El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

El Camino 25. nap: Cacabelos - La Faba (33 km)

2012. február 22. - Andrea az El Caminón

Egy titokzatos délelőtt miatt sok időt vesztettem, de egy kis csalással behoztam a lemaradást. Volt hegy, völgy, viadukt és szerpentin, sőt még autóstop is, de a lényeg, hogy végre utolértem Krisztit! :-)  

Tegnap este megbeszéltük Zolival, hogy ő elindul korán, én meg majd valamikor utolérem, mert szerettem volna egy kicsit tovább aludni. Persze nem ez a teljes igazság, de ez most lényegtelen... Zoli reggel 6-kor szép csendben útra kelt, én pedig kb. fél 9 körül indultam el. Rögtön Casablanca határában megálltam egy pihenőhelynél, ahol megreggeliztem a tegnapi piknikes lepényt. Milyen jó, hogy rám tukmálták a kedves spanyol szüretelők! :-)

Elég hűvös volt a reggel, jólesett ücsörögni a langymeleg napon. Nem kapkodtam.

Innentől a nap nagy része egy személyes vonatkozású eseménnyel folytatódott, ami nem publikus, sorry. Annyit elárulhatok, hogy Enriquével kapcsolatos és emiatt rengeteg időt vesztettem. [...] Szóval ugorjunk. 2 óra körül értem Villafranca del Bierzóba, ami nagyon szép kis település, egy kis ékszerdoboz a hegyek között. Addigra már nagy lett a hőség, így jólesett az árnyék a hatalmas várfalak között.

Egy hídon átkelve szép látványt nyújtott a folyó két partja.

Körben hatalmas hegyek vonultak, amelyek előrevetítették, hogy nem lesz könnyű menet a délutáni etap. Krisztivel több sms-t is váltottunk és megbeszéltük, hogy ma mindenképp utolérem La Fabában. Igen ám, de az még 23 km-el arrébb volt! Na mindegy, szedd a lábad Andrea, vamos! A nap persze hétágra tűzött, hogy még véletlenül se legyen könnyebb. Még a tehenek is sziesztáztak csak én kaptattam fel a hegyre...

A zarándokok többsége Villafrancában szállt meg, így az út további részén nem sok emberrel találkoztam. Az országút mellett haladtam, mert elterveztem, hogy néhány km-t stoppolni fogok, különben nem érek világosban La Fabába. Hosszú km-eket mentem a forgalmas autóút mentén, majd megálltam egy alkalmasnak tűnő helyen. Semmi. Az autók úgy száguldottak el mellettem, mint az üstökösök az égen, én pedig, mint állócsillag vártam a csodát.

20 perc múlva meguntam és nekiindultam. A képen látni azt a balra leágazó kis utat, amely La Portela felé visz, azon mentem tovább. Mentem, mentem, mendegéltem, egyszer csak egy viadukthoz értem. Még alulról is szédítő volt látni, nem szerettem volna ott fenn járni...

Közben Krisztitől újabb sms érkezett, hogy La Faba előtt nagyon meredek hegy vár rám. Puff neki, ebből mi lesz? Na mindegy, nem tehettem mást, folytattam utamat. Errefelé elég kevés autó járt, de azért kitartóan próbálkoztam. Meg is lett az eredménye, mert egy kis furgon megállt mellettem. Egy spanyol pacák ült benne, aki persze egy szót sem tudott angolul én pedig ugyanannyit spanyolul, így csak azt ismételgettem neki, hogy La Faba, La Faba, mire ő azt válaszolta, hogy csak Las Herreriasig megy. Mondtam neki, hogy az is jó lesz, mivel az már csak 3 km-re volt La Fabától. Bevágódtam hát a kocsiba és elindultunk a hegynek fölfelé. Szédítő utakon haladtunk, nem is mertem lenézni a szerpentinről, de a laza spanyol srác teljesen nyugodt volt. Úgy tűnt, hogy környékbeli pasas lehetett, mert valamit szállított a kocsijában, gondolom éppen dolgozott. Las Herreriashoz érkezve megálltunk és megkért, hogy maradjak a kocsiban. Nem tudtam mire vélni, de vártam türelmesen, amíg kiszállt és pakolászott hátul valamit, majd bevitt két nagy zsákot egy házba. Amikor elkészült, visszaszállt a kocsiba és mondta, hogy "Vamos La Faba!", vagyis közölte, hogy elvisz La Fabáig! Annyira jó fej volt! Látta rajtam, hogy teljesen kivagyok a fáradságtól, késő is volt már a hegyekben bóklászni, így inkább elvitt egészen az albergue udvaráig! Hihetetlen! Imádom a spanyolokat! :-)

A bevonulásom az alberguébe nem volt hétköznapi! Egyrészt, mert nem jellemző a zarándokokra, hogy autóból szálljanak ki egy albergue udvarán, másrészt, mert Kriszti ott ült a bejáratnál és már nagyon várt. Persze ő sem gondolta, hogy az a kis furgon, ami begördült elé éppen engem transzportált, de az első sokkon túljutva gyorsan előkapta a fényképezőgépét és megörökítette a jeles pillanatot az utókornak! :-)

Volt nagy öröm! Végre újra találkoztunk és egy kis csalással utolértem Krisztit! Az vesse rám az első követ, aki a helyemben nem ugyanezt tette volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy néhány km-t stoppal tettem meg és nem is vagyok hajlandó magyarázkodni emiatt. Az én Caminómhoz ez is hozzátartozott és nem érzem rosszul magam ettől. Inkább vicces és kalandos volt az a nap, ami végül is nagyon jól végződött!

Az alberguében Krisztin kívül ott volt már Zoli is és újra előkerült Annamari, akivel egy repcsin utaztunk. A változatosság kedvéért most éppen ő vált külön Jucitól, aki egy kerülőúton haladva egy másik szálláson töltötte az éjszakát.

Gyors zuhany, mosás és teregetés következett a napi rutin szerint...

Időközben Kriszti lekoptatta Fabrice-t, akivel együtt indultak el Leónból és pár napja már Patrick-kal rótta a km-eket. Nagyon aranyosak voltak, meleg vacsorával vártak, ami kimondhatatlanul jólesett és nemcsak az éhség miatt! Köszi! A menü zacskós leves, paradicsomsaláta olivaolajjal és friss bagettel, krumplipüré és virsli volt. Jól bevacsiztunk és még beültünk egy bárba egy pohár borra is.

Aztán nekiálltunk dumcsizni, be nem állt a szánk órák hosszat, hiszen majdnem 1 hét történéseit kellett megbeszélnünk Krisztivel. Ismét jó nagyokat röhögtünk és baromi jól éreztük magunkat! Ez már nagyon hiányzott az úton! :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr814176385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása