El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

Gyalogos Balaton Körtúra 5. nap: Örvényes - Zánka (18 km)

El Camino helyett Balaton túra - 2020. augusztus 24.

2020. október 25. - Andrea az El Caminón

Ha nincs hegy, akkor van aszfalt. Hogy nekünk semmi sem jó! Láttunk még tankokat és rakétakilövőt, vaddisznót..., azt nem, de a Balaton ma is nagyon szép volt! :-)

0_balaton_tura_viztukor.jpg

Reggel korán akartunk indulni, de végül csak 8 órakor sikerült összekészülődnünk. A kényelmes szállás maradásra csábított, jólesett kávézni a teraszon és élveztük a hűvösebb időt az elmúlt napok rekkenő hősége után. A mai napra elég sok hegyet tervezett az eredeti itiner, egészen Dörgicséig kanyarodott az útvonal, a hegyek-völgyek mellett nagyjából 20 km hosszú távolságon keresztül. Ez még nem lett volna baj, mentünk mi már ennél jóval nagyobb távokat is, de az első három nap rendesen lestrapálta a lábainkat, így más útvonal mellett döntöttünk.

1_balaton_tura_terasz.jpg

A jobb lábamon egyre lilább lett a körmöm, de legalább nem fájt már, ez is valami. (Ma, október 25-én, amikor ezt a posztot írom még mindig lila, de az orvos szerint nem fog leesni, viszont még majdnem egy év lesz, amire lenő és újra egészséges színe lesz.) Erikának is sajgott a lába az első napok meredek hegyei miatt, szóval úgy döntöttünk, hogy a mai napon nem a hegyek felé vesszük az irányt, hanem a parttal párhuzamosan haladó bicikliúton vagy mellette gyalogolunk. Elindultunk hát Balatonudvari irányába, majd átsétáltunk Fövenyesen is, ezután pedig egy szép ligetes fasor között vezetett az utunk.

2_balaton_tura_ut.jpg

Úgy gondoltuk, hogy majd az első településen megreggelizünk, mivel abban bíztunk, hogy a parti bringaút mentén biztosan találunk valami alkalmas reggeliző helyet, de eddig sem Balatonudvarin, sem Fövenyesen nem volt nyitva semmi, pedig áthaladtunk a lakott településeken. A fövenyesi kishajó kikötőnél elég sok ember nyüzsgött, így elsétáltunk arra, hátha lesz nyitva valami büfé, de csak vitorlázó gyerekeket és szüleiket láthattuk, amint éppen az edzésre vitték csemetéiket. Ha már ott voltunk, kimentünk a mólóra is, ahol legalább gyönyörködhettünk egy kicsit a Balaton nyugodt víztükrében. A képeken látszik, hogy milyen felhős volt az égbolt, de mi egyáltalán nem bántuk.

A fövenyesi vízi sporttelepről visszafordulva nem a kerékpárúton gyalogoltunk tovább, hanem a térképen is jelzett földúton, mivel ez nem tette tönkre annyira a lábainkat, mint az aszfalút. Ezen az úton csak a vaddisznófóbiámmal kellett megküzdenem, mert az csak nem akart megszűnni. Állandóan attól féltem, hogy egyszer csak kiugrik majd elém valamelyik bokorból és megtámad. Védekezésül azt a megoldást választottam, hogy mindenféle idétlen dalocskákat dudorásztam, meg ütemes mondókákat gügyögtem, mert a vaddisznó állítólag kerüli az embert, feltéve, ha meghallja a közeledését. Na, én gondoskodtam arról, hogy meghallja. :-)

6_balaton_tura_ut.jpg

Már nagyon éhesek és fáradtak voltunk, amikor beértünk Balantonakaliba. A vasúttal párhuzamos úton gyalogoltunk a település központja felé, amikor végre Erika észrevett egy padot. Itt egy negyed órát pihentünk, de  mivel ennivalónk nem volt, a rövid szusszanás után felkerekedtünk abban bízva, hogy valahol majd csak találunk egy helyet, ahol ehetünk is. Az mégsem járja, hogy a Balaton mellett kell éhen halnunk! Szerencsére alig 600 méter gyaloglás után rátaláltunk a Bringakali nevű bringás helyre, ahol nemcsak bicikli szerviz és kölcsönző működött, hanem egy jó kis kávézó is. Na végre megmenekültünk az éhhaláltól! Gyorsan magunkba toltunk némi melegszendvicset és töpörtyűkrémes kenyeret lilahagymával, így megvolt az energia feltöltés, pihenés is, aztán indultunk tovább.

