A rozoga térd és a kisebb távolságok összefüggései, vadállatok, mint lehetséges veszélyforrások (nehogy utánozzatok, ez csak személyes preferencia) és egy kalandos csónakázás a tavasbarlangban.

Bizonyára észrevettétek már, hogy a Balaton körbesétálásakor sokkal rövidebb távokat mentünk, mint amennyit a Caminós útjaink során szoktunk. Régebben 25-30 km-t, sőt volt olyan is, hogy 36 km távolságot gyalogoltunk egy-egy nap, idén viszont a Balaton körül csak 18-20 km-es etapokat mentünk, de volt amikor ennél kevesebbet. Ennek oka nemcsak az idő múlása, hanem az is, hogy tavaly volt egy térdműtétem. Tulajdonképpen a Balaton körüli túrára egyfajta próbaként is tekinthetünk, arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyit bír a térdem, visszatért-e minden a régi kerékvágásba. Hát nem igazán. Azzal nem volt gond, hogy gyalogoljak, tudtam járni rendesen, de amikor erősebb terhelésnek tettem ki a térdem (pl. hegynek fel és le), olyankor nem úgy muzsikált, ahogy kellett volna. Sőt, 15 km megtétele után már jelzett, hogy fárad, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy nyújtásnál és hajlításnál elakadt, kattogott, időnként óvatosan meg kellett igazítanom, hogy valami ott bent a helyére kerüljön. Már a tavalyi műtét óta folyamatosan éreztem, hogy nincs rendben valami, de sokan türelemre intettek, hogy adjak időt magamnak. Oké, megadtam, sőt ezen a túrán ki is próbálhattam, hányadán is állunk valójában. Az eredmény nem a legfényesebb, ezért aztán....

Vánkos, becsületkassza, hosszút léptünk, megkerültünk - mi az? Hát persze, hogy az egyik legjobb napunk Badacsonyban! :-)

Nem, nem hosszúlépéssel kezdtük a napot, az csak később jött! :-) Reggel fél 9 körül szép rendesen bezártuk a panziót, melyet előző nap ránk bízott a tulajdonos. Elrejtettük a kulcsot a megbeszélt helyre, majd elindultunk a főút melletti aszfaltos bicikliúton. Ahol csak tudtunk, igyekeztünk a füves részen lépkedni, mert az sokkal jobb volt a lábunknak, de nem mindenhol lehetett elkerülni a kemény aszfaltot. Szerencsére ma rövid távot terveztünk, hiszen Badacsony volt a cél és ott van látnivaló bőven, így elviseltük a kényelmetlenséget. Egy darabig.

Mai állatsereglet: kígyó, pillangó, őzike, marhák, lovak és nulla vaddisznó, na meg a jól ismert Galicia feeling. :-)

Reggel 7-kor indultunk és az első utunk a közeli Coop boltba vezetett, ahol ásványvizet és reggelit vettünk. Az út melletti padnál szétöntöttük a vizet a másfél literes üvegekből kisebb palackokba, így a hátizsák két oldalán jobban eloszlott a súly. Mindig így csináltuk, ez már a bejáratott rutin része volt. A reggelit is elcsomagoltuk, még nem voltunk éhesek, így majdnem 2 kilóval lett nehezebb a cipelni való súly. 

Ha nincs hegy, akkor van aszfalt. Hogy nekünk semmi sem jó! Láttunk még tankokat és rakétakilövőt, vaddisznót..., azt nem, de a Balaton ma is nagyon szép volt! :-)

Reggel korán akartunk indulni, de végül csak 8 órakor sikerült összekészülődnünk. A kényelmes szállás maradásra csábított, jólesett kávézni a teraszon és élveztük a hűvösebb időt az elmúlt napok rekkenő hősége után. A mai napra elég sok hegyet tervezett az eredeti itiner, egészen Dörgicséig kanyarodott az útvonal, a hegyek-völgyek mellett nagyjából 20 km hosszú távolságon keresztül. Ez még nem lett volna baj, mentünk mi már ennél jóval nagyobb távokat is, de az első három nap rendesen lestrapálta a lábainkat, így más útvonal mellett döntöttünk.

Végre egy kicsit hűvösebb idő és pihe-puha földút a lábaink alatt! Megmártóztunk (ez erős túlzás), gejzírkúpot másztunk, El Camino útvonalat érintettünk és bejártuk a Tihanyi-félszigetet.

Ahogyan azt az időjósok jelezték, szeles, borús időre ébredtünk, majd elkezdett dörögni az ég és eleredt az eső. Az kizárt dolog, hogy én villámlásban elinduljak bárhová is, szóval egy darabig vártunk a szobában. Felhívtam telefonon a szállásadónkat, hogy meddig maradhatunk a házban, illetve ha eláll az eső, akkor bent hagyhatjuk-e a hátizsákot a szobában. Szerencsénkre megengedte, hiszen a négynapos ünnep végén jártunk, utánunk már senki nem foglalt itt szállást, a Balatonon ilyenkor már megáll az élet. Ezt később valóban megtapasztaltuk, de ne szaladjunk ennyire előre...

