Ma tényleg elmentünk a Fenébe, Casanovával is találkoztunk, volt egy majdnem eltévedés és egy elmélkedős hídélmény is. Már-már "pipacsosbúzás" magasságokba kerültem... :-)

Szokás szerint elég későn világosodott, 7:30-kor még éppen hogy csak felkelt a nap, amikor elindultunk a sárga kagylós jelek mentén. Vasárnap lévén természetesen semmi nem volt nyitva ahol megreggelizhettünk volna, pedig viszonylag sokáig mentünk lakott településeken keresztül.

Miért lógnak a munkaruhák a kerítésen? És miért nincs konyha 8 óra előtt az éttermekben? A posztból ez is kiderül...

Reggel a szállásunkról visszamentünk a zarándokirodához, hiszen ott állt a nulla kilométert jelző kő és onnan akartuk kezdeni a gyaloglást. Még éppen hogy csak kivilágosodott, de szerencsénkre a közelben már nyitva volt egy bár, ahol kávéval indíthattuk a napot. Picit hűvös szellő fújdogált, az égen felhők gyűltek, de nem volt rossz idő, gyaloglásra teljesen megfelelt. 

A Coruña városnézéssel telt, annyit gyalogoltunk, hogy egy caminós napnak is beillene. Hercules torony, iránytű, Pókember és virág-kalendárium után átsuhantunk Ferrolba.

A mai napra azt terveztük, hogy kora reggel Santiagóból vonattal elutazunk A Coruña városába, ott egy kicsit körülnézünk, aztán délután busszal átutazunk Ferrolba, ahonnan majd másnap kezdjük meg a gyaloglást. A vonatjegyet még otthonról megvettük a renfe.es oldalán, így azzal már nem volt gond.

Már az is kalandos volt, ahogyan a reptérre kiértem, ennél már csak maga a repülés volt izgalmasabb, végül a vonaton minden a helyére került. Elindultunk! :-)

Fél 10-re beszéltük meg Erikával a találkozót a reptéren, hogy bőven legyen időnk a fél 1-es felszállásig. Úgy terveztük, hogy a túrabotokat hozzáerősítjük Erika hátizsákjához, amit körbe fóliáztatunk, csomagként feladunk és ehhez nem akartuk nagyon kicentizni az időt, inkább legyünk ott előbb, mint kapkodni kelljen. Csütörtöki nap lévén számítottam a reggeli csúcsforgalomra, ennek megfelelően időben elindultam otthonról. Életemben először úgy döntöttem, hogy nem a 200E jelzésű busszal, hanem a Deák térről induló 100E jelzésű reptéri gyorsjárattal utazom, mivel a metrópótlóval lassabban értem volna ki Kőbánya-Kispest végállomásra, ezért még előző nap beruháztam 900 Ft-ot a reptéri buszjegyre. A dolgok azonban kicsit másképp alakultak, mint ahogy elterveztem, nem is én lennék, ha minden a terv szerint haladt volna...

Készülődés az Angol-útra a koronavírus járvány harmadik hulláma után/közben. Felszerelés, utazás, szállásfoglalás, járványügyi kérdések. 

Ez év tavaszán határoztuk el régi zarándoktársammal Erikával, hogy idén ismét nekivágunk egy új kalandnak és bepótoljuk a 2019-ben elhalasztott Camino Inglés, vagyis az Angol-út Ferroltól Santiago de Composteláig terjedő útvonalát. Az El Camino zarándokutak közül ez az egyik legrövidebb út, így megtoldottuk még a Santiago - Muxia szakasszal, melyet eddig idő hiányában sosem tudtunk gyalogosan megtenni, de már évek óta vágytunk rá. Nagyjából két hét állt rendelkezésünkre, mely bőven elég erre a 200 km hosszúságú távra, de az elmúlt két évben történt kettő darab térdműtétem és a pandémia idején felszedett néhány plusz kiló súlyfelesleg miatt csak nagyon óvatosan terveztünk. Rövidebb távokat és több megállót iktattunk be mint normál esetben, majd később leírom a tapasztalatokat ezzel kapcsolatban is.

