El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Santiago de Compostela - Szent Jakab ünnepén

Santiago de Compostela - 2014. július 25.

2015. február 28. - Andrea az El Caminón

Képes beszámoló Szent Jakab ünnepéről Santiago de Compostelából. A szó itt kevés, az élmény leírhatatlan, jöjjenek hát a fotók. :-)

A tegnap esti tűzijáték után még hajnalig élveztük a nyüzsgő várost, sőt még egy szabadtéri koncerten is megálltunk. Reggel nem aludhattunk sokáig, mert az ünnepi misét mindenképp látni akartuk, így viszonylag korán keltünk. Amikor kinyitottuk a szemünket és jobban körülnéztünk, az ámulattól elállt a szánk! Csodálatos helyen ébredtünk, nem győztünk kapkodni a fejünket a szebbnél szebb folyosók és kertek láttán. Este is érzékeltük, hogy szép hely lehet, de a sötétben nem láttunk mindent. Az egyszerűség és tisztaság, rend és nyugalom jellemezte az egyházi kollégiumot, amit természetesen kívülről belülről lefotóztam. Íme a képek.

Mind a külső, mind a belső kert nagyon szépen gondozott volt. A kerti székeken ülve szürcsölgettük a kávénkat, este pedig onnan wifiztünk, mert csak ott volt jel. Mártinak egy csiga felmászott a lábán! :-)

A szobánk teljesen egyszerű volt, amihez saját fürdőszoba is tartozott, két ágy, asztal, szék és egy szekrény. Igazán nem kívánhattunk volna ennél kényelmesebb lakosztályt, a célnak tökéletesen megfelelt. Hálát éreztünk Don Manuel iránt, hogy a legnagyobb ünnepen, a zsúfolásig megtelt Santiagóban elintézte a szállásunkat. Nem is akármilyen helyen!

Nekem legjobban a folyosók tetszettek.

Mindegyik folyosót más tematika szerint díszítettek, az egyiket a pápák faliképeivel, a másikat Madonna képekkel, megint másikat keresztek ábrázolásaival.

Kellemes társalgók, meghitt elcsendesedő helyiségek, és mindenhol a kereszténység szimbólumai.

A fotózás után gyorsan indultunk a katedrálishoz, hogy le ne késsük a déli misét. A térre már nem lehetett bejutni, mert a spanyol király és királyné fogadására készülődtek. Sikerült egy-két fotót készítenem a díszsorfalról, aztán úgy döntöttünk, hogy az oldalbejáraton próbálunk bejutni a katedrálisba. 

Milyen jól tettük, hogy elindultunk a katedrális keleti szárnyához, mert pont ott vonultak előttünk a térre az egyházi méltóságok. Persze szigorú testőrökkel, de mégiscsak karnyújtásnyi távolságra tőlünk haladt a díszes menet.

Amikor elhaladtak előttünk, odamentünk az oldalbejárathoz. Kiderült, hogy 11:30-kor kezdődik a mise, amelyen a királyi család és a protokoll vendégek vesznek részt, így nem sok esélyt láttunk bejutni a katedrálisba. Olyan tömeg volt, hogy kígyózott a sor, de azért beálltunk. Egy fél óra múlva már a kis utca végén állt a sor vége!

A mise elkezdődött, mi nem jutottunk be..., de aztán jött a hír, hogy 13 órakor lesz még egy mise, mert nagyon sok zarándok kívül rekedt. Szuper! Ide mindenképp be kell jutnunk! Kis tömegjelenet után végül sikerült és még ülőhelyünk is volt épp az oldalhajóban, ahol fölöttünk lengett a híres botafumeiro, a hatalmas ezüst füstölő, amit a papok lengettek. Fantasztikus élmény volt! A mise végén végre átölelhettem Szent Jakab szobrát, amit 3 éve elmulasztottam... A lábam remegett, amikor a szűk lépcsőn át a díszes szentség felé haladtam a lépcsőkön felfelé. Csak annyit tudtam elrebegni, hogy... köszönöm! Számomra nagyon megindító volt a helyzet, igazán nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, de nagyon mély, bensőséges pillanatot éltem át.

A mise után a katedrális előtti tér már a szokásos hangulatát árasztotta. Beérkezett zarándokok kimerülten, de megilletődötten fekszenek a földön, beszélgetnek, fotózkodnak, örömködnek.

Elindultunk a kedvenc kávézónk felé és kibe botlottunk? A két magyar zenész fiúba! Dezső és Laci éppen a délutáni "műsorhoz" készülődtek és mi örömmel tartottunk velük egy darabig. Este együtt is vacsoráztunk velük, ahová csatlakozott még két magyar lány, Gabi és Adrienn is. Nagyon jól éreztük magunkat és végre megkóstoltam a híres galíciai polipot. Nekem ízlett, sajnálom, hogy kihagytam eddig. De még jobb volt, hogy rendeltünk igazi pimientos del padrónt. Most legalább megtudtam, hogyan is kellett volna elkészítenem, amit én totál szénné égettem Órbigóban. :-)

Este megint magával ragadott bennünket a saniagói fiesta, hajnalig mulattunk! Élveztük a fergeteges fesztivált, a spanyolok vendégszeretetét, jókedvét, nem is tudom megint hogyan fogok visszatérni a hétköznapokba...

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr627181659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása