Reggelire churros, ebédre tarta de Santiago, délutánra a híres galiciai trágyaszag. Mindemellett szép tájak, jó idő és egy különös, magyar vonatkozású találkozás...

A spanyol időszámítás szerint elég korán, reggel 7 órakor léptünk ki az albergue kapuján, de ennek praktikus oka volt. Előző este a szálláshoz tartozó étteremben megtudtuk, hogy reggel 7-kor nyitnak és lehet náluk churrost reggelizni, így hát ott kezdtük a napot. Na persze a nyitásra egy pár percet azért várnunk kellett, mert ők másképp viszonyulnak az időhöz mint mi, de végül nyílt az ajtó, letelepedtünk az egyik asztalnál és pár perc múlva hozták is a frissen kisütött churrost! Jól indult a napunk! :-)

A mai napra jutottak emelkedettebb pillanatok és prózaibb, megoldandó feladatok is. :-)

Ezen a napon eléggé tagolt domborzati viszonyok vártak ránk, hegyek és völgyek váltakozása vetítette előre, hogy fizikailag is fárasztó napunk lesz, ezért már reggel 7 órakor elindultunk. Teljesen sötét volt még és mivel a zarándokiroda utcájában volt a szállásunk, láthattuk hogy milyen hosszú sor várakozott a nyitásra már akkor. El is határoztuk, hogy néhány nap múlva - amikor újra visszatérünk Santiagóba - mi is itt leszünk már reggel 7 órakor, hogy biztosan kézhez vehessük a compostelánkat, de erről majd később...

Sűrű ködben indultunk és varázslatos erdőkön keresztül érkeztünk meg Santiago de Compostelába, ahol végre állványok nélkül láthattuk a csodás katedrálist! :-)

Az Angol út utolsó szakaszához érkeztünk, amely nem ígérkezett túl hosszúnak, mindössze 16,4 km távot hagytunk a mai napra. Reggel 7-kor léptünk ki a privát albergue kapuján, ahol éppen a szomszédban üzemelt egy kávézó és már kinyitottak. Kapva kaptunk az alkalmon, betértünk a café bárba és megreggeliztünk, hogy erre se legyen gond. Ledöntöttük a nap első kávéját is, majd elindultunk, hogy megkeressük a városból kivezető utat. Szerencsére jó sok camino jelzést találtunk, így hamar kikeveredtünk Sigüeiro városából.

Gyönyörű zöldségek között jártunk: pálmafák, páfrányok, üde zöld ligetek. Galicia verde! Nehezítő körülmények: aszfaltút, hőség, folyadékhiány. Állatok: lovak, kutyák, dinoszaurusz...

Már augusztus végén jártunk és amikor reggel 7 órakor útnak indultunk, még teljesen sötét volt. Az alberguében már többen is készülődtek az előtérben, mi viszont már be voltunk sózva és a sötét ellenére elindultunk. Az úton már néhányan sétáltak előttünk, akik valószínűleg a municipal alberguéből jöttek. Szerencsére a fejlámpájukkal világítottak, így nem kellett elővennünk a sajátunkat, hanem őket követtük amíg kivilágosodott. Amint azonban elkezdett pirkadni, lehagytuk a néhány fős társaságot, mert elég hangosan társalogtak és ez nagyon zavart bennünket az álmos reggelen.

Ma különleges helyeken jártunk. Gyönyörű táj, múzeumként is funkcionáló bár, víztározó melletti pihenőpark, tüneményes kiszolgálás és végül egy szuper albergue, ahol alig kaptunk levegőt... 

Reggel 7-re lementünk a reggeliző helyiségbe, amit csak miattunk nyitottak ki ilyen korán. María gyorsan főzött nekünk kávét és elénk tett egy nagy kancsó narancslevet is. Készített nekünk néhány szelet pirítóst, majd egy halom kis adagos lekvárt és vajat is szervírozott hozzá. Tipikus caminós reggelit kaptunk extra kedvességgel! Jólesett házigazdáink ragaszkodása ahhoz, hogy megreggelizzünk náluk és ne üres gyomorral kelljen útnak indulnunk. A legnagyobb meglepetés viszont az volt, hogy mindezért egy fillért sem, akarom mondani egy centet sem engedtek fizetni, pedig eredetileg reggelit nem tartalmazott a szállás ára. Nagyon rendesek voltak velünk! Ezután elköszöntünk Maríától és beültünk a kocsiba, majd Antonio visszavitt bennünket Betanzos központjába, ahonnan folytathattuk a caminónkat.