Utolsó gyaloglós napunk a Balatonnál. A poszt végén röviden összefoglalom balatoni tapasztalatainkat és megvillantom egy új El Camino lehetőségét is... :-)

Ez lesz az utolsó gyaloglós napunk, hiszen terveink szerint a mai nap végeztével gyakorlatilag körbesétáltuk a Balatont. Reggel még elfogyasztottuk a reggelit az iszonyúan retro szálláson, majd útra keltünk. Fél 9-kor kényelmes tempóban sétálva haladtunk Siófok felé. Itt már leginkább aszfaltúton gyalogoltunk, mivel errefelé főként az üdülőházak domináltak. Egyre több helyen botlottunk bele építkezésekbe az Ezüst-part közelében, szinte minden létező üres telken házakat húztak fel, de többször láttuk régi épületek felújítását, bővítését is. 

A celebek napja. Találkoztunk egy zenésszel, egy politikussal és egy riporterrel is, ráadásul egy nagyon vicces járgányt is láthattunk, amit túrabottal kellett hajtani! :-)

A szuper szárszói szálláson reggelit is kaptunk az ízlésesen berendezett étkező helyiségben, ahol rajtunk kívül csak egy fiatal pár volt jelen. Mindenféle finomságokból válogathattunk, bőségesen megreggeliztünk, kávét is ittunk, így végre nem azzal telt az egész délelőttünk, hogy egy nyitva tartó büfét hajkurászunk végig a parton. Reggeli után elindultunk. Eleinte a kerékpárút mentén haladtunk, de szerencsére itt-ott a biciklisáv melletti füves részen is tudtunk gyalogolni, ami sokkal jobb volt a lábunknak.

Egy fotókban szegény napon sikerült elkészítenem túránk legjobb fotóját! Balatonszárszón egyedül birtokoltam a József Attila emlékházat, majd megnéztük a súlyos emlékművet is...

Reggel átadtuk a kulcsokat a szállás tulajdonosának és valamivel 8 óra után elindultunk. Az útvonal semmi extrát nem tartalmazott, nyílegyenesen előre a part vonalával párhuzamosan egészen Balatonszárszóig. Eleinte még könnyedén haladtunk, csak azt szoktuk meg nehezen, hogy reggelente semmi nem volt nyitva. Spanyolországi El Caminós útjaink során nem így szocializálódtunk, hiszen ott szinte minden településen nyitva voltak a bárok, kávézók, talán csak Portugália egyes részein találkozhattunk hasonló jelenséggel. 

Amíg mások futnak a futópályán, addig mi gyalogolunk. Volt még egy kis nosztalgia, hattyúk, vadkacsák és naplemente is. Micsoda romantika! :-)

A mai napon az eredeti útvonalunk Látrány településre vezetett volna az igazolófüzet szerint, jócskán eltávolodva a Balatontól. Ez még nem lett volna baj, de a szállásadónk időközben visszamondta a foglalásunkat, szóval végül úgy döntöttünk, hogy inkább a part közelében maradunk. Szeptember elején már válogathattunk a szállások közül, nem úgy, mint az augusztus 20. körüli napokban, amikor egy gombostűt sem lehetett leejteni a Balaton környékén. Kinéztünk tehát egy jó kis apartmant Balatonlellén, lefoglaltuk, majd reggel fél 9-kor elindultunk aznapi célunk felé. 

Végre egy vaddisznómentes nap! Ellenben voltak sűrű felhők, viharos szelek, éhezés, szomjazás... ja, az nem volt... :-)

Ne tévesszen meg senkit a nyitókép, reggel ennél sokkal komorabb felhők gomolyogtak felettünk, emiatt végül úgy döntöttünk, hogy a táv első szakaszát busszal tesszük meg. Tulajdonképpen azt a meglehetősen unalmas szakaszt kellett volna újra megjárnunk, amit az előző napon már megtettünk, vagyis a Balaton és Kéthely közötti aszfaltburkolatban bővelkedő távot, ezért ezt most átugortuk.