Virtuális séta az alberguében. Még az emeletre is felmegyünk! :-)
Ma volt az első önállóan menedzselt napunk. Annyira belevetettük magunkat a munkába, hogy a napló írásra nem sok időm maradt, de sebaj, legalább bemutathatom a főszereplőket és a szállást kívül-belül. Tartsatok hát velem, járjuk be együtt a zarándokszállást.
A következő képeken láthatjátok két társamat. Márti hospitalera, fiatal, okos, csinos lány, aki ugyan még nem járta meg az El Caminót, de mielőbb szeretné. Hármónk közül ő tudott leginkább spanyolul, nehéz lett volna nélküle. Kristóf hospitalero, szintén nagyon fiatal, de kora ellenére meglepően érett gondolkodású, talpraesett, segítőkész. Franciaországban kezdte a gyaloglást, úgy időzítette, hogy a megbeszélt időpontban kezdje a szolgálatot, majd innen folytatja az útját tovább. Mindkettejüket őszintén megkedveltem, szerintem nagyon jó kis csapatot alkottunk! :-)
A szép zöld sziget üde színfoltja volt az alberguének. Sokan jártak be fényképezni is....
Még mindig az udvart járjuk körbe, de már felemelkedünk egy szintet...
Még mindig az udvaron maradunk, de közeledünk az átjáróhoz....
Az alberguének saját kis kápolnája is van, ahol esténként meghitt beszélgetéseket folytattunk.
Egy szökkenés a termésköveken és máris átjutunk a hátsó kertbe....
Bekukkantunk a szobákba.
Néhány vizes cucc... :-)
Még annyi történt ma, hogy a VB döntőt együtt nézte az atya és Kristóf, a zarándokok pedig kimentek a közeli bárba, ezért ma kivételesen éjfél után zártuk a kaput. Legalábbis akkor még azt hittük, hogy kivételesen... de erről majd később bővebben. :-)