Ez a nap nem fog a kedvenceim közé tartozni...
Hajnalban valamikor kimentem pisilni és utána megnéztem a társalgóban száradó vizes cuccaink állapotát. Sajnos a kályhát már kikapcsolták és teljesen kihűlt, így nem volt értelme a cipőket ