El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Camino del Norte: 0. nap - Utazás - Budapest - Bécs - Bilbao - Oviedo

Északi út - El Camino del Norte zarándokút - 2024. aug. 31. - szept. 1.

2024. október 06. - Andrea az El Caminón

Buszra szálltunk, felszálltunk, repültünk, kalandosan landoltunk, aztán megint buszra szálltunk. Egész nap ide-oda szálltunk, végül Oviedóban beléptünk a katedrálisba...

0_camino_del_norte_utazas.jpg

Álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha az El Camino del Norte útjára lépek, főleg a Primitivo után, de az élet nagy rendező. Magamtól nem jutott volna eszembe, ám Erika előállt az ötletével, hogy a Norte utolsó 220 kilométere nem is olyan hegyes-völgyes, mi lenne ha... Addig, addig szervezkedtünk, hogy végül megvettük a jegyeket és elindultunk. Tartsatok hát velünk, lesz néhány izgalmas kalandunk! :-) 

A dolog úgy kezdődött, hogy Erikával már jó néhány utat megjártunk együtt (Francia út, Portugál út, Angol út, Camino de Muxía), egy Andalúz körutazást is tettünk és turistáskodtunk Barcelonában, sőt a covid idején körbesétáltuk a Balatont is, így kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb újra elindulunk valamelyik El Camino útvonalon együtt. Sajnos csak 2 hét állt rendelkezésünkre, azt igyekeztünk a lehető legjobban kimaxolni, így történt, hogy 2024. augusztus 31-én az El Camino Party rendezvényéről indultunk el. Mindketten hátizsákkal érkeztünk az eseményre, majd onnan este 10 óra után Gyuriék elvittek bennünket a Népliget buszpályaudvarra, ahonnan valamivel éjfél előtt indultunk Bécsbe. 

A buszon tudtunk egy picit aludni, de hajnali fél 3-kor már le kellett szállnunk, hiszen megérkeztünk a bécsi repülőtérre. A fóliázó fél 4-kor nyitott, előtte hozzáerősítettük mindkettőnk túrabotját Erika hátizsákjához, majd hipp-hopp körbetekerte az ügyes szerkezet potom 15 euróért és mehetett is a zsák a gép gyomrába. A bécsi repülőtérrel tavaly nem volt szerencsénk, mert késett a gépünk és emiatt lekéstük a csatlakozást (erről ITT olvashattok), de most pontosan, reggel 6:10-kor szálltunk fel. Addigra már elég fáradtak voltunk, így hamar elnyomott bennünket az álom. Valamivel a leszállás előtt ébredtem fel, amikor kinéztem az ablakon és már láttam a fák tetejét, a gép orra meg erősen lefelé lejtett. Hurrá, mindjárt megérkezünk! - gondoltam magamban, de korai volt az örömöm, sőt. Abban a pillanatban amikor már azt hittem, hogy landolunk, a gép orra hirtelen felemelkedett és a föld helyett a felhők felé vettük az irányt. A hajtóművek újra hangosan búgni kezdtek mint a rakéták, éppen úgy, mint felszálláskor. Átstartoltunk! Sokat repültem már, de erre még nem volt példa eddigi utazásaim során, hát nem kívánom senkinek! Persze azonnal pánikba estem és alig hallható jajveszékeléssel reagáltam, valahogy így: - Erika, Erika mi történt?! Jaj, jaj, nagyon félek... Ő persze higgadt maradt és az egész repülőn síri csend uralkodott, de érezni lehetett a feszültséget. Aztán bemondta a légikísérő, hogy várnunk kell a leszállással, de az okát nem tudtuk meg. Még nagyjából 20 percet köröztünk Bilbao felett, már azt hittem, hogy elrepülünk Santanderig, de végül a pilóta visszakanyarodott Bilbao fölé és rendben letette a gépet. Huhh, ezt is megúsztuk!

Az átstartolással együtt is csak negyed órát késett a gépünk, ez teljesen rendben volt, örültünk, hogy egyáltalán földet értünk. Minden relatív. Erika hátizsákja is hamar felbukkant a futószalagon, gyorsan lefejtettük róla a fóliát és már mentünk is a városközpontba induló buszhoz. Még a reptéren belül, jobbra fordulva az épület végén a kijáratnál vettük meg a buszjegyeket (3-3 €) és éppen elcsíptük az akkor induló buszt Bilbao központja felé. Városnézésre nem igazán maradt időnk, de arra igen, hogy a központi buszpályaudvarnál kényelmesen megkávézzunk, elintézzük folyó ügyeinket és még egy kicsit megpihenjünk, mielőtt újra buszra szállnánk Oviedo felé. Az Alsa busz pontosan indult 13 órakor és ezen is hamar elaludtunk, így semmit sem fotóztam útközben.

4_camino_del_norte_utazas.jpg

Végig autópályán haladtunk, nem érintettük Santandert sem, majd menetrend szerint fél 5-kor megérkeztünk Oviedóba. Közvetlenül a buszpályaudvar mellett foglaltunk szállást elég normális áron, bátran merem ajánlani, ha valaki éppen Oviedóba vagy innen utazik. Gyorsan elfoglaltuk a szobánkat és lefotóztam mielőtt még szanaszét pakoltuk volna a cuccainkat, aztán indultunk is Oviedo központjába.

Átsétáltunk a vasúti sínek alatt, de még át kellett mennünk a széles sugárúton is, aztán bevetettük magunkat a szűkebb utcák rengetegébe. Mindenképp el akartunk jutni a katedrálishoz abban reménykedve, hogy most nyitva találjuk, tavaly ugyanis nem sikerült bejutnunk az ismert okok miatt (lásd a Primitivo 1. napjánál). Az idő nagyon kellemes volt, szikrázó napsütésben sétálgattunk, miközben próbáltam ismerős utcákat felfedezni, ám végül a Google navigáció segített megtalálni a katedrálist.

11_camino_del_norte_oviedo.jpg

Ismét ott álltam tehát a katedrális előtti téren. A La Regenta szobor még mindig türelmesen tűrte a turisták fotózásait, mi most megkíméltük szegényt. A téren egyébként meglehetősen kevesen voltak, pedig vasárnap lévén azt gondolhatná az ember, hogy tömegek lepik el a katedrális környékét, de nem. Észrevettük, hogy a bal oldali kapu nyitva van, arrafelé indultunk tehát. Az interneten megnéztük a nyitvatartást, mely szerint 18 órakor zárnak, de addig még éppen 12 percünk maradt. Szerencsére még be tudtunk jutni és belépőt sem kellett fizetnünk, ami egyébként 8 € lett volna. Jólesett a lelkünknek a katedrális csöndje és szépsége, a magam részéről jó előjelnek tekintettem a másnap kezdődő Camino del Norte utunkhoz...

A katedrálisból kilépve újra ráléphettem a burkolatba ágyazott útjelző táblára és láthattuk a kandeláberre szerelt eligazító táblát is, mely a Camino Primitivo és a Camino del Norte irányát jelzik. Most egy darabon a Norte felé indultunk (a képen Camino de la Costa Avilés felé), de csak egy rövid szakaszon, hiszen nem Oviedóból, hanem majd La Caridadból fogjuk kezdeni a gyaloglást másnap. 

Oviedo egyébként nagyon élhető város, tele van parkokkal és főleg szobrokkal, melyek úton-útfélen előbukkannak a legváratlanabb helyeken. A katedrálistól még éppen csak egy utcányit távolodtunk el, amikor rögtön belebotlottunk kettő szép példányba, az egyikhez Erika oda is penderült rögvest... :-) Több érdemleges képet nem készítettem az utazásunk napján, de lesz majd bőven az utunkról, ne aggódjatok! Hamarosan jövök az első gyaloglós napunk részleteivel. 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4018701522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása