A Coruña városnézéssel telt, annyit gyalogoltunk, hogy egy caminós napnak is beillene. Hercules torony, iránytű, Pókember és virág-kalendárium után átsuhantunk Ferrolba.

A mai napra azt terveztük, hogy kora reggel Santiagóból vonattal elutazunk A Coruña városába, ott egy kicsit körülnézünk, aztán délután busszal átutazunk Ferrolba, ahonnan majd másnap kezdjük meg a gyaloglást. A vonatjegyet még otthonról megvettük a renfe.es oldalán, így azzal már nem volt gond.

A szállásunk közel volt a vasútállomáshoz, ezért nem kellett sietnünk. Kényelmesen elindultunk és ha már ott voltunk, akkor átsétáltunk a felüljárón keresztül az idetelepített új buszpályaudvarra is egy kicsit körülnézni. Sokkal modernebb lett mint a régi, de még nincs belakva, nagyon ridegnek tűnt így utasok és zarándokok nélkül. Mozgólépcsővel visszaereszkedtünk a földszintre és átmentünk a vasútállomás büféjébe, hogy indulás előtt igyunk egy jó café con lechét. Sok finomság közül választhattunk, de csak egy-egy croissant került a tálcánkra, mert még nem voltunk túl éhesek.

A nap még csak éppen akkor bújt elő a szemközti hegyek mögül, hosszú árnyékokat nyújtva a peronon. A járvány miatt természetesen mindenki maszkot viselt, így mi is. Az állomáson már gyülekeztek az utasok, köztük jó néhány hátizsákos zarándok is várakozott. Többségük valószínűleg már befejezte az útját és hazafelé vette az irányt, hozzánk hasonlóan néhányan viszont éppen most indultak valamelyik El Camino útvonal kezdőpontjára. Hamarosan kiírták a váróteremben, hogy az A kapunál kell kilépnünk az A Coruñába tartó vonathoz, de azt már nem, hogy melyik vágányról indul. Téblábolásunkra felfigyelve az eligazító személyzet egyik tagja mondta nekünk, hogy menjünk át az 5-ös peronra és majd ott kell felszállnunk. A vonatunk 8:35-kor pontosan indult. Rajtunk kívül nem sokan utaztak A Coruñába, mert majdnem üres volt a szerelvény, de így legalább kényelmesen utazhattunk.

Fél órás vonatozás után megérkeztünk A Coruñába. Először a buszpályaudvart kerestük meg, mert meg akartuk venni a jegyet Ferrolba az egyik délutáni járatra, ezt ugyanis nem lehetett elővételben online megvásárolni. Itt csillantottam meg először kezdő spanyol nyelvtudásomat... Másfél éve kezdtem el tanulni a spanyolt és most először volt alkalmam kipróbálni éles helyzetben. Az elején kicsit döcögött, csak két-háromszavas tőmondatok jutottak eszembe, de mivel a spanyolok nagyon segítőkészek, így ez is bőven elég volt. A végére egészen jól belejöttem! :-) Szóval megvettük a jegyeket a közeli buszpályaudvaron a 15:30-kor induló járatra Ferrolba, addig azonban volt egy csomó időnk, így egy rövid tájékozódás után elindultunk gyalog az öböl irányába.  Útközben lefotóztam az egyik templomot, melynek bejáratánál ugyanolyan tau-keresztet láttunk, mint a Francia-úton San Antónnál. Ezután az egyik közeli utcában találtunk egy jó kis helyet, ahol megreggeliztünk. Kávé, narancslé, sajtos-sonkás szendvics. Nem volt rossz. :-)

A Coruña elég nagy város, viszonylag nagy távolságra volt az óceán, de mi ennek ellenére gyalog akartunk menni, hogy egy kicsit rákészüljünk a másnap kezdődő hosszabb utunkra. Kora délelőtt lévén még elég jól bírtuk a hátizsák cipelését a magas házak árnyékában, de aztán hamarosan elérkeztünk az öbölhöz, ahol már hétágra sütött a nap. Jó érzés volt újra látni a nagy kék vizet, egy darabig gyönyörködtünk is benne, de innentől már nem sok lehetőségünk adódott árnyékos részre húzódni, aszfaltburkolatú sétányból viszont annál több. Sokan a homokos parton töltötték az időt, napoztak, olvastak, pihentek, de a hideg vízbe csak a legbátrabbak merészkedtek.

Rövid bámészkodás után elindultunk A Coruña szimbóluma, a Hercules torony felé. A sétányon rövidesen elérkeztünk ahhoz a szoborcsoporthoz, amelyet a poszt nyitóképének választottam. Ez a csobogó medencében megkomponált alkotás Roberto Fariña García szörfösnek állít emléket, továbbá mindazon szörfös tiszteletére, akik már elmentek és később csatlakoztak hozzá. Nem magamtól vagyok ám ilyen okos, hanem lefotóztam az emléktáblát is, amit később lefordítottam. Az öböl kanyarulata után a sétány folytatódott és hamarosan felbukkant előttünk a Hercules torony. A nap egyre jobban tűzött, égette hátul a nyakamat. Cipeltük a teljes menetfelszerelésünket, egy kicsit úgy éreztük, mintha ez a szakasz is a Camino része lett volna, pedig azt csak másnap kezdjük. Közvetlenül a torony előtt végre elhagyhattuk a kemény kockakőburkolatú sétányt és végre földúton haladhattunk. Megmásztuk a hegyet és ott álltunk a Hercules torony tövénél, melyet minden oldaláról lefotóztam. 

A hegyről 360 fokos panoráma tárult elénk és a csodálatos időnek köszönhetően minden irányban tisztán elláthattunk. Nem olyan természetes ez Galiciában, amely köztudottan óceáni éghajlattal rendelkezik és nagyon gyakran párás, ködös, esős időjárás jellemzi, amikor még az orrunkig sem lehet ellátni, szóval nagyon szerencsésnek érezhettük magunkat. Talán túlságosan is jó idő volt, nagyon meleg napot fogtunk ki. Jól látszik a lenti képen, hogy a turisták enyhülést keresve a torony árnyékába húzódva pihennek a kőtámlákon. Innen még lejjebb mentünk a Hercules torony mögötti mozaik iránytűhöz, ahol jó sokat bohóckodtunk a fotózással. 

Ezután visszaindultunk a városba, de már nem a sétányon mentünk, hanem a házak között, ahol némi árnyékot is találtunk. Útközben beültünk egy bárba, ahol kicsit pihentünk és jéghideg 1906 márkájú félbarna sört ittunk. Mit mondjak, nagyon jólesett a dög melegben! :-) A kis pihenő után továbbindultunk a buszpályaudvar irányába és menet közben lefotóztam egy-két érdekességet. Az egyik a San Nicolás templom volt, a másik az A Coruñából induló Camino útvonal jelzése, a kék alapon lévő sárga kagyló és nyíl, a harmadik viszont egy bizarr Pókemberes mutatvány, amint éppen felfelé mászik egy obeliszk tetejére...

A melegben elég lassan gyalogoltunk, majd amikor egyszer ránéztem az órámra, akkor meglepődve vettem észre, hogy már csak háromnegyed óránk van a busz indulásáig. Gyorsan ellenőriztük a Google térkép segítségével, hogy milyen messze van még a buszpályaudvar és meglepve tapasztaltuk, hogy még legalább fél órányi járásra vagyunk. Na ennek fele sem tréfa, nem akartuk a buszt lekésni, így az utolsó 2-3 kilométert elég erősen megnyomtuk, szóval a végére rendesen elfáradtunk. Előtte azonban még lefotóztam egy virág-kalendáriumot, amely mindig az éppen aktuális dátumot mutatja. Mivel augusztus 20-án jártunk ott, egy kicsit úgy érezhettük, hogy ez nekünk magyaroknak szól, így köszöntöttek bennünket nemzeti ünnepünk alkalmából. :-)

Egyébként a napi dátumot minden áldott nap cserélik, ha esik, ha fúj. Találtam erről egy rövid cikket, ahol videón is bemutatják a dátumcsere folyamatát. Calendario floral

Végül bőven időben odaértünk a pályaudvarra és rövid várakozás után felszállhattunk a Ferrolba tartó buszra. Szokásunk szerint az első két-két ülést foglaltuk el, ahonnan jól tudtam fotózni. A buszról láttuk csak igazán, hogy milyen nagy város A Coruña! Fél óra buszozás után értünk el Ferrolba, ahol az első Camino jelzést még éppen a buszról vettük észre.

