Készülődés az Angol-útra a koronavírus járvány harmadik hulláma után/közben. Felszerelés, utazás, szállásfoglalás, járványügyi kérdések. 

Ez év tavaszán határoztuk el régi zarándoktársammal Erikával, hogy idén ismét nekivágunk egy új kalandnak és bepótoljuk a 2019-ben elhalasztott Camino Inglés, vagyis az Angol-út Ferroltól Santiago de Composteláig terjedő útvonalát. Az El Camino zarándokutak közül ez az egyik legrövidebb út, így megtoldottuk még a Santiago - Muxia szakasszal, melyet eddig idő hiányában sosem tudtunk gyalogosan megtenni, de már évek óta vágytunk rá. Nagyjából két hét állt rendelkezésünkre, mely bőven elég erre a 200 km hosszúságú távra, de az elmúlt két évben történt kettő darab térdműtétem és a pandémia idején felszedett néhány plusz kiló súlyfelesleg miatt csak nagyon óvatosan terveztünk. Rövidebb távokat és több megállót iktattunk be mint normál esetben, majd később leírom a tapasztalatokat ezzel kapcsolatban is.

Utolsó gyaloglós napunk a Balatonnál. A poszt végén röviden összefoglalom balatoni tapasztalatainkat és megvillantom egy új El Camino lehetőségét is... :-)

Ez lesz az utolsó gyaloglós napunk, hiszen terveink szerint a mai nap végeztével gyakorlatilag körbesétáltuk a Balatont. Reggel még elfogyasztottuk a reggelit az iszonyúan retro szálláson, majd útra keltünk. Fél 9-kor kényelmes tempóban sétálva haladtunk Siófok felé. Itt már leginkább aszfaltúton gyalogoltunk, mivel errefelé főként az üdülőházak domináltak. Egyre több helyen botlottunk bele építkezésekbe az Ezüst-part közelében, szinte minden létező üres telken házakat húztak fel, de többször láttuk régi épületek felújítását, bővítését is. 

A celebek napja. Találkoztunk egy zenésszel, egy politikussal és egy riporterrel is, ráadásul egy nagyon vicces járgányt is láthattunk, amit túrabottal kellett hajtani! :-)

A szuper szárszói szálláson reggelit is kaptunk az ízlésesen berendezett étkező helyiségben, ahol rajtunk kívül csak egy fiatal pár volt jelen. Mindenféle finomságokból válogathattunk, bőségesen megreggeliztünk, kávét is ittunk, így végre nem azzal telt az egész délelőttünk, hogy egy nyitva tartó büfét hajkurászunk végig a parton. Reggeli után elindultunk. Eleinte a kerékpárút mentén haladtunk, de szerencsére itt-ott a biciklisáv melletti füves részen is tudtunk gyalogolni, ami sokkal jobb volt a lábunknak.

Egy fotókban szegény napon sikerült elkészítenem túránk legjobb fotóját! Balatonszárszón egyedül birtokoltam a József Attila emlékházat, majd megnéztük a súlyos emlékművet is...

Reggel átadtuk a kulcsokat a szállás tulajdonosának és valamivel 8 óra után elindultunk. Az útvonal semmi extrát nem tartalmazott, nyílegyenesen előre a part vonalával párhuzamosan egészen Balatonszárszóig. Eleinte még könnyedén haladtunk, csak azt szoktuk meg nehezen, hogy reggelente semmi nem volt nyitva. Spanyolországi El Caminós útjaink során nem így szocializálódtunk, hiszen ott szinte minden településen nyitva voltak a bárok, kávézók, talán csak Portugália egyes részein találkozhattunk hasonló jelenséggel. 

Amíg mások futnak a futópályán, addig mi gyalogolunk. Volt még egy kis nosztalgia, hattyúk, vadkacsák és naplemente is. Micsoda romantika! :-)

A mai napon az eredeti útvonalunk Látrány településre vezetett volna az igazolófüzet szerint, jócskán eltávolodva a Balatontól. Ez még nem lett volna baj, de a szállásadónk időközben visszamondta a foglalásunkat, szóval végül úgy döntöttünk, hogy inkább a part közelében maradunk. Szeptember elején már válogathattunk a szállások közül, nem úgy, mint az augusztus 20. körüli napokban, amikor egy gombostűt sem lehetett leejteni a Balaton környékén. Kinéztünk tehát egy jó kis apartmant Balatonlellén, lefoglaltuk, majd reggel fél 9-kor elindultunk aznapi célunk felé. 

Végre egy vaddisznómentes nap! Ellenben voltak sűrű felhők, viharos szelek, éhezés, szomjazás... ja, az nem volt... :-)

Ne tévesszen meg senkit a nyitókép, reggel ennél sokkal komorabb felhők gomolyogtak felettünk, emiatt végül úgy döntöttünk, hogy a táv első szakaszát busszal tesszük meg. Tulajdonképpen azt a meglehetősen unalmas szakaszt kellett volna újra megjárnunk, amit az előző napon már megtettünk, vagyis a Balaton és Kéthely közötti aszfaltburkolatban bővelkedő távot, ezért ezt most átugortuk.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy megkezdődött a vadászidény... :-)

Éjszaka kiadós eső esett, néhányszor még az ég is megdördült, de reggelre szerencsére már elállt. Módosítani kellett az útvonalunkon, mert a déli óráktól kezdve újabb esőt jósoltak a meteorológusok, de egyéb körülmények is közrejátszottak. Az eredeti útvonal szerint vissza kellett volna fordulnunk Balatonszentgyörgyre, majd déli irányban haladva végig erdőkön, mezőkön át, lakott település érintése nélkül jutottunk volna el Kéthelyig és ezt nem akartuk bevállalni, főleg miattam. Na, vajon miért? :-)

Végre egy jó kis gyaloglós nap! Fenyves allé, Szendrey Júlia emlékház, Valcum Bazilika, Fenék és egy kis röf-röf... :-)

Reggel 6:50-kor léptünk ki a szállásunk kapuján és 7 órakor már a közeli Spar előtt álltunk nyitásra várva. Bevásároltunk reggelire és ásványvizet is tankoltunk, aztán elindultunk mai úti célunk, Balatonberény felé. Másfél kilométer gyaloglás után magunk mögött hagytuk Keszthely utcáit, majd elértük az első természetes útszakaszt. Azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz majd sétálni a puha füves úton, de tévedtünk. Az első 500 méter katasztrófa volt!

Napi hírességek: Grosics, Csokonai, Festetics gróf... és majdnem Monroe! :-)

Reggel fél 7-kor indultunk útra, mert nagyon forró kánikulának néztünk elébe. 35 fokos hőséget jósoltak a meteorológusok a kora délutáni órákra, ezért igyekeztünk még viszonylag hűvösben elindulni. A nap még éppen hogy csak felbukkant a házak mögött, így kellemes időben kezdtük meg a gyaloglást. A közeli szupermarketben vásároltunk ásványvizet és némi élelmiszert és egy padon ülve rögtön megreggeliztünk, hogy erre se legyen gond. 

Még egy kis Tapolca, aztán irány a Balaton! Felidéztem megkopott horgász élményeimet, majd később jött a rózsabogár támadása...

Reggel tovább aludhattunk volna, de a szomszédos templom harangjai 6 órakor megkondultak és felébresztettek bennünket. Még egy kicsit szunyókáltunk, azonban fél 7-kor, a következő harangozásnál már tényleg felkeltünk. Balatoni körtúránk során ez volt az első olyan szállás, ahol reggelit is tartalmazott az ár, így 8 órakor lementünk az étterembe és bőségesen megreggeliztünk. Ezután kényelmesen összepakoltunk és elhagytuk a szállást. Nem siettünk, mert több okból kifolyólag erre a napra pihenőt terveztünk.