A rozoga térd és a kisebb távolságok összefüggései, vadállatok, mint lehetséges veszélyforrások (nehogy utánozzatok, ez csak személyes preferencia) és egy kalandos csónakázás a tavasbarlangban.
Bizonyára észrevettétek már, hogy a Balaton körbesétálásakor sokkal rövidebb távokat mentünk, mint amennyit a Caminós útjaink során szoktunk. Régebben 25-30 km-t, sőt volt olyan is, hogy 36 km távolságot gyalogoltunk egy-egy nap, idén viszont a Balaton körül csak 18-20 km-es etapokat mentünk, de volt amikor ennél kevesebbet. Ennek oka nemcsak az idő múlása, hanem az is, hogy tavaly volt egy térdműtétem. Tulajdonképpen a Balaton körüli túrára egyfajta próbaként is tekinthetünk, arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyit bír a térdem, visszatért-e minden a régi kerékvágásba. Hát nem igazán. Azzal nem volt gond, hogy gyalogoljak, tudtam járni rendesen, de amikor erősebb terhelésnek tettem ki a térdem (pl. hegynek fel és le), olyankor nem úgy muzsikált, ahogy kellett volna. Sőt, 15 km megtétele után már jelzett, hogy fárad, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy nyújtásnál és hajlításnál elakadt, kattogott, időnként óvatosan meg kellett igazítanom, hogy valami ott bent a helyére kerüljön. Már a tavalyi műtét óta folyamatosan éreztem, hogy nincs rendben valami, de sokan türelemre intettek, hogy adjak időt magamnak. Oké, megadtam, sőt ezen a túrán ki is próbálhattam, hányadán is állunk valójában. Az eredmény nem a legfényesebb, ezért aztán....