Kalandos utazás a Camino Primitivo kiinduló pontjára, Oviedóba. - Ez nem igaz, ehelyett ott ragadtunk Santanderben! Jól kezdődik! :-)

Az előző nap a csomagolással telt el, végül 8,5 kg lett a hátizsákom vízzel együtt. Reggel 6 óra 15 percre beszéltük meg Annával a találkozót a házunk előtt, hogy időben kiérjünk a Keletibe. Mindketten pontosan érkeztünk, ami nem mindig jellemző ránk, de most nagyon izgatottak voltunk és összeszedtük magunkat. A buszmegállóban várakozók közül megkértünk egy pacákot, hogy fotózzon le bennünket teljes menetfelszerelésben, így még alig indultunk el, máris készült rólunk egy közös fotó. :-) 

7:18-kor érkeztünk a Keleti Pályaudvarra, innen indult a vonatunk Bécsbe, majd onnan repülővel Santanderbe, ahonnan busszal Oviedóba, a Camino Primitivo indulási pontjára terveztük az utazást. Amikor megvettük a jegyeket, ez az útvonal bizonyult a legolcsóbb megoldásnak és így késő estére már Oviedóban lehetünk. Legalábbis ez volt a terv... Az egész útiköltség (vonat, repülő, busz) nem került többe fejenként, mint 25.000 Ft, plusz egy feladott csomag a repülőn. A Keletiben a legszélső vágányon állt a Railjet szerelvény, nem kellett sokat keresgélnünk és 7:40-kor már indult is velünk Bécs felé. Amit a repülőre terveztünk, azt megittuk már a vonaton... :-)

A vonat tele volt utasokkal, a jegyellenőrzésen kívül más dokumentumot nem kértek tőlünk, majd 10:18-kor pontosan érkeztünk meg Bécs Hauptbahnhof nevű központi vasútállomására. A repülőnk csak délután 15 órakor indult, de ahhoz kevésnek találtuk a rendelkezésünkre álló időt, hogy Bécsben is körülnézzünk, így csak az állomás elé kukkantottunk ki friss bécsi levegőt szippantani, majd elintéztük folyó ügyeinket és egy automatából megvettük a reptéri szerelvényre a jegyeket. 11:12-kor indultunk a repülőtérre és negyed óra múlva meg is érkeztünk.

Megkerestük a T1 terminált, majd az otthonról hozott folpack fóliával körbetekertük az eddig vállszíjon cipelt tasakot, melybe a két pár túrabotot és ollókat tettük. Ez így sokkal kevesebbe került, mintha a helyszínen fóliáztattuk volna körbe. A cuki kis csomagot feladott poggyászként adtuk be, a hátizsákjainkat pedig felvihettük a fedélzetre, mert elsőbbségi jegyet váltottunk hozzá. Na ott még nem tartottunk, hogy beszálljunk a repülőbe, ahhoz még túl korán volt. Átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, majd letelepedtünk a C szektor közelében és megebédeltünk az otthonról hozott szendvicsekből. 13:50-kor végre megjelent a kijelzőn, hogy a C74-es kapunál lesz a beszállás. Hurrá, nemsokára repülünk Spanyolország felé! :-)

Odasétáltunk a kapuhoz és negyed 3-kor szólították is az utasokat beszálláshoz. Ó, de jó, akkor nem lesz itt késés - gondoltam naivan - éppen el fogjuk érni a buszunkat. Menetrend szerint 17:50-kor kell érkeznünk Santanderbe és 19:45-kor indul a buszunk Oviedo felé, tehát nagyjából két óra áll majd rendelkezésünkre, hogy felvegyük a csomagot és a reptéri busszal vagy taxival bemenjünk a város központi buszpályaudvarára. Beálltunk a priority sorba, majd hamarosan nyílt a kapu és felszállhattunk a reptéri buszba, amely majd elvisz bennünket a repülőgéphez. Amint megtelt a busz, kigurultunk egy nem túl messze lévő Ryanair géphez és vártunk. A buszon nem kapcsolták be a légkondit, kis idő múlva majdnem megfőttünk a tűző napon, míg később megszánt bennünket a sofőr és legalább kinyitotta a busz ajtajait, de nem szállhattunk ki. Kicsit arrébb egy Lauda gép várakozott, majd lassan kigurult, de mi még mindig nem szállhattunk ki. A buszvezető csóválta a fejét és ez nem jó előjelnek tűnt. Ez később be is igazolódott, mert hamarosan becsukta a busz ajtajait és szépen visszavittek bennünket a terminálra. Újra ugyanott várakoztunk, ahol fél órával azelőtt és senki nem tudott semmit...

Később kiderült, hogy technikai okok miatt nem tudott elindulni a gépünk - jelentsen ez bármit is - ezért egy másik géppel fogunk továbbmenni, de arra még várnunk kell. Ekkor megjelent a kijelzőn, hogy egy órás késés várható, vagyis 15 óra helyett csak 16 órakor fogunk indulni. Nem mondom, hogy jó érzés volt, főleg, hogy a mellettünk lévő másik kapunál a Mallorca felé tartó járatra is ott tömörültek az emberek, akiknek már délben el kellett volna indulniuk, ehelyett 4-kor szólították őket beszállásra. Vártunk, de semmi változás, ekkor már az jelent meg a kijelzőn, hogy a várható indulás 17 óra lesz. Na ez már nem tréfa, mert akkor hogyan fogjuk elérni a buszunkat? Kattogott az agyam, kerestem a megoldást, közben messengeren Erika is bejelentkezett, (régi kedves zarándoktársam, akivel több Caminót is megjártunk együtt) mert látta, hogy késik a járatunk. Egyem meg a szívét, nyomon követte az indulásunkat és amikor látta a késést, máris nekiállt a megoldás keresésének.