Ezután egy hosszú és sajnos aszfaltos szakasz várt ránk Zánka felé tartva. Elhaladtunk a szabadtéri Haditechnikai Park mellett is, ahol mindenféle tankok meg hadi gépezetek voltak kiállítva. Erikának nagyon tetszettek a hadi masinák, ezeket a fotókat ő készítette.

A sok aszfalt nem tett jót a lábunknak, szinte égette a talpainkat, pedig mindkettőnknek baromi vastag talpszerkezetű túralábbelije volt. Kétórás gyaloglás után végre beértünk Zánkára és abban reménykedtünk, hogy majd itt is találunk egy padot, ahol megpihenhetnénk. Nem így történt, padot nem találtunk, de még egy farönköt sem, de sebaj, egy kerítés mellett is tökéletes a pihenés, így hát először ledobtuk a hátizsákjainkat...

7_balaton_tura_hatizsak.jpg

... majd magunkat is a kerítés mellé. A fenti képen, jól látszik, hogy a hátizsákom túlsó oldalán még van egy csomó hely a gépkocsibejáróig, ennek még jelentősége lesz.... A lenti képeken pedig az látszik, ahogyan kényelmesen elhelyezkedtünk a kerítés lábazatának nekidőlve a földön. Tökéletes relaxálásra alkalmas hely volt! Erika még mindig túraszandálban nyomta a túrát, mint oly sokszor eddigi El Camino útjaink során, neki ez vált be. Nekem meg a túracipő, bár jobb lett volna, ha egy fél számmal nagyobbat veszek, akkor nem lenne most lila a körmöm. Kellemes ejtőzésünket a ház fura ura zavarta meg, akinek sürgősen éppen akkor kellett kihoznia az összes szemetét meg a kukáját a kerítés mellé. Először felszólított bennünket, hogy menjünk onnan, mert neki kell a hely a szemeteknek. Erre én megkérdeztem, hogy - "Most nem mondja komolyan, hogy el akar zavarni minket?! Látja, hogy semmi rosszat nem csinálunk csak pihenünk egy kicsit és majd megyünk is tovább." Erre ő - "De éppen ott ülünk, ahova neki a szemetet kell tennie!" Képes lett volna elküldeni, de aztán a végén már csak annyit kért, hogy menjünk arrébb, pedig elfért volna a szemét és a kuka a hátizsákom mellett. El is kezdte kihordani a cuccost, szépen körberakott minket a lomjaival, gondolta, hogy akkor majd előbb elhagyjuk a helyszínt. Elég rossz érzés volt megtapasztalni, hogy ebben a rosszindulatú öregemberben egy csöppnyi megértés sem volt, láthatóan nem hatotta meg, hogy két elfáradt túrázó éppen az ő kerítésének dőlve pihen. :-( 

Ezután továbbmentünk Zánka-Köveskál településig, ahol végre találtunk egy vendéglátóhelyet, ahol rendesen le tudtunk ülni és még ittunk is valamit. A felhők ellenére addigra már elég meleg volt, szóval jólesett a hideg frissítő, de még ezután el kellett vonszolnunk magunkat a szállásunkig. Egy családi ház felső szintjét kaptuk meg, nagyon kedves vendéglátóval, aki az összes ruhánkat kimosta mosógéppel. Végre nem kézzel kellett mosnunk! Az udvaron még játszottam egy kicsit a háziak pár hónapos kölyök vizslájával, aztán gyors fürdés és készülődés, mert 5 órára jött értünk az egyik ismerősöm kocsival, aki egy kis meglepetéssel készülődött. A meglepi pedig nem volt más, mint hogy megmutatta a saját stégét és vitorlását, majd a nyaralójának kertjében még egy jót beszélgettünk.

A vendégeskedés után még elmentünk a helyi Theodóra étterembe vacsorázni, ahol sült csülköt választottam, mert kellett másnapra az energia. :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr4216256572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása