El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Hospitalera szolgálat 6. nap

Hospital de Órbigo - 2014. július 16. szerda

2014. szeptember 07. - Andrea az El Caminón

Ma egészségügyi napot tartottunk. Volt csincsa, vízhóhyag és sebkötözés, de még pókfóbia is!

A reggel a szokásos rutinnal indult, elköszönések, búcsúztatások, kapuzárás, takarítás, a szobák és a konyha rendbetétele, közös reggeli az atyával. Márti és Kristóf elmentek bevásárolni én pedig egyedül maradtam az alberguében a zarándokokat fogadni. Beszúrok ide egy képet - bár ez később készült - de látszik rajta, ahogy éppen adminisztrálok a regisztrációs füzetben. A képen van egy furcsaság is, amit Kristóf követett el velem szemben galád módon. :-) Vajon mi lehet az?

Foto 105_1.jpg

Igen, az asztal lábához ízlésesen elhelyezett borosüveg, mint elengedhetetlen kellék a fogadáshoz... :-) Ez persze csak vicc, nem szoktunk a fogadó asztalnál borozni - csak ott nem! :-) - csupán a tréfa kedvéért biggyesztette oda kedves hospitalero társam. Az történt, hogy Kristóf éppen a zarándokok által szándékosan vagy véletlenül ott hagyott maradékokat szelektálta a hűtőből és persze rögvest begyűjtötte a fél üveg finom vörösbort, nehogy az érkező zarándokok elrontsák a gyomrukat az állott nedűvel... :-)

Ott tartottam, hogy 11-kor kinyitottuk a kaput és én egyedül maradtam az alberguében. Kiálltam a kapu elé, mert kellemesen sütött oda a nap és beláttam az utcát teljes hosszában, így már messziről észrevettem, ha zarándok közeledett. Na meg főleg, ott wifi is volt. :-) Éppen sütkéreztem nagy magányomban, amikor egy fiatal zarándoknőt láttam közeledni. Hola! - köszöntem rá és ő is vissza, amikor a következő pillanatban sírva kérdezte meg, hogy nyitva vagyunk-e már? Persze! - válaszoltam neki és beljebb invitáltam, miközben nyugtatgattam, hogy ne sírjon, mondja el, hogy mi a baj, itt nálunk jó helyen van. Láthatóan megkönnyebbült, hogy lehuppanhatott a padra és emberi hang fogadta. Adtam neki egy pohár hideg vizet és tovább nyugtatgattam, hogy don't cry, relax és majd segítünk neki. Nagyon hálás volt a jó szavakért és lassacskán feloldódott, abbahagyta a sírást, majd szipogva elmondta, hogy mi történt. Egy fiatal ír nő volt, szerencsére jól értettem a kiejtését. 

Elmondása szerint harmadik alkalommal szedett össze ágyipoloskát (spanyolul chinches, magyarul mi csak csincsának hívtuk), pedig már kétszer is teljesen lefertőtlenítette minden holmiját és be sem tette a lábát poloska gyanús szállásokra. Előző nap is inkább egy kisebb hotelben szállt meg, de ott is utolérte a rettegett élősködő. Valóban, mindkét karján, nyakán és még az arcán is hatalmas csípések, hólyagok jelezték az undok szerzemény jelenlétét. Szegény, nagyon zavarban volt és esdeklően nézett rám, hogy vajon ezek után is itt maradhat-e? Aggodalma érthető volt, mert hallottunk már olyat, hogy csincsás zarándokot nem fogadtak be valahova, de ez a mi szellemiségünkkel összeegyeztethetetlen hozzáállás lett volna, így természetesen biztosítottam afelől, hogy megszállhat nálunk és mindenben segítünk neki, amiben csak tudunk. Nagyon hálás volt érte és láthatóan megkönnyebbült ettől. Annyit kértem tőle csupán, fogadja el, hogy ebben az esetben az elkülönítő 8-as szobába kell elhelyeznem, de ott legalább egyedül lesz és senki nem zavarja a nyugalmát. Természetesen örömmel elfogadta, én pedig beregisztráltam és megmutattam a helyét. Ezután lezuhanyozott, majd az összes ruháját begyömöszölte a mosógépbe és jó alaposan kimosta 90 fokon. Amíg a mosógép dolgozott, addig kiment a közeli patikába és vett egy flakon poloska elleni sprayt. Szerencsére az El Camino útvonala mentén rengeteg gyógyszertár van és mindegyik felkészült a csincsák kiírtására. Ezután adtam neki egy nagy szemeteszsákot, abba beletette a hátizsákját és minden olyan holmiját, amit nem lehetett kifőzni, majd belefújta a zsákba az egész flakon tartalmát. Bekötözte a zsákot az elgázosított cuccaival és több órára kitette a napra, hogy az esetleg megbúvó kis rohadékok elpusztuljanak. Sajnos muszáj volt ilyen szigorúan és körültekintően eljárnunk, mert a csincsa az egyik legkellementlenebb útitárs, amit csak egy zarándok elképzelhet, ráadásul nagyon könnyen terjed, ha nem vigyázunk. A mi alberguénkben is találtak az előző turnus hospitalerái néhány példányt az egyik reggeli takarításnál a 6-os szobában, amit emiatt teljesen ki kellett fertőtleníteni és hetekre lezárni. A mi ottlétünk alatt nem is nyitottuk meg azt a szobát egyszer sem.