A buszról leszállva egy tíz perces gyaloglás után megtaláltuk a szállásunkat, ahol már előre lefoglaltunk egy kétágyas szobát még otthonról. Egy nagyon kedves, idős recepciós néni fogadott bennünket, becsekkoltunk, elfoglaltuk a helyünket, de nem időztünk sokáig a szálláson, mert fel akartuk keresni a helyi zarándokirodát, hogy kiváltsam a credenciált. Elindultunk tehát a központ felé. Elmentünk a ferroli katedrális mellett, ami zárva volt, majd a szintén zárva lévő Mercado de Magdalena mellett haladtunk tovább amíg el nem értünk egy katonai emlékműhöz. Itt az ágyúk társaságában kattintottunk néhány képet, majd továbbmentünk a kikötővel párhuzamosan. 

Pár száz méterre és egy jobbra át után könnyen megtaláltuk a zarándokirodát. Bementünk, 2 euróért kiváltottam a credenciált vagyis a zarándokútlevelet, amibe gyűjteni kell majd a pecséteket. Ha valaki nem tudná, azért kell gyűjteni a pecséteket a credenciálba, mert Santiagóban majd ezek alapján ellenőrzik az útvonaladat és így kaphatod meg a compostelát vagyis a zarándokoklevelet. Ezenkívül a zarándokszállásokat is csak credencial birtokában lehet igénybe venni. Fontos tudni, hogy az utolsó 100 km-en belül naponta legalább két pecsétet kell kérni a credenciálba. A zarándokirodában sajnos nem lehetett kagylót venni, de elmagyarázták, hogy melyik utcában és pontosan hol van erre mód, szóval nagyon készségesek voltak és segítettek.

Erika mindeközben az iroda melletti falfestményen a caminós útjelző kővel barátkozott. :-)

Megkerestük az üzletet, ahol kagylót és egyéb caminós tárgyakat lehetett vásárolni. Kiválasztottam egy szép Jakab-keresztes kagylót, melyért 1,50 eurót kértek, ez kerül majd fel holnaptól a hátizsákomra. Erika nem vett, mert ő kék színű kagylóra vágyott, amit majd később fog beszerezni valahol útközben. Ezután elindultunk keresni egy éttermet, ahol vacsorázhatunk. Útközben elhaladtunk egy süti bolt mellett, ahol a kirakatot telerakták tarta de Santiago, azaz Santiago tortával, na meg egy Camino Inglés feliratú táblával. Erős voltam és nem csábultam el a sütire. Még. :-)

Nem volt egyszerű éttermet találni, mert még fél 8 sem volt, este 8 előtt pedig nem igazán van konyha a spanyoloknál, így végül leültünk az egyik étterem teraszán és addig ittunk valamit. Így legalább tapasként kaptunk egy csomó olivabogyót és nem haltunk éhen, amíg 8 után kihozták a vacsorát. Annyira éhesek voltunk már, hogy elfelejtettem lefotózni, pedig nagyon jól nézett ki és finom is volt. Erika garnélarákos omlettet rendelt én pedig grillezett halat salátával és főtt krumplival. Vacsora után visszamentünk a szállásunkra és viszonylag hamar elaludtunk, mert nagyon fáradtak voltunk. Kellett is az erőt gyűjteni, mivel másnap kezdjük a gyaloglást és bár nem terveztünk az első napra hosszú távot, de az íróasztal mellől felállva az első néhány nap mindig nehéz. Hamarosan jövök az 1. nap részleteivel, addig is itt van néhány fotó a szállásunkról. Ez most nem zarándokszállás, mert Ferrolban nem találtunk az interneten privát alberguét, a municipalban meg nem lehet előre foglalni, így nem maradt más megoldás, mint a Hotel Almendra, ami nagyon jó választásnak bizonyult.