Egy rövidre kurtított napon azon elmélkedtem, vajon mi a veszélyesebb: Nappal egyedül egy fenyőerdőben vagy az éjszaka két motoros srác társaságában?  A mai napra 22 kilométert terveztem, el akartam jutni Sangüesa városába, de hát ember tervez... Azt tudtam, hogy az első lakott település 11,4 km…

Az utolsó előtti naphoz érkeztünk, amikor újabb magyarokkal találkoztunk, Puskás Öcsi nevére pedig megnyíltak az ajtók előttünk. Az esti wifizés E-vel volt a hab a tortán.... :-) Reggel fél 7-kor keltünk útra. Elég felhős volt az ég, de legalább nem esett és még hideg sem volt, szóval gyalogolni…

One for mummy, one for pappy... :-) 6:50-kor kissé álmosan indultunk neki napi gyaloglásunknak. Mivel szállásunk a városszéli parkban helyezkedett el, szinte biztosak lehettünk abban, hogy majd a városon átkelve találunk egy nyitva tartó bárt, ahol az első életmentő café con lechét leküldhetjük.…

Amikor készülődtem az Útra, nagyon sok útleírást, könyvet olvastam, filmeket néztem az El Camino zarándokútról. Egy idő után már kezdett kialakulni bennem egy homályos elképzelés, hogy mi várhat rám. Többször elképzeltem, hogy milyen tájakon fogok áthaladni, milyen…

Furcsa fák után eukaliptuszok között jártunk, rendőrautó jött szembe az erdőben, kaptunk almát, dinnyét, vacsorát és már majdnem ettem paellát!  Negyed 8-kor indultunk, de még ekkor is nagyon sötét volt. Már októbert írtunk, elmúlt reggel 8 óra is, amikor elkezdett világosodni. Ez egy kicsit…

Meseszerű erdőben szelídgesztenyét és feketeszedret falatoztunk, vicces bogár és relax szoba is volt, megkegyelmeztem a polipoknak és ma sem ettem paellát... Ismét fél 7-kor indultunk. Sokáig tapostuk az utat a sötét erdőben fölfelé, de később az aranyszínű napfény beköszönt nekünk a lombok…