Az ír lány nagyon korán, szinte a kapunyitáskor érkezett, sokáig nem is volt rajta kívül más vendégünk, később aztán egyre szállingóztak a peregrinók. Másodikként egy nagyon fiatal olasz lány tért be hozzánk kissé sántítva. A változatosság kedvéért neki szép nagy vízhólyagjai voltak a lábán, így hát őt is elnavigáltam a gyógyszertárba a megfelelő szerekért. Megint kiálltam a kapuba sütkérezni egy kicsit, amikor a zarándokút haladási irányával ellentétesen, jobbról közeledett egy zarándoknő. Köszönt és én is neki, de nem állt meg, hanem határozott léptekkel haladt tovább visszafelé az úton. Furcsa volt, de nagyon céltudatosnak tűnt, ezért nem állítottam meg, nem akartam tolakodó lenni. Nem nagyon értettem, hogy miért megy visszafelé, de nem sok időm volt rajta agyalogni, mert időközben visszatért a patikából az olasz lány és megkért, hogy segítsek neki lekezelni a lábát. Akkora injekciós tűt vett kiszúrni a hólyagjait, mint egy lándzsa! :-) Plusz még vett egy lónak is elegendő Betadine oldatot, meg egy zsáknyi kötszert, szóval biztosra ment a kiscsaj. Szegény, nagyon izgult, remegett a félelemtől, de nem mert semmit csinálni a vízhólyaggal, azt kérte, hogy én kezeljem le. Hát jó, gyere, lássuk csak. Óvatosan kiszúrtam a vízhólyagját, miközben a lány majdnem elájult. Nyugtatgattam, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj, ez nem fáj csak csúnya, meg ami még eszembe jutott angolul. Nem részletezem a sebkezelés minden fázisát, a lényeg, hogy szépen megoldottuk, lefertőtlentettük, a végére pedig egészen megkönnyebbült a lány. Huhh, ez is megvan! - töröltem le egy izzadságcseppet a homlokomról, amikor ismerős arcot láttam betérni a kapun.

A visszafelé haladó nő jött vissza. Ha 2x vissza, az ugyebár 1x oda, tehát éppen a helyére került... :-) Mint kiderült, a középkorú holland peregrina pár perce érkezett busszal Santiagóból és innen, Hospital de Órbigóból szándékozott megkezdeni a zarándoklatot másnap. Azért haladt visszafelé, mert éppen a mi szállásunkat kereste, de olyan határozottan ment visszafelé, hogy eszembe sem jutott megállítani. Tanulság: mindig kérdezz rá, ha valami szokatlant tapasztalsz! Becsekkolás után egy kicsit beszélgettünk. A jókedélyű, vidám nő elmondta, hogy járt már a Himaláján is, akkor 15 kilót fogyott, most is ez a célja. Ezután elment a városba egy kicsit sétálni és körülnézni. 10 perc sem telt el és már vissza is tért! Úgy tűnt, ő az örök visszatérő... :-) Ahogy jobban megnéztem, egy hatalmas, vérző seb tátongott a térdén, az arca is lehorzsolva. Kérdeztem, hogy mi történt? Elmondta, hogy éppen a templomot fotózta, de az csak nem fért bele a képernyőbe, ezért hátrább lépett, ott viszont nem vette észre a járdaszegélyt és jól elhasalt. Oh my God! Szinte egy helyben állva, hátizsák nélkül az első napon összetöri magát, még el sem indult és már megsebesül, mi lesz így vele később? Nagyon laza volt a nő, éppen az olasz lány ellentéte, mert ügyet sem vetett a vérző sebeire, pedig elég csúnyának tűntek, ráadásul a csuklóját is meglehetősen fájlalta. Nem hagyhattam azonban, hogy elbagatellizállja a dolgot, így elővettem az elsősegély dobozt és újra nekiálltam a sebkezelésnek, miközben a legyek már ott röpködtek a sebe körül. Betadinnel lefertőtlenítettem, aztán később ő is kiment a gyógyszertárba és vett valami sprayt. Jó forgalma volt a patikárius asszonyságnak! 

Foto 106.jpg

Ma nagyon meleg volt, könnyen száradtak a ruhák a tűző napon. Éppen a teregetést fejeztem be a hátsó kertben, amikor rémült kiáltozásra lettem figyelmes. Excuse me, excuse me! - kiáltott nekem kétségbeesve az olasz lány. Nem tudtam mire vélni, ahogy fél lábon állt, mint egy gólya és közben engem hívott jajveszékelve. Odasiettem hozzá, amikor halálra sápadva mutogatott lefelé a lábfejére, amin egyébként a vízhólyagok miatt zokni volt. Mi a baj? - kérdeztem, ő meg szinte félholtan mutogatott a zokniján békésen szunyókáló 100 Ft nagyságú pókocskára. Spider, spider! - rikoltozott, én meg igyekeztem megnyugtatni - De hiszen ez csak egy pók!  - felkiáltással, hasztalan. Megfogtam a pókot, arrébb dobtam egy méterrel, megmentve ezzel az olasz lányt a biztos halál torkából. :-) Nagyon hálás volt és megkönnyebbült, hogy megmentettem az életét. :-) Nem akarom nagyon elviccelni a dolgot, mert tudom, hogy akik pókfóbiában vagy más hasonló fóbiában szenvednek, azoknak az észérvek semmit nem jelentenek és valóban halálra tudnak rémülni. Így vagyok én az egerekkel és a villámlással, szóval mindenkinek meg van a maga bogara... :-)

Érdekes, hogy a két sérült zarándoknő, a visszafelé haladó holland és a csincsás ír nő milyen jól egymásra találtak! A rokon lelkek egész délután egymással beszélgettek az udvaron és másnap reggel is együtt indultak el. Remélem, egyiküknek sem kellett feladnia az útját! Az olasz lány sem maradt beszélgetőtárs nélkül, az ő lelkét Kristóf ápolta nagy buzgalommal. :-) Lassacskán eljött a vacsora ideje és ma a fényképezőgép is előkerült megörökítendő az estebédet. Ma brokkolis rizottót főztem currys sertéshússal, amit könnyű Peregrino roséval öblítettünk le. Ma kezdődött Kristóf gasztroart pályafutása is a sorbarendezett gyümölcs pattern kompozícióval, amit később tökélyre fejlesztett. Lesznek még érdekesebb alkotások is... :-)

Végül itt mutatnám be közelebbről is a Kristóf nyakában viselt különleges nyakbalógót, a kagylóval kombinált keresztet. Don Manuelnek is nagyon tetszett, megérdemel hát egy közeli képet is. :-)

Foto 123_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr826675495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

susztertangó 2014.09.09. 19:45:00

Szívesen elkísértem volna az ír nőt a patikába .....:-)
süti beállítások módosítása