka, talán a túl meredek hegy, a hirtelen fizikai megterhelés, mindenesetre a gyorsan magamba tömött néhány szem szőlőcukor segített és néhány perc múlva folytathattam az utat. Ott nem szabad sietni, mert a hegy megálljt parancsol! Az egész úton ügyelni kell arra, hogy jól táplálkozzunk. Rengeteg energiát emészt fel a 800 km hosszú gyaloglás és ezt az energiát valahonnan származtatni kell. Az egyik legjobb dolog volt az úton, hogy szinte bármit és bármennyit ehettem, mert nem hogy híztam volna, hanem az út végére közel 8 kg-t fogytam! :-) Mindenki számíthat valamennyi fogyásra, mert egyszerűen képtelenség annyit enni, hogy pótoljuk az összes leadott energiát.

El Camino 472_2.jpg

Napszúrás

Nagyon fontos, hogy legyen a fejünkön napkalap vagy valamilyen sapka, baseballsapka, bármi, ami megvéd az igen erős spanyol naptól. Én nem gondoltam volna, hogy szeptemberben és még októberben is 30-35 fok feletti tűző napsütés vár majd rám Észak-Spanyolországban, pedig így volt! Nem árt a naptejet is sűrűn kenegetni, mert jobb megelőzni a leégést, mint utólag kezelni, nagyon fájdalmas tud lenni. Az én orrom állandóan leégett, mert elfelejtettem bekenni, a napszemüveg pedig oda fókuszálta a napsugarat és emiatt állandóan hámlott. Gyönyörűen néztem ki! :-)

Rovarok

Állítólag vannak poloskák egyes alberguékben, de szerencsére én eggyel sem találkoztam. Ez a mondat még igaz volt 2011-ben, de később megtapasztaltam a jelenlétüket. Az ágyi poloska témáról egy külön posztban részletesen írtam ITT. Szúnyoggal sehol nem találkoztam, mint ahogy kullancsról sem hallottam arrafelé, viszont rengeteg volt az apró és igen szemtelen légy! Sokszor bosszantott, amikor gyaloglás közben - mit sem tisztelve komoly zarándok mivoltomat – egyszerűen ráült az orromra vagy a homlokomra és hiába ráztam a fejem, meg sem mozdult a piszok. :-)

Milyen sérülések lehetnek az úton?

És akkor el is érkeztünk az egyik sarkalatos kérdéshez, azaz hogyan bírja majd lábunk ezt az igen hosszú és fáradságos utat? Először is érdemes még indulás előtt rendbe hozni az esetleges meglévő láb problémákat, mert a nagy terheléstől csak fokozódni fognak. Nekem nyár elején kezdett fájni a bal térdem, amivel előtte még sosem volt gondom. Néhány hét múlva olyan erős volt a fájdalom, hogy már a reggeli felkelés is nehezemre esett. Nem volt mit tennem, felkerestem egy specialistát, mert ilyen térddel nem tudtam volna végigmenni az úton. Azóta is áldom az eszemet - na meg persze Vas doktor kezét, aki egy 3 alkalmas injekciókúrával rendbe hozta a térdemet - mert ezután olyan jól szuperált, mintha egy újat kaptam volna! Úgy jöttem le a meredek lejtőkön, hogy a legkisebb fájdalmat sem éreztem a térdemben, pedig előtte sokat kínlódtam vele. A cipő fontosságát nem győzöm hangsúlyozni! Természetesen a legmárkásabb túracipőt is be kell járatni az El Camino előtt, hadd barátkozzon vele a lábunk. Legalább 100 km-t érdemes benne gyalogolnunk, hiszen amúgy sem árt a fizikai felkészülés.

