Újabb bátorságpróba, nem várt akadályok, de összességében egy csodás nap!
Reggel 6-kor keltem, mert nem akartam a picike fürdőszobában tolongani. Jól számítottam, mert mire elkészültem, a többiek elkezdtek szállingózni és a végén egymásra kellett várakozniuk. Összepakoltam a cuccaimat, kihúztam a telefonomat az ágyam alatt lévő elosztóból, majd felmentem az emeleti étkezőbe a két hospitalerónak segédkezni a reggelihez. A szokásos reggelivel készültek, amit a legtöbb zarándokszálláson kínálnak a peregrinóknak, ha egyáltalán van közös reggeli: piritós, vaj, lekvár, kávé, tea, de itt még főtt tojást is kaptunk. Reggeli után beletettem a donativós dobozba az adományomat, mivel ez egy olyan municipal, azaz önkormányzati fenntartású albergue volt, ahol nem határozták meg előre a szállás, vacsora és reggeli árát, hanem mindenki annyi pénzt tett a gyűjtőládába, amennyit gondolt vagy amennyit megengedhetett magának.