Levezetésnek lesétáltunk majdnem 20 kilométert Madridban, nehogy kiessünk a gyakorlatból :-)
Reggel háromnegyed 6-kor elindultunk a santiagói vasútállomásra. A vonatunk 6:32-kor indult, a büfé viszont csak 6:30-kor nyitott, így nem tudtunk venni reggelit és kávét. A csomagokat ugyanúgy át kellett engedni egy átvilágító berendezésen mint a repülőtereken. Az indulás közeledtével rengetegen gyűltünk össze a peronon, mivel a vonatunk nem Santiagóból, hanem Pontevedrából indult és még nem futott be, de pár perc múlva már megérkezett és a hatalmas tömeg viszonylag hamar felszállt és mindenki megtalálta a helyét. Ahogy elindultunk, megkerestem a büfékocsit és bevásároltam reggelire "para llevar" azaz take away vagyis elvitelre.
Sötétben indultunk Santiagóból, de már teljes napfényben érkeztünk meg Madridba 11 óra körül. A kettő között volt egy kis szundikálás, de Madridban ismét kipattant a szemünk. Az állomáson vettünk egy egész napos jegyet és elindultunk megkeresni a szállásunkat.
Mindössze 8 megállónyit utaztunk és máris ott voltunk a Plaza de España megállóban, majd a Gran Vía magas házai között megkerestük a szállásunkat.
A szobánkat csak 14 órától lehetett elfoglalni, de addig is megengedték, hogy a hátizsákjainkat betegyük a megőrzőbe, így könnyedén suhantunk le a lifttel, hogy felfedezzük a környéket.
Furcsa volt ez a nagy nyüzsgés az Angol-út után, de nem is várhattunk mást Madridtól. Nem sok időnk volt ámuldozni a hatalmas sugárúton, mert hirtelen elénk került egy kis portugál sütibolt és a kedvenc csemegénket vagyis a Pastel de Belém vagy Natas Belém - ki hogy szereti - elnevezéssel. Természetesen azonnal lecsaptam a lehetőségre és bevetettem magam a boltba. :-)
Madrid utcáin bolyongva mindenféle extrém díszítéssel találkoztunk, úgymint kapuból kilógatott kézfej kopogtató, házfalra festett vállkendő, na és persze a mindenütt fellelhető Madrid jelképe, az eperfára kapaszkodó medve. A fentebb látható utolsó képen néhány madridi utcanévtáblát gyűjtöttem össze. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik csempéből van összeállítva és nagyon szépek, egyediek.
2 órakor visszamentünk a szállásra és elfoglaltuk a szobánkat. Nagyon tiszta, kulturált szállást sikerült kifognunk viszonylag olcsón, mert a foglaláskor éppen akciót hirdettek. Szerintem nagyon jól jártunk vele, íme néhány fotó róla.
Ezután megint nyakunkba vettük a várost.
Hat év után hirtelen megint ott találtam magam a királyi palota előtt....
...majd természetesen bementünk a katedrálisba is.
Nem hagyhattuk ki a Mercado de San Miguel meglátogatását sem.
Ami szem szájnak ingere, az ott kapható volt!
Elsétáltunk még a Plaza Mayorhoz is.
Megnéztük a Cripta Parroquia de Santa María temetkezési helyet is.
A madridi opera épülete - legalábbis kívülről - nem vetekedhet a budapesti opera szépségével.
Már alig álltunk a lábunkon, ezért megint metróztunk egy kicsit és elmentünk a Banco de España megállóig. Hátha valakinek ismerős az épület valamelyik sorozatból... :-)
A madridi városháza előtt elkanyarodtunk a Prado felé, mert azt olvastuk valahol, hogy 6 óra után ingyen be lehet menni. Ez igaz, de regisztrálni kellett volna és már elfogyott a jegy, így erről lecsúsztunk, ellenben láttunk egy esküvőt, illetve a násznépet, amint éppen a templomból távoztak.
Azért Goya szobrát lefotóztam...
...majd elindultunk visszafelé a szállásunk irányába.
Már annyira fájt a lábunk, hogy muszáj volt leülnünk egy kicsit megpihenni... :-)
A szállásunk közelében egy kis mellékutcában találtunk egy aprócska kocsmát, ahol igazi helyi specialitásokat kínáltak. Erika fokhagymás garnélát rendelt én pedig az autentikus callost, ami a mi pacalunkhoz hasonló. Így búcsúztunk Madridtól és Spanyolországtól, remélve hogy csak egy rövid időre! ¡Adiós!