Tanácstalanok voltunk, mert nem tudtuk, hogy mennyit fogunk késni, mikor indulunk el. Az egyre valószínűbbnek tűnt, hogy nem érjük el a buszunkat, de abban sem lehettünk biztosak, hogy az utolsó aznapi buszt elérjük, ami 20:20-kor indult Oviedóba. A szállásunk szintén Oviedóban lett lefoglalva és már ki is fizettük. Egyre bizonytalanabbá vált a helyzetünk, a Ryanair hölgyikék meg nem biztattak semmivel, így jobb híján csak vártunk és egyre feszültebbekké váltunk. A székek alatti áramforrásokból egy csomó nem működött, úgy kellett próbálgatni, hogy feltölthessük a telefonjainkat, hiszen arra nagy szükségünk lesz még, mert intézkedni valónk lesz bőven még aznap. Úgy döntöttünk, hogy majd Santanderbe érve improvizálunk és majd akkor fogjuk megoldani a helyzetet, amikor már ott leszünk. Végül negyed 5 körül újra szólították az utasokat és elkezdődött újra a beszállási procedúra. Ismét kigurult velünk a reptéri busz, ami elvitt bennünket egy másik Ryanair géphez és erre már felszállhattunk. Jól látszik a képeket, hogy ennek a gépnek más a lajstrom jele mint az előzőnek, amire nem szállhattunk fel. 17:15-kor elkezdett kigurulni a gép a felszállópálya irányába, de eltartott még egy darabig, amíg elrugaszkodtunk a földtől. Na most már tényleg repültünk Spanyolország felé! :-)

A repülőn a középső ülésre kerültem, Anna az ablaknál fotózott (a képek nagy része egyébként tőle származik), a másik oldalamon pedig egy spanyol pasi ült, akivel hamar beszédbe elegyedtem. Őt nem izgatta annyira a késés, mert Santanderben lakott, de megpróbált tanácsokat adni nekünk. Azt javasolta, hogy még a reptéren keressük fel a Ryanair képviseletet és ott majd szerinte segítenek, de mindenképp kérjünk majd kártérítést és visszafizetik majd a költségeinket. A repülő egyébként többször is turbulenciába került, de főleg leszálláskor dobált, amikor egy vastag felhőrétegen kellett áthatolnia a landolás előtt. Amikor 19:55-kor végre leszálltunk, esett az eső. Minden csurom vizes volt, de legalább már ott voltunk Santanderben és igyekeztünk mielőbb felvenni a fóliába begubózott kis csomagunkat, amire még várunk kellett egy kicsit. Fél 9-kor már biztos volt, hogy a 20:20-as buszt sem fogjuk elérni, ezért rohantunk a Ryanair információs ablakhoz, ahol két spanyol nőcinek elmondtuk a bánatunkat, de nem tudtak segíteni. Azt válaszolták, hogy mindent online kell intézni, ők nem tehetnek mást. Mindenesetre megköszöntük és szaladtunk a buszmegállóhoz, ahonnan pár perc múlva indult a reptéri busz a központi buszpályaudvarra. 

Amikor negyed óra múlva megérkeztünk Santander belvárosába a központi buszpályaudvarra, leszakadt az ég. Úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna! Nem is lehetett volna hatásosabban illusztrálni akkori hangulatunkat! Ott álltunk a pályaudvar kellős közepén, se szállásunk, se buszunk és ömlik az eső. Na mindegy, ez a helyzet, ezt kell megoldanunk, irány az információs iroda. Azt tudtuk, hogy ma már nem megy több busz Oviedóba, de hátha... Hát nem ment. Az első busz hajnal 3:45-kor indult. Muszáj volt eljutnunk valahogy Oviedóba és másnap megkezdenünk a gyaloglást a Camino Primitivón, mert az összes szállásunkat előre lefoglaltuk már és a tervezett ütemezéshez tartani kellett magunkat, különben borul minden, így hát megvettük az automatából a jegyet a hajnali buszjáratra és leültünk szusszanni egyet a pályaudvar kávézójában.

Eldöntöttük, hogy itt maradunk Santanderben - hiszen más választásunk nem volt - és keresünk a Bookingon egy olcsó szállást a közelben. Szerencsére találtunk is egy nagyon közeli hostelt alig 200 méterre a buszpályaudvartól, amit viszonylag elfogadható áron tudtunk lefoglalni. Ekkor már fél 10 felé járt az idő, de még világos volt, hiszen Spanyolország ugyanabban az időzónában van mint Magyarország csak 2400 km-rel nyugatabbra, tehát sokkal később megy le a nap. Szerencsére legalább az eső elállt, így elsétáltunk a szállásunkra és elfoglaltuk a szobánkat, ami kicsi volt ugyan, de tiszta és pár órára tökéletesen megfelelt. Gyors zuhanyzás után már ki is dőltünk, nagyon elfáradtunk a sok izgalom miatt, hajnal 3-kor pedig kelni kellett, hogy végre eljussunk Oviedóba. Tanulság: a 2 óra csatlakozási idő nem biztos, hogy elegendő egy délutáni menetrend szerinti fapados járatnál. Esetünkben legalábbis nem volt elég. Így kezdődött hát a Camino Primitivo, mit mondjak, nem túl kedvező előjelekkel... 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)