Becsatlakoztunk a Camino Francésre, ahol a zarándokok száma megtöbbszöröződött, de még mi is elfértünk és volt egy meglepetés találkozásunk is! :-) 

Reggel nagyon gyorsan összepakoltuk a cuccainkat és már 7:10-kor elhagytuk az alberguét. Amikor kiléptünk az utcára, még teljesen sötétbe burkolózott a város, de néhány zarándok már járta a maga útját. Kimentünk a főútra, hogy keressünk egy bárt, ahol kávéval indíthatjuk a napot. Nem sokáig kellett gyalogolnunk, hamarosan találtunk is egy jó kis helyet, ahol megreggeliztünk és jöhetett a café con leche. 

8 óra előtt 10 perccel már majdnem kivilágosodott és addigra már elég sok zarándok haladt Santiago de Compostela felé. Néhány perc séta után máris megálltunk, mert egy kedves nővér invitált bennünket pecsételésre. Nagyon szép Máriás pecsétet kaptunk a credenciáljainkba, búcsúzáskor pedig nagy öleléseket az aprócska nővértől. Hamar kiértünk a városból és széles erdei utakon folytattuk a gyaloglást. Az út mellett több tehenet is láttunk legelészni, melyeket láthatóan nem zavart a zarándokok vonulása.

Épp csak negyedórája hagytuk magunk mögött Arzúa városát, amikor az erdő közepén kikerekedett a szemünk! Nem akartuk elhinni, hogy jól látunk, pedig de! Egy jól ismert caminós személyiségbe botlottunk, akiről már szinte mindenki hallott zarándok berkeken belül, ráadásul őt személyesen is volt szerencsénk ismerni, hiszen magyar srácról van szó. Felismeritek? :-)

Bingó! Igen, ő itt Roland, a szamaras zarándok, aki tíz perccel előttünk érkezett és éppen akkor pakolta ki saját készítésű portékáit. Mi voltunk az első magyarok, akikkel találkozott. :-) Most ugyan szamár nélkül érkezett, de annál nagyobb jókedvvel üdvözölt bennünket. Beszélgettünk egy kicsit vele, néhány fotó is elkattant, majd egy-egy apró ajándékot is kaptunk tőle. Én egy szamaras karkötőt választottam. :-)

Errefelé egymást érték a kisebb települések és velük együtt bárokban sem volt hiány, így könnyedén lehetett gondoskodni a folyadék-utánpótlásról. Az egyik ilyen bár teraszán megpihentünk egy Aquarius erejéig, összekötve a kellemeset a hasznossal, vagyis a mosdó használatával... Itt már rengeteg ember volt, sorba kellett állni a mosdóhoz is, ez szokatlannak tűnt a Camino Norte után. Biztonságunkról a Guardia Civil lovasrendőrei gondoskodtak.

A reggeli apáca nénike azt mondta, hogy nem lesz nehéz a mai nap, ehhez képest folyamatosan föl-le hullámoztunk, de legalább nem aszfaltúton, hanem gyakran mentünk szép erdei utakon. Ha belegondolok, akkor éppen negyedszerre járom ezt a szakaszt, de csak emlékfoszlányok maradtak meg egyes részeiről. 2011-ben jártam itt először, majd 2016-ban, azután 2023-ban és most 2024-ben. Maga az út nem sok mindenben változott, csak sokkal többen lettünk és kissé komercializálódott. A szállásadók és vendéglátóhelyek mindent megtettek, hogy felhívják magukra a figyelmet és becsalogassák a zarándokokat, akikből volt bőven errefelé. Az egyik ház előtt például új funkcióval felruházott, kimustrált túracipők szolgáltak díszletül az elvonuló zarándokok szórakoztatására, egy másik bár pedig sörösüvegekből épített kerítéssel hívta fel magára a figyelmet, de azt most nem fotóztam le.

Összehasonlíthatatlanul többen jártak errefelé, mint az eddigi utunkon, a Camino del Norte ösvényein, de számítottunk erre. Szinte özönlöttek a peregrinók Santiagó felé, azonban közülük sokan nem cipelték a hátizsákjukat, hanem előre taxiztatták az erre a célra szakosodott élelmes vállalkozókkal. Illúzióromboló volt... Mindezek ellenére igyekeztünk nem foglalkozni a külső körülményekkel, hanem csak a saját dolgainkra figyelni, elvégre már nagyon közel jártunk Santiagóhoz, minek rontsuk el a hangulatunkat.

Délután 3 óra előtt érkeztünk meg A Rúa településre, ahol a kijelölt úttól balra letérve nagyjából 50 métert kellett sétálnunk a lefoglalt szállásunkig. Az Albergue Espíritu Xacobeo ajtaján belépve a hospitalero úgy fogadott, hogy "Andrea? Alsó ágy?" Naná! :-) A szállás nagyon jó választásnak bizonyult, tiszta, viszonylag tágas, nem véletlenül csak pozitív értékeléseket kapott a Gronze oldalán. Azért is esett a választásunk erre az alberguére, mert így másnap nem kell keresztülmennünk Pedrouzón, hanem kikerülhetjük azt és egy darabig inkább egy szép erdei úton haladhatunk majd Santiago felé. A gyors becsekkolás után még elmentünk egy közeli étterembe ebéd-vacsorázni, mert csak 4-ig volt konyha. A bőséges menüvel aznapra letudtuk a főétkezést is és nem kellett ezzel foglalkoznunk már este.

A szállást sajnos elfelejtettem lefotózni, csak másnap reggel induláskor készítettem egy képet a bejáratról.... 

.... és egy másikat a társalgóról, melynek falát a santiagói katedrális tornyai díszítették. Hiába, nagyon közel vagyunk már a célunkhoz. Ha minden jól megy, akkor másnap megérkezünk! :-) 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot vagy a megosztás gombot és kövesd az oldalt... Köszönöm! :-)