Köd előttem, köd utánam, de a tornazsákos turigrinók így is lehagytak. Sebaj, haladunk előre a magunk útján.  Indulás előtt a konyhában bőségesen megreggeliztünk, majd összepakoltuk a cuccainkat és lementünk az előtérbe. A kis asztalka alatt most is ott figyelt a ronda vaddisznószobrocska, de…

Ma végre büszke voltam magamra és az is kiderült, hogyan lesznek utolsókból az elsők... Találkozás két cuki kutyával, az egyikükben a sorstársamra leltem.... :-) Ez a nap úgy kezdődött, hogy elbúcsúztam Sharontól, többé már nem fogom őt látni. Még egy plusz napot iktatott be, így lesz ideje…

Muxia, Dos Faros, kutya, cica, naplemente.  Minden kellék adott volt egy szép naphoz. Az Albergue Delfin egyik varázsa az óceánparti elhelyezkedése, hiszen a társalgó hatalmas üvegportálján keresztül hallani a morajló óceán hullámverését és rálátni a szemközti hegyre. Már amikor látni. Azon a…

Óceánparti út óceán nélkül, de sok szép erdei úttal és természeti szépséggel. A csirkét marcangoló kutya is a természet része volt, mint ahogy a fekete meztelencsigák is. :-) Reggel 6-kor léptünk ki a panzióból, majd elsétáltunk az 1 kilométer távolságra lévő municipal alberguéhez, ahol Ági…

Pihe-puha felhőpaplan borult Galíciára és mi felülről néztük! Aztán jött a zuhanás. A baleset nem minket ért, de így is nyomasztó volt látni a sérülteket. Milyen jó, hogy előző nap idejekorán kidőltünk és mindössze 17 km gyaloglást követően megálltunk Fonfríában! Ha ez nem így történt volna,…

A nap mottója: IF I CAN DO IT, YOU CAN DO IT! :-) Ahogy előző este elterveztük, szép csendben felkeltünk reggel 4-kor és halkan kipakoltuk a cuccainkat a társalgóba, hogy ne zavarjuk a többieket. Szerencsére Sarah és Carolin sem készülődött nálam gyorsabban, tehát a szokásos 1 órás reggeli…

A nagyvárosok után végre a természet is megmutatta az arcát, nem is kicsit..., majd megtörténtek az első nagy találkozások is. :-) 6:25-re állítottam be az órát, de még így is elég nehezen keltem fel. Halkan kivittem a cuccaiat a konyhába, nem akartam Michelt zavarni, de végül…

Az alábbi posztból kiderül, hogy vajon kell-e félnünk az El Camino hírhedt kóbor kutyáitól és miféle állatsereglet kísér bennünket végig a 800 km hosszú úton.

Összegyűjtöttem néhány fotót azon zarándoktársaimról, akikkel az út során találkoztam és valamiért fontossá váltak számomra. Egyesekkel csak néhány alkalommal futottunk össze, másokkal hosszabb időt töltöttünk el együtt a kilométereket róva, de többnyire jól éreztük…

Újra együtt a csapat! Marhacsorda és kutyafalka között vonultunk be Galiciába, ahol ámulatba ejtett a táj szépsége és kiderült, hogy megedződtem... 7.30-kor indultunk neki még sötétben az O Cebreirónak. Újra együtt haladtunk Krisztivel és Patrick is velünk tartott, Zoli pedig már korábban elindult.…