Ha röviden akarnám summázni a fenti kérdést, akkor csak annyit mondanék, hogy forró vagy hűvös, de lehet akár esős vagy száraz is! Persze nem mindegy, hogy mikor és hol.
Szikrázó napsütés a Mesetán
Az időjárás nagyon szeszélyes tud lenni, amire jó példa a 2013. év tavasza. Évszázados rekordok dőltek meg nemcsak hazánkban, hanem Spanyolországban is. A jellemzően forró, mediterrán országból még áprilisban, sőt még május elején is érkeztek hírek havazásról, cudar hideg éjszakákról, de azt gondolom, hogy nem ez a jellemző. Saját tapasztalattal az El Camino francia útjáról rendelkezem, vagyis a klasszikus Camino Francés-ről, ami Saint Jean Pied de Port és Santiago de Compostela között, Észak-Spanyolországon halad át, illetve a Portugál Útról, de azért majd igyekszem más útvonalakra is kitérni.
A Francia Út, vagyis az El Camino hossza több mint 800 km, ami legalább egy hónapos zarándoklatot feltételez. Ennek akkor van jelentősége, ha tavasszal vagy ősszel indulunk útnak, mert ilyen hosszú idő alatt szinte törvényszerű, hogy bármilyen időjárás lehet, hideg, meleg, eső, nap, szél. Nyáron kiegyenlítettebb az időjárás, ilyenkor nagyrészt a forrósággal kell megküzdenünk, míg télen értelemszerűen a hideggel és a hóval.
Amikor először jártam az El Camino zarándokúton, a védőangyalaim vigyáztak rám és nem kaptam egyetlen csepp esőt sem! Egyetlen egyszer sem kellett elővennem az esőkabátot és az esőnadrágot, melyeket így feleslegesen cipeltem magammal, de azt hiszem, hogy ez rendkívül ritka szerencsés időszak volt, nem sok zarándoktól hallottam hasonló beszámolókat ennyire száraz időjárásról. Szeptember 6-án indultam az útra és október 10-én fejeztem be, tehát jócskán az ősz közepén jártunk már és még mindig nagy forróság volt! Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer - éppen amikor Santo Domingo de la Calzadaban tartózkodtunk a 9. napon - jött egy kisebb nyári zápor, de mi akkor már benn voltunk a szállásunkon, az eső tehát ily módon elkerült bennünket és a haladásunkban nem akadályozott.
Másodszor 2016. júniusában jártam meg ugyanezt az utat és akkor sokkal változékonyabb időjárást tapasztaltam. Rögtön az első napon hideg és szeles időjárás fogadott, éppen a legkeményebb terepviszonyok között, s hogy ez ne legyen elég, ráadásként elkezdett zuhogni az eső, amely a széltől korbácsolva szinte vízszintesen csapkodott. Nem volt mit tenni, menni kellett tovább. Az eső és szél többször is társamul szegült az úton, de elég gyakran kellett hideg reggelekkel is megküzdeni, pedig a június nyári hónapnak számít! Az egyetlen vigaszom - már ami az időjárást és a természetet illeti - a gyönyörű virágos rétek és hullámzó búzamezők jelentették. Ilyen csodálatos látványban csak tavasszal és nyár elején lehet részünk, hiszen őszre már kiszáradnak a rétek, beszántják a termőföldeket és meleg barna színűvé változik a táj. Ez alól talán csak Galicia a kivétel, ahol az óceáni éghajlat miatt állandóan nedves, párás a levegő, emiatt ott még ősszel is zöldül a táj. Ó, Galicia verde, te csodás! :-)
Nem árt azonban felkészülni arra, hogy bizony bármely évszakban kifoghatunk esősebb időszakot is, amikor nem lehet olyan ütemben haladni, mint ahogy elterveztük. Hogyan készüljünk fel erre? Nos, a magam részéről azt tanácsolom, hogy mindenképp legyen néhány tartalék napunk, amit bármikor felhasználhatunk, ha szükség van rá. Sosem lehet előre tudni, hogyan fogja a lábunk bírni a megpróbáltatásokat, lesz-e valamilyen sérülésünk, betegségünk, ami néhány napos pihenőre kényszerít bennünket. Ilyen kényszerszünetet vagy rövidebb távokat okozhat egy-egy kiadós zivatar vagy huzamosabb ideig tartó esős időszak, ami nagyon megnehezítheti a haladást. Láttam már több videót is, ahol kegyetlenül nehéz volt járni a felázott agyagos talajon, főleg a meredek hegyek emelkedőin és lejtőin. Leginkább a tavaszi és késő őszi időszakban számíthatunk esőzésekre Spanyolország északi részén.
Ilyen meredek hegyet nehéz lehet esős időben megmászni...
... de ezen a köves úton sem lehet könnyű a haladás esős időben (sem)
Amire nyáron kell felkészülnünk az a forróság! Nem ritka a 40 fok körüli hőség! Napkalap vagy baseballsapka elengedhetetlenül szükséges, a napszemüveg úgyszintén, valamint magas faktorszámú naptejet is muszáj betenni a hátizsákba. Ha nem akarsz már az első nap hőgutát kapni, akkor ezekre mindenképp szükséged lesz. Szeptember, október sem sokkal hűvösebb, nem ritkán gyalogoltunk 35 fok körüli hőségben. A magam részéről jobban szeretem a meleget, mint a hideget, a napfényt pedig egyszerűen imádom, ezért engem ez nem zavart túlságosan. Kivéve, amikor szenvedtem tőle. :-) A forróság leginkább a kietlen Meseta fennsíkon lehet nyomasztó, ahol hosszú órákat kell gyalogolni lakott települések, infrastruktúra és sokszor egyetlen árnyat adó fa nélkül. Nem győzöm hangsúlyozni az ivóvíz fontosságát! Mindig töltsük tele a kulacsunkat, mert nem tudhatjuk, mikor lesz rá lehetőségünk legközelebb!
A végeláthatatlan Meseta
Csak elvétve található bokor vagy fa a Meseta fennsík egyes szakaszain
Fontos megemlítenem, hogy Spanyolországban a nálunk megszokottaktól eltérően, de különösen a hegyekben igen nagy a napi hőingadozás. A reggelek meglehetősen hűvösek, az éjszakákról már nem is beszélve, ezért én a sátorozást nem javasolnám. Ezt még tetézi az is, hogy Spanyolország ugyanabba az időzónába tartozik, mint hazánk, vagyis nincs szükség óraátállításra, holott jóval nyugatabbra fekszik tőlünk. Ennek következtében a nap sokkal később nyugszik le, de sokkal később is kel fel, ami maga után vonja a hűvös reggeleket és a sötétben való indulásokat. Szeptemberben rendszerint reggel fél 8 körül kezd világosodni, de októberben már 8 óra is elmúlik, amikor előbújik a napocska. Napfelkelte előtt igen hideg tud lenni az idő, ezért nem ördögtől való a gondolat, hogy egy vékony kesztyűt is vigyél magaddal az útra, különösen, ha túrabotot is használsz. Bizony rá tud dermedni a kezed a bot végére, néha olyan hideg is lehet. Volt olyan tapasztalt zarándoktársam, aki már másodszor járta az El Caminót és kesztyűben indult kora reggel Roncesvallesből. Először megmosolyogtuk, később meg picit irigykedtünk rá, mert olyan hideg volt, hogy még a leheletünk is látszott. 2 óra múlva azonban a meleg miatt szenvedtünk, tehát a dolog egalizálódott, így matematikailag tökéletesen éreztük magunkat! :-)
Koromsötétben indultunk Roncesvallesből reggel 7 órakor
Az El Camino vége felé, Spanyolország észak-nyugati részén található a sajátos klímával rendelkező tájegység, Galicia. Ez a történelmi régió gyönyörű természeti látványosságaival ejti rabul az arra járó vándorok szívét, ugyanakkor óceáni éghajlata miatt nem ritkán komoly kihívást is jelent a zarándokoknak. Az óceán közelsége miatt gyakori esőzésekre, hűvösebb levegőre, ködös, párás időre kell számítani errefelé. Ottjártamkor nem esett ugyan az eső, de misztikusan ködös erdőkön keresztül kellett gyalogolni órákon át, a párától pedig egy idő után olyan nedves lett a hajam, hogy csöpögött belőle a víz. Mindemellett a varázslatos hangulatú táj teljesen elbűvölt és Galicia lett az egyik legkedvesebb állomás az utamon.
Misztikus, ködös erdő, jellegzetes galiciai klíma
A pókhálón nem esőcseppek, hanem páralecsapódás látható
2015. augusztus végétől szeptember elejéig jártam a Portugál úton. Portóból indultam, tehát viszonylag rövid, mindössze 240 km hosszú utat tettem meg, de jócskán kaptam ízelítőt az óceáni éghajlat jellemzőiből. Gyakori társam volt az egészen apró szemű, de kitartóan áztató eső. Sokszor egészen alattomosan szemerkélt, de arra jó volt, hogy néhány perc alatt teljesen átázzon mindenem. Kissé emlékeztetett az angliai éghajlatra, de ezzel együtt is nagyon kedveltem. Az út végére egészen megbarátkoztam az esővel és elengedtem a csapadékos időjárástól való aggódás gondolatát... :-)
A szintén Észak-Spanyolországban, de közvetlenül az óceán partján vonuló Camino del Norte (Északi út) ugyancsak az óceáni éghajlatával és dimbes-dombos terepviszonyaival jelent kihívást a zarándokoknak. Talán még nem is hallottam olyan beszámolót erről az útról, ahol ne hangsúlyozták volna ki az esős napok magas számát és a hűvös, meglehetősen zord időjárási viszonyokat évszaktól függetlenül. Akiket azonban nem riasztanak el ezek a körülmények, azokat páratlan természeti szépségekkel kárpótolja az Északi út!
Ugye vannak néhányan, akik élvezték a látszólag egyhangú, monoton fennsíkon való gyaloglást a Mesetán? Ha akadnak ilyen hozzám hasonló zarándokok, aki emellett a hőséget is jól bírják és a hegyre fel majd hegyről le etapok helyett inkább a sík terepet kedvelik, akkor azoknak bőségesen lehet részük eme örömökben a Via de la Platán, azaz Ezüst úton. A mintegy 1000 km hosszú zarándokút Sevillától vezet egészen Santiago de Composteláig, tehát délről halad északi irányba, ahol az igazi kihívást a hosszú etapok és kietlen ligetek mellett leginkább a hőség jelenti. Júliusban és augusztusban olyan elviselhetetlen a forróság arrafelé, hogy egyáltalán nem ajánlják a zarándoklatot senkinek, mert nagyon veszélyes! Érdemes komolyan venni és más időszakot választani, mert rengeteg kellemetlenséggel kell szembenézni a nyári időszakban ezen az úton.
Ha bővebben és konkrétan szeretnétek informálódni az El Camino időjárásáról, akkor ajánlom figyelmetekbe ezt a spanyol meteorológiai oldalt, ahol részletesen lehet tájékozódni.
Vagy még részletesebben, az El Camino útvonalak időjárására fókuszálva itt:
Buen Camino!