Pontedeume és Betanzos az a két város, amelyből nem sokat láttunk, de mégis csodás dolgok történtek ma velünk! O camiño é vida - Az út az élet! :-)

Reggel fél 8-kor indultunk el Pontedeuméből. Az utcán még égtek a lámpák, éppen csak hogy világosodott. Kellemes, langymeleg idő volt, az égen semmi felhő, ami már sejtetni engedte, hogy milyen időben lesz részünk aznap. Sebaj, még mindig jobb, mintha esne! Az már aggasztóbbnak tűnt, hogy az útikönyv szerint a mai etap 75 százaléka aszfaltburkolatú úton és mindössze 25 százaléka természetes úton (földút, döngölt gyalogösvény) keresztül vezet. 

Ma tényleg elmentünk a Fenébe, Casanovával is találkoztunk, volt egy majdnem eltévedés és egy elmélkedős hídélmény is. Már-már "pipacsosbúzás" magasságokba kerültem... :-)

Szokás szerint elég későn világosodott, 7:30-kor még éppen hogy csak felkelt a nap, amikor elindultunk a sárga kagylós jelek mentén. Vasárnap lévén természetesen semmi nem volt nyitva ahol megreggelizhettünk volna, pedig viszonylag sokáig mentünk lakott településeken keresztül.

Miért lógnak a munkaruhák a kerítésen? És miért nincs konyha 8 óra előtt az éttermekben? A posztból ez is kiderül...

Reggel a szállásunkról visszamentünk a zarándokirodához, hiszen ott állt a nulla kilométert jelző kő és onnan akartuk kezdeni a gyaloglást. Még éppen hogy csak kivilágosodott, de szerencsénkre a közelben már nyitva volt egy bár, ahol kávéval indíthattuk a napot. Picit hűvös szellő fújdogált, az égen felhők gyűltek, de nem volt rossz idő, gyaloglásra teljesen megfelelt. 

A Coruña városnézéssel telt, annyit gyalogoltunk, hogy egy caminós napnak is beillene. Hercules torony, iránytű, Pókember és virág-kalendárium után átsuhantunk Ferrolba.

A mai napra azt terveztük, hogy kora reggel Santiagóból vonattal elutazunk A Coruña városába, ott egy kicsit körülnézünk, aztán délután busszal átutazunk Ferrolba, ahonnan majd másnap kezdjük meg a gyaloglást. A vonatjegyet még otthonról megvettük a renfe.es oldalán, így azzal már nem volt gond.

Már az is kalandos volt, ahogyan a reptérre kiértem, ennél már csak maga a repülés volt izgalmasabb, végül a vonaton minden a helyére került. Elindultunk! :-)

Fél 10-re beszéltük meg Erikával a találkozót a reptéren, hogy bőven legyen időnk a fél 1-es felszállásig. Úgy terveztük, hogy a túrabotokat hozzáerősítjük Erika hátizsákjához, amit körbe fóliáztatunk, csomagként feladunk és ehhez nem akartuk nagyon kicentizni az időt, inkább legyünk ott előbb, mint kapkodni kelljen. Csütörtöki nap lévén számítottam a reggeli csúcsforgalomra, ennek megfelelően időben elindultam otthonról. Életemben először úgy döntöttem, hogy nem a 200E jelzésű busszal, hanem a Deák térről induló 100E jelzésű reptéri gyorsjárattal utazom, mivel a metrópótlóval lassabban értem volna ki Kőbánya-Kispest végállomásra, ezért még előző nap beruháztam 900 Ft-ot a reptéri buszjegyre. A dolgok azonban kicsit másképp alakultak, mint ahogy elterveztem, nem is én lennék, ha minden a terv szerint haladt volna...