A Güell Park és a Szent Pál Kórház volt a mai program, de Rafael Nadal is előkerült. Nem rajtunk múlt, de majdnem lekéstük a repülőt, Barcelona nehezen engedett el bennünket! :-)

Az éjszaka kényelmesen telt a szállásunkon, de nem heverésztünk sokáig, hiszen rengeteg látnivaló várt még ránk. Ittunk egy kávét a konyhában és ettünk egy falatot, aztán összepakoltunk és szép csendben kijelentkeztünk. A város még aludt, amikor elindultunk, csak néhány elszánt turista bóklászott az utcákon vasárnap kora reggel. Nekünk viszont nem sok időnk volt, így hát ütemes léptekkel haladtunk a metrómegálló felé.

Megkíséreltük Barcelonát bejárni két nap alatt, de reménytelen vállalkozás. Megnéztük a Sagrada Família, Casa Milá, Casa Batlló, La Boqueria, Font Mágica látványosságokat és a végén egy kis Montserrat is sorra került. :-)

Úgy kezdődött, hogy kedvenc peregrina társammal, Erikával mindketten imádjuk Spanyolországot! Többször is jártunk már hispán földön együtt, hol valamelyik El Camino útvonalon sétálgattunk, hol meg Andalúziában andalogtunk, azonban tavaly ősszel erős késztetést éreztünk, hogy az egyik hétvégén ugorjunk ki Barcelonába egy kicsit körülnézni. Nem sokat szoktunk teketóriázni, így hát hipp-hopp lefoglaltuk a repülőjegyeket és november 30-án reggel 6-kor már repültünk is Barcelona felé!

Sevillai látványosságok és andalúz dizájn magyar módra. Jeleket is fogtunk, szóval nem jöttünk hiába... :-)

Andalúz körutazásunk utolsó napját stílusosan a szállásunk tetőteraszán kezdtük. Előző nap megválaszthattuk, hogy hova kérjük a reggelit, a szobába vagy a tetőre. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, így kora reggel lifttel felsuhantunk a hostel legmagasabb szintjére, ahol kisvártatva meg is érkezett a fa dobozkában szervírozott reggelink. Croissant, kávé, alma, narancslé és ásványvíz került a dobozba, ami nem volt túl bőséges, de éppen elegendőnek bizonyult napindító energiaként.

A sevillai hőség nem tréfa, sangria és saláta az ellenszer! Előtte és utána megnéztük a katedrálist, az arénát, sokat sétáltunk és a Plaza de Espanán fejeztük be a napot.

Reggel korán elindultunk a buszpályaudvarra, hogy legyen még időnk kávézni és reggelit venni a négy órás út előtt. Mai és egyben utolsó célállomásunk Sevilla városa volt, ahol két teljes napot szándékoztunk eltölteni. A pályaudvaron az egyik kis boltban a fiatal kiszolgáló lány hipp-hopp összedobott nekem egy hatalmas sajtos, sonkás szendvicset, ami bőven elég volt délig, így már nem haltam éhen az úton. Megkávéztunk és 7:30-kor elindultunk Sevilla felé. A buszon nem voltak sokan, ezért átültem a bal oldalra egy dupla ülésre, hogy mindketten kényelmesen elférjünk. Nem is ült mellénk senki egész úton, pedig később többen is felszálltak még. 9 óra körül megálltunk egy útszéli kávézónál, ahol a sofőr is megreggelizett és a legtöbb utas is kiszállt egy rövid pihenőre. Megint ittam egy kávét, majd nagyjából 20 perc múlva indultunk is tovább.

A mai napon meglátogattuk őseinket, a gibraltári majmokat. Átsétáltunk a kifutópályán és brit felségterületre léptünk. Nem volt unalmas ez a nap sem! :-)

Reggel az egyik közeli boltban vettünk vizet az útra, majd visszamentünk a szállodába, ahol addigra megterítettek a reggelihez. Itt nem tartalmazta a szállás ára a reggelit, de nem volt gond, mert utólag is lehetett rendezni, így nekiláttunk falatozni a svédasztalos terül, terülj asztalkáról. 8,50 euróért annyit ehettünk, amennyi belénk fért. Reggeli után összepakoltunk és elindultunk a vasútállomásra, ahonnan 11 órakor indult a vonatunk Algeciras városába. Útközben szép narancsfák alatt haladtunk, melyek roskadoztak a még csak félig érett gyümölcsöktől.

Ronda városa a nevével ellentétben gyönyörű! Jártunk ma még Setenil de las Bodegasban is, ahol a házak a sziklák alá épültek. Rondában meg a sziklák tetejére, hogy meglegyen a napi egyensúly. :-) 

A reggeli ébredéskor már jobban volt a gyomrom, de még nem éreztem magam 100 százalékosan jól, egy kicsit émelyegtem. Örültem, hogy megúsztam hányás meg egyéb nyavalyák nélkül az előző napot, hiszen ma is kellett  az energia, elvégre sok látnivaló várt még ránk. Kora reggel elhagytuk a hotelt és lementünk a szemközti villamosmegállóba, ahonnan a vasútállomásra szándékoztunk eljutni. Az automatából sikerült megvennünk a jegyet is, (0,30 euró volt a kártya, amire felírták a két vonaljegyet 1,35+1,35 euróért, így összesen 3 eurót fizettünk) majd néhány perc múlva már a villamoson suhantunk a Renfe vasútállomás felé. 

Sokat sétáltunk az Alhambrában, szép volt. Az esti hányingert kihagytam volna, ám mint minden ez is megoldódott. Napi dalok: Kör közepén állok... és Jég dupla whiskyvel :-)

Reggel megint a tetőre való felmászás jelentette az első kihívást - legalábbis nekem - mert a frissen műtött térdem még nem igazán működött rendesen. Megreggeliztünk, kávéztunk, majd 4 emeletnyi lefelé lépcsőzés után kiléptünk a szállás kapuján és elindultunk a buszpályaudvar felé. Negyed órányi gyaloglás után eljutottunk az állomásra, ahol a buszunk pontosan, az indulási idő előtt 10 perccel beállt, majd néhány perc múlva el is indultunk aznapi célunk, Granada felé.

Duplán gyönyörködtünk a córdobai Nagymecsetben, benéztünk a patiókba és caminós jeleket is találtunk. Napi gasztronómia: gazpacho, salmorejo, churrasco és sangria. Nem volt rossz! :-)

A napot azzal kezdtük, hogy viszonylag korán felmentünk a tetőre, ahol a konyha és étkező helyiség várta a hostel vendégeit. A szállás árában a reggeli is benne foglaltatott, bár nem túl bőséges, de azért elegendő kínálattal. Kávé, piritós, lekvár, croissant, szóval mintha csak egy caminós alberguében lettünk volna. Sietségünknek az volt az oka, hogy előző nap az egyik vendéglátónk felhívta a figyelmünket, hogy a hétfői napokon reggel 8:30-kor egy órára ingyen be lehet menni a Mezquitába, azaz a córdobai Nagymecsetbe. Volt ugyan belépőnk, de két héttel az indulás előtt már csak az este 10 órás vezetett látogatásra kaptunk jegyet, így hétfő lévén az alkalmat kihasználva már reggel is meg akartuk nézni a különleges imahelyet.

Repülés, buszozás és az első séta a frissen műtött térdemmel. Wécé kagylóba ültetett díszlet mellett dől a sangria a tetőn! :-)

Erikával 13 órakor találkoztunk a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren. Bőven volt még időnk, a gépünk csak 15:20-kor indult volna, de még ehhez képest is 40 perccel később szálltunk fel. Ha valaki nem olvasta volna az előző bejegyzést, annak röviden elmondom, hogy eredetileg idén is caminózni mentünk volna, de sajnos a tervezett indulásunk előtt 10 nappal egy porcgyűrű szakadás miatt megműtötték a térdemet. Az orvosommal és Erikával konzultálva végül arra jutottunk, hogy kihagyjuk a zarándokutat és helyette elmegyünk turistáskodni Andalúziába. Ezért is van a címben a "nemCamino" kifejezés, amit egyébként az egyik kedves olvasómtól kölcsönöztem. :-) És hogy miért Andalúzia? Nos, a magam részéről már régóta vágytam rá, hogy annyi Észak-Spanyolországban megjárt út után végre délebben is körülnézzek, de az eredeti tervünk szerint is Sevillán keresztül jöttünk volna haza Santiago de Compostelából, szóval így legalább a Budapest - Sevilla repülőjegyet megmentettük. Az odafelé szóló Wizzair jegyeket kis ráfizetéssel átfoglaltuk Faróba, majd a térdműtétem után 17 nappal elindultunk Andalúziába! :-)

Ebben a bejegyzésben elmesélem, hogy miért nem indultunk el az Angol Útra és milyen tervek születtek helyette...

Az alábbi képet szemügyre véve a fotón szereplő épület akár egy kellemes zarándokszállás vagy egy természetközeli csendes hostel is lehetne, ahol békésen pihen egy nyári délutánon a sok megfáradt vándor. Lehetne egy modern albergue, de nem az. Hiányoznak a száradó ruhák, a serényen pakolászó peregrinók és peregrinák, minden olyan steril, túl tiszta. Igen, valóban tiszta és steril, még szép hogy az, hiszen ez egy kórház. Nem nehéz kitalálni, hogy az idei zarándokutam elhalasztásában szerepet játszott eme díszlet, de ne szaladjunk ennyire előre...