Hegy, kilátó, gyaloglás, hegy, kilátó, gyaloglás... újratervezés. Közben azért láttunk sárga nyilat, Via Pannonia és Mária-út jeleket, sőt, még az El Camino is szóba került.

Ott hagytuk abba, hogy Balatonalmádiban kellett megszállnunk, mert Alsóörsön nem találtunk szállást. Reggel 6-kor már el is hagytuk a lepukkant panziót, mert a vonatunk 6:29-kor indult vissza Alsóörse, ahol túránk előző napi szakaszát befejeztük. Alsóörsig mindössze 10 percnyi vonatozással jutottunk el és az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy helyi élelmiszerboltot. Ott az utcán egy virágágyás szélén ülve megreggeliztünk (jómagam a tegnapról megmaradt fincsi vacsorámat falatoztam), majd miután jól feltöltöttük energiakészleteinket, elindultunk az előző napi tervünkből meghagyott Somlyó-hegy felé.

Kemény menet volt. Csúsztunk, másztunk, gurultunk, kilátóból kilátóba cikáztunk, majd amikor már alig jártunk, végül lépteinket a vaddisznóröfögés miatt szaporáztuk...

Reggel fél 6-kor keltünk, hogy a 6:23-as busszal visszamenjünk Litér településről Balatonfűzfőre. Hamar összekaptuk magunkat és ez olyan jól sikerült, hogy amint kiléptünk a panzióból, éppen akkor gördült be a 6:09-es járat, szóval még a tervezett indulás előtt buszra szálltunk és már robogtunk is vissza a Balaton irányába. Nem mentünk el egészen a vasútállomásig, hanem csak Balatonfűzfő-Gyártelep megállóig, mert így levágtunk egy 2 km hosszú aszfaltos szakaszt, amilyenből így is jutott még bőven.

Az első napon ízelítőt kaptunk a természet és a magaspart kihívásaiból, háromszor jártunk Balatonkenesén és kezdődő vaddisznófóbia tüneteit észleltem... :-)

Két bejegyzéssel előbb leírtam, hogy miért választottuk a MÁV VSC által összerakott Gyalogos Balaton Körtúra útvonalát, ezt most nem részletezem. A lényege, hogy Balatonaligából az északi part felé indulva kerüljük meg a Balatont, de nem közvetlenül a parton, hanem a környező hegyeket is bejárva. Mivel azonban az augusztus 20-i négynapos ünnep miatt nem találtunk szállást Aligán, ezért Balatonkenesén szálltunk meg és innen mentünk vissza Balatonaligára, a körtúránk kiinduló pontjára. 

Az elindulás sosem egyszerű, de hogy ennyire ne legyen az! Egy gyors vágta után lassú araszolás következett, de végül gond nélkül megérkeztünk a Balatonra.

Most, hogy immár megérkeztem a Balatonról, elkezdem a részletes útinapló megírását a jegyzeteimből. Annyit elöljáróban elmondhatok, hogy sok tanulsággal szolgált ez az út. Voltak sajnos negatív tapasztalataink, azokról is írok majd, de sok szép élménnyel is gazdagodtunk. Szerencsére elkerültek bennünket a sérülések, illetve azt hiszem, hogy idejében reagáltunk a testünk jelzéseire és emiatt nem kellett megszakítani az utunkat. Módosításokra azonban szükség volt, de erről majd később. Sajnos a vaddisznó fóbiámat nem sikerült leküzdeni, sőt, egyre inkább erősödött az út során, köszönhetően a sok rémisztő hírnek, amelyeket útközben hallottunk. Furcsa, hogy ezek csak rám hatottak, Erika ügyet sem vetett rájuk... :-) A lényeg, hogy épségben hazaértünk, így hát most közzéteszem a Gyalogos Balaton Körtúra részleteit mások okulására és a magam szórakoztatására egyaránt. Sok-sok szép fotót kattintottam ám útközben! :-)

Miért a Balaton? Miért pont arra, amerre? És merre az arra? 

Tavaly nyáron még az Angol Útra készülődtem (ha valaki nem ismerné, annak mondom, hogy ez a spanyolországi El Camino útvonalak egyike), de sajnos akkor egy rossz mozdulat keresztülhúzta a számításaimat. Egy éve ilyenkor éppen, hogy lábadoztam a térdműtétemet követően és őszintén szólva nem hittem, hogy ilyen sokáig tart majd a rehabilitáció. A vártnál sokkal lassabban gyógyult a térdem és még most sem vagyok meggyőződve arról, hogy minden rendben van vele, de arra végképp nem gondoltam volna, hogy idén egészen más akadályok állnak majd elénk. Szerettem volna idén is útra kelni és bepótolni a tavaly elhalasztott Camino Inglést, de a koronavírus közbeszólt, így újratervezés vált szükségessé.