El Camino 334_1.jpg

Ez itt az egyik kanadai zarándoktársnőm lába :-(

Vízhólyag

A leggyakoribb lábsérülés a vízhólyag. Csak keveseknek sikerül elkerülni ezt az igen kellemetlen kis nyavalyát, én közéjük tartozom! :-) Legalábbis 2015-ig így volt. A 2016-os harmadik utamon azért nekem is kialakult egy vízhólyag a sarkamon, de csak azért, hogy erről is tudjak írni... :-) A legtöbbször már a 3. 4. napon elkezdődik a hólyag kialakulása, de 2 hét múlva szinte biztos, hogy lesz néhány belőle. Nagyon csúnya lábakat láttam a szállásokon, sokan szenvedtek ettől, így a  legjobb itt is a megelőzés. Amikor megállunk pihenni, akkor feltétlenül vegyük le cipőnket, de még jobb, ha a zokninkat is. Nagyon meghálálja lábunk, ha időnként friss levegőhöz juttatjuk és egy picit megszárítjuk. Ilyenkor érdemes addig a zoknit jó napos helyre tenni, hogy az is száradjon. Akármilyen szuper túrazoknit viselünk, elkerülhetetlen, hogy ne izzadjon lábunk, ezért amikor csak tehetjük, álljunk meg egy kis időre, hogy megszárítsuk. Az átnedvesedett láb a legfőbb oka a vízhólyag kialakulásának, ami a szoros vagy nem kellően bejáratott cipőben órák alatt képes komoly fájdalmakat okozni.

Kétféle nézet létezik. Az egyik szerint ha kristálytiszta, hűs patak mentén vezet az utunk, ne engedjünk a csábításnak és ne áztassuk benne a lábainkat, bármennyire is hívogató a víz. Még jobban felázik tőle a láb és szinte biztos a vízhólyag kialakulása, nem éri meg kockáztatni. A másik nézet szerint viszont igenis jót tesz a felduzzadt, fáradt lábnak a hűs patakban való megmártózás, csak utána rendesen meg kell szárítani. Ebből is látszik, hogy nincs egyetlen igazság, mindenki döntsön belátása szerint, szerintem nem ez a legfontosabb kérdés.

Ha mégis megjelent a vízhólyag, akkor a következőképp kezeljük: este a zarándokszálláson, nyugodt körülmények között fogjunk egy tűt és cérnát, majd óvatosan fűzzük át a cérnát a hólyagon úgy, hogy mindkét szélén kilógjon. Ezután vágjuk el, 2-3 cm lógjon ki a hólyagból és a két végét itassuk át Betadine oldattal. Ez az eljárás arra jó, hogy kivezesse a folyadékot a hólyagból, a Betadine pedig fertőtlenít. Soha ne szakítsuk le vagy vágjuk le a bőrt a vízhólyagról, mert könnyen elfertőződhet és fájdalmasabb is.

el_camino_vizholyag_varras.jpg

Izomláz, izomfájdalmak

Elkerülhetetlen. Még a legedzettebbek számára is extrém terhelés az El Camino első szakasza. Roncesvallesben a legtöbb zarándok úgy közlekedett, mint a csiga, mert nagyon sokat kivett a hegy az emberekből, ráadásul többen indultak az útnak különösebb sportos előélet nélkül. A későbbi szakaszokon is előfordulhat izomláz vagy izomfájdalom, de 1-2 hét után nagyjából hozzászokik a szervezet a megterheléshez. Velünk is előfordult, hogy egy-egy 36 km-es etap után úgy jártunk, mint a pingvinek, főleg akkor, amikor már bakancs helyett este papucsban vagy túraszandálban flangáltunk. Nagyon javaslom a magnéziumos pezsgőtablettát, ami mindenféle izom problémára jó hatással van és még finom is, esténként pedig célszerű valamilyen izomlazító, regeneráló vagy sportkrémet bedörzsölni a vádlinkba illetve ahol fájdalmat érzünk. Nem árt azonban odafigyelni a krém illatára! Ezt nem véletlenül írom, hanem tényleg fontosnak tartom, hiszen elképesztően orrfacsaró tud lenni az albergue, ha többen is erős, szúrós szagú krémmel kenegetik magukat. Figyeljünk oda erre vagy inkább valahol a szabadban kenegessük magunkat, ha valami büdi csodakencére esküszünk.

Lúdtalp, harántsüllyedés

Ha rendelkezünk valamelyik példánnyal, akkor javaslom a lúdtalpbetét vagy harántemelő beszerzését még otthon és azzal bejáratni a cipőt, mert különben ez a probléma biztosan fokozódni fog. Az egész napos gyaloglás során nekem furcsa volt, hogy a lábam állandóan "lapos" cipőben járt, noha nem gyakran hordok magas sarkút a hétköznapokon sem. Láttam másoknál szilikonos sarokemelőt, ami ezt a problémát orvosolja, így ha legközelebb mennék (márpedig tervezem, hogy megyek :-)), akkor biztosan vinnék magammal ilyet. (Nem vittem!) Ezt a puha, rugalmas, zselé szerű anyagot bele lehet helyezni a cipő sarokrészébe, ami megemeli egy picit a lábunkat hátul és kényelmes járást biztosít.

Csonthártya gyulladás

Gyakori Camino láb probléma. Az eddigiekben már leírtam, hogy az egész utat teljesen sérülésmentesen sikerült végig járnom, még egy nyamvadt vízhóhyagom sem volt. DE! Amikor a Camino után hazajöttem, 1 hét múlva elkezdett fájni a lábam hátul a sarkamnál. Az úton is éreztem néha, de nem fájt különösebben, csupán piros volt a bőröm a sarok és achilles ín között. Kentem rá egy kis Flector, néha meg Diclofenac krémet és azzal el is voltam rendesen. Itthon azonban egyre jobban kezdett fájni, ami furcsa volt, de arra gondoltam, hogy a lábam nem tud leállni, követeli a kilométereket. :-) Mindenesetre újra felkerestem Vas doktort, mert megígértem neki, hogy jelentkezem a Camino után és beszámolok, hogyan szuperált a térdem a porcregeneráló injekció kúrától. Mondtam is neki, hogy minden ok, csak most épp a sarkam fáj, mire megállapította, hogy egy szép kis csonthártya gyulladásom keletkezett. Puff! Kaptam antibiotikumot meg egy nagy doboz krémet, de őszintén szólva még hosszú ideig, hónapokig éreztem, hogy érzékeny volt a sarkam. Mások is küzdöttek ezzel a problémával, Zolit például Ponferradában kísértem be a gyógyszertárba, mert a sípcsontja nagyon fájt és őt is csonthártyagyuszival diagnosztizálta a patikáriusné. Adott is neki diclofenac tartalmú krémet.

Egyéb lábnyavalyák

Nem kell aggódni, bármilyen sérülésünk vagy lábbetegségünk van, menjünk be a legközelebbi gyógyszertárba és segíteni fognak. Az El Camino mentén lévő patikusok nagy tapasztalattal rendelkeznek a láb különböző elváltozásainak kezelésében, forduljunk hozzájuk bizalommal. Ha nem múlik el pár nap alatt a gond, akkor pedig keressünk fel a közelben egy orvost.

A legfontosabbat a végére hagytam. Mielőtt elindulunk az útra, feltétlenül váltsuk ki az EU-ban érvényes biztosítási kártyát. Ezt az OEP-nél (vagy nem tudom, mi most a neve) lehet kiváltani, 3 évig érvényes és ingyenes, de emellett javaslom, hogy kössünk valamilyen egyéb utasbiztosítást is, mert az EU-s egészségbiztosítási kártyával nem tudunk igénybe venni minden szolgáltatást, például magán orvosi praxist, ha netán épp csak az van a közelben.

Ha van valami kérdésetek, írjatok nyugodtan vagy egészítsétek ki az előbbieket!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr204882715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása