Egy végtelen szomorú hír, amely mélységesen megrázott és még ma is nehezen tudok szabadulni a hatása alól...
2013. július 24-én, Szent Jakab ünnepének előestéjén Santiago de Compostela előtt néhány kilométerrel kisiklott és felborult a Madridból érkező gyorsvonat, maga alá temetve több száz ártatlan utast. A szerelvény 190 km/h sebességgel száguldott abban a kanyarban, ahol mindössze 80-al lehetett volna. Felfoghatatlan, érthetetlen, szörnyű! A halálos áldozatok száma mára 79-re emelkedett, de még több tucatnyian vannak kórházban és közülük sajnos többeknek válságos az állapota. :-(
Nem tudok semmi okosat megfogalmazni, ürességet és mélységes mély fájdalmat érzek a történtek miatt. Együttérzek az áldozatok hozzátartozóival, kegyetlenül nehéz lehet most nekik. Őszinte részvétem mindannyiuknak. :-(
Felvetődik a kérdés, vajon miért? ... Válasz nem jön sehonnan.... Szörnyű az egész....
Még nincs 2 éve sem, hogy hasonló gyorsvasúttal szeltük át Franciaországot és száguldottunk az El Camino kiindulópontja felé. Nekem Santiago de Compostela nem a végcélt, hanem inkább valaminek az indulását, egy új, más minőségű élet kezdetét jelentette. Most, sokaknak Santiago vált a végállomássá. :-(
Eddig az El Camino, Santiago de Compostela és Spanyolország egyet jelentett számomra a boldogsággal, az örömmel, derűvel, csupa pozitív érzelmet társítottam ezekhez a szavakhoz. Nagyon megszerettem a spanyolokat, mindig élveztem a társaságukat, igazán kedves és szerethető nép! Ez a blog is a pozitív gondolatok jegyében íródott eddig, igyekeztem mindenben a jót észre venni, legalább is ez volt a szándékom.... Sajnos, most a történtek miatt keserűség, bánat és mély fájdalom van a szívemben.... Időre lesz szükség, amíg újra vidáman tudok írni az El Camino történéseiről...
Emlékezzünk az áldozatokra és osztozzunk a hozzátartozók gyászában! S ha majd az idő múlásával enyhül fájdalmunk, jusson eszünkbe, hogy mindeközben az El Camino türelmesen vár, hisz az ÚT örök!
Buen Camino, peregrinos!