El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

El Camino 2016. - Francia Út 13. nap: Cardenuela - Tardajos - 26 km

El Camino zarándokút - 2016. június 12.

2017. március 12. - Andrea az El Caminón

Hosszú az út Burgosig és ugyanolyan hosszú a városból kifelé is, de a burgosi katedrális mindenért kárpótol! Napi ráadás: ismét belebotlottunk a Mundicaminóba... :-)

1_el_camino_folyo.jpg

Reggel 6:10-kor indultunk, hogy legyen időnk körülnézni Burgosban. Amikor 5 évvel ezelőtt jártam az El Caminót, még reggel fél 8-kor is korom sötét volt, mivel szeptemberben csak valamivel 8 óra előtt kelt fel a nap Spanyolországban. Érdekes volt megtapasztalni, hogy most júniusban sokkal korábban, reggel 6 órakor is világosban tudtunk indulni, hiszen közeledtünk a nyári napfordulóhoz. A faluból kifelé végig aszfaltúton haladtunk egészen az autópálya felett átkelve, ahol rögtön a felüljáró után kétfelé ágazik az út. Egyenesen előre az ipartelepen keresztül mehettünk volna tovább - ahogyan régen is tettem - de most inkább úgy döntöttünk, hogy a balra letérő utat választjuk, amely a folyó mentén vezet be Burgosba. A repteret így sem tudtuk megúszni, sokáig gyalogoltunk mellette, csupán annyiban tértünk el a régi útvonaltól, hogy a létesítményt most nem balra, hanem tőlünk jobbra kerültük el.

Mialatt ott bandukoltunk a burgosi repülőtér mellett, egyetlen árva repülőt sem láttunk felszállni, úgy tűnt ehhez még nagyon korán volt a spanyol időszámítás szerint. Majdnem két órányi gyaloglás után értünk el lakott településhez, úgy gondoltuk, hogy az már biztosan Burgos külvárosa és lesz majd valamiféle bár, ahol tudunk inni egy kávét vagy legalább leülhetünk egy kicsit. Csalódnunk kellett, mert éppen vasárnap tévedtünk arrafelé és a spanyoloknak nagyon reggel volt még.... Na mindegy, mentünk tovább, azt reméltük, hogy előbb utóbb majd csak találunk valamit, ahol egy kicsit megpihenhetünk. Átmentünk egy folyó mellékága felett átívelő hídon, majd az autópálya alatt, aztán előkerült a Rio Arlanzón fősodrású medre is. Hosszú ideig a folyó mentén haladtunk, egy szabadidőparkhoz hasonlított a terület és később már egyre több sportos futóval találkoztunk. Nagyon le akartunk már ülni, fájt a lábunk, de egy árva ülőalkalmatosságot nem találtunk csak hideg, nedves kőpadokat, amire kösz inkább nem..., szóval vonszoltuk magunkat tovább. Abban bíztunk, hogy hamarosan előkerül Burgos belvárosa, de még legalább egy órát vánszorogtunk, mire végre reménykeltő épület is feltűnt a színen. A gond csak az volt, hogy mindegyik a folyó túloldalán állt, a mi oldalunkon pedig csak a pad nélküli szabadidőpark terült el bicikliúttal és futópályával, ami elég nagy fricska volt nekünk, vánszorgó csigáknak... :-)

Végre a sárga nyilak átvezettek az egyik hídon, de addigra már rettenetesen fájt a lábunk és muszáj lett volna leülnünk. Már meg sem lepődtünk azon, hogy fiatalok szállingóztak haza a szombati buliból, pedig akkor már vasárnap fél 10 körül jártunk. Egyszer csak isteni finom édes illat csapta meg az orrunkat egy közeli pékségből. Ez az, ez kell nekünk! Bevetettük magunkat a panaderíába, vettünk egy két finomságot, aztán a széles utcán lévő egyik fapadra szó szerint lerogytunk, hogy falatozzunk és kipihenjük a négy órányi folyamatos gyaloglást. Hogy, hogy nem, éppen egy Mundicamino Travel nevű üzlethelyiség előtt tudtunk megállni! Hi-hi, nézz csak fel, mi is a blog domain neve... :-)

6_el_camino_mundicamino.jpg

Nem ücsörögtünk sokáig, csak éppen megettük a péksütiket, aztán tovább mentünk, mert muszáj volt egy bárt keresnünk. Akkor már nem voltunk messze a katedrálistól, nemsokára az óvároson keresztül lépkedtünk, majd az első bár teraszára beestünk, ahol eltöltöttük jól megérdemelt fél órás pihenőnket, megittuk a szintén jól megérdemelt café con lechénket és egyebek... Megállapítottuk, hogy ez így túl sok volt egyszerre, valahol félúton meg kellett volna állni pihenni, de mindig azt hittük, hogy biztosan már csak egy pár lépésre vagyunk. Valamelyest kipihentük magunkat, aztán elindultunk a katedrális felé. Elhaladtunk a burgosi több száz ágyas albergue mellett, ahol anno megszálltam. Még nem volt nyitva, de már néhány zarándok várakozott a bejáratnál. A katedrálist hátulról közelítettük meg, aztán balra lefordultunk a nagy térre. Érdekes, hogy Santiagóban is ugyanígy hátulról és balról kerüli meg az út a katedrálist. 11 óra körül léptünk a katedrális előtti térre, ahol "régi" ismerősöket találtunk. Ott ücsörgött az a két német zarándok, akik közül a fiatalabbik elveszítette a kabala nyilacskáját és mi megtaláltuk, majd visszaadtuk neki. Azóta nagyon szerettek minket! :-) Aztán már messziről integetett nekünk Olgi, aki egy harmadik német pasival üldögélt és szintén nagyon megörült nekünk. Ő itt befejezte az útját, mert nem volt több ideje, de még a déli misére be akart menni. Megbeszéltük vele, hogy addig otthagyhatjuk a hátizsákunkat, ő majd vigyáz rájuk, amíg körülnézünk a katedrálisban. Nagy segítség volt ez, bár voltak bent csomagmegőrző rekeszek, de legalább azzal nem kellett tölteni az időt.  Egyébként a katedrálisba a zarándokigazolvánnyal féláron mehettünk be, 7 euró helyett így csak 3,50-et kellett fizetnünk.

A katedrálisba belépve ismét ámulatba estem, ugyanúgy lenyűgözött, mint öt évvel ezelőtt. Most nem láttam fotózást tiltó feliratot, csak vakuzni nem lehetett, így egy csomó fényképet készítettem. Ugye milyen szépek? :-)

Balra fent egy Leonardo da Vinci képet is találtunk, na persze nem én - mert tudvalevőleg én mindig elmegyek a dolgok mellett - hanem Erika hívta fel rá a figyelmemet, én pedig jól lekattintottam...

A technika egyébként a burgosi katedrálisba is betört, mert a bejáratnál mindenki kapott egy automata tárlatvezetőt. Több nyelvből lehetett választani (a magyart kivéve), így én angolul hallgattam a katedrális történetét bemutató hanganyagot. Kicsit furcsa volt, hogy mindenki a fülére tapasztott telefonkagyló-szerű kütyűvel bóklászott, de ma már a Szent István Bazilikában is hasonló megoldással járnak a látogatók kedvében, miért is lenne ez másképp Burgosban?

Egy nyitott ablakon keresztül sikerült lefotóznom a katedrális egyik belső udvarát is, sőt a csodálatos festett ablaküvegeket is lencsevégre kaptam.

A lenti képek még mindig a katedrálison belülről készültek és végül nem is fotóztam a külső homlokzatot egyáltalán. Akit érdekelne, lapozzon vissza az 5 évvel ezelőtti úti beszámolóm 12. napjához, ahol a katedrálist csak kívülről fényképeztem. Csak, hogy meglegyen a balansz... :-)

Feltöltődve, lenyűgözve, ámulva-bámulva léptünk ki a katedrálisból még 12 óra előtt és végleg elbúcsúztunk Olgitól, aki addig is vigyázott a hátizsákjainkra. Egy kicsit még ücsörögtünk a téren, ahol egyre mozgalmasabbá vált az élet. Különböző maskarások, zenészek, dalos csoportok jöttek-mentek előttünk, mindenki vidám volt, senki sem rohant, az egész forgatag nagyon tetszett nekünk.

41_el_camino_burgos_katedralis.jpg

Még órákig el tudtunk volna ücsörögni a burgosi katedrális előtt, de várt ránk az út, a búzatáblák, a virágos mezők, .... na meg a hosszú városból kivezető szakasz. Szó szerint hátat fordítottunk tehát a burgosi katedrálisnak - az a narancs színű paca a képen én vagyok - és elindultunk az El Camino következő állomására.

42_el_camino_burgos_katedralis.jpg

Amilyen hosszú volt befelé, majdnem olyan hosszú volt kifelé is az út. Egyre melegebb lett, párás hőség nehezítette haladásunkat és alig akart véget érni a kivezető út. Végre elérkeztünk a város széléhez, ahol már csak kisebb épületek, majd kertes házak között gyalogoltunk ki a földútra. Ezután jöttek a szántóföldek, majd autópályák keresztbe-kasul, megint búzamező, majd megint autópálya... Persze az autópályákat nem érintettük, csupán alatta vagy fölötte haladtunk, de mégiscsak illúzióromboló volt a sok közlekedési műtárgy a természetes földutak mellett. Nagyon lassan értünk be Tardajosba. Elmentünk a hely mellett, ahol anno Enriquével reggeliztünk, most be volt zárva. Egy autó állt a ponyva alatt, ahol anno székek és asztalok. Lehangoló volt.

Az első alberguét jelző táblán 12 eurós felirat virított, ezért inkább a távolibbat választottuk 10 euróért. Nagyon jól jártunk, szuper kis szállásra csöppentünk! Egy 8 ágyas szobát nyitottak meg nekünk, így természetesen válogathattunk az alsó ágyak között. Később még egy svéd pasit kaptunk szobatársul, de rajta kívül más nem jött egész este.

A fürdőhelyiség oly annyira ragyogott a tisztaságtól, hogy fotózásért kiáltott. :-) Íme.

Fürdés után egy kis pihenő, majd átmentünk a szemközti étterembe, ahol ettünk egy szendvicset vacsorára, de elég is volt, mert annyira kivoltunk, hogy még enni sem nagyon tudtunk. Egy-egy pohár vino tintóval leöblítettük, aztán mentünk aludni. Buenas noches!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr3612318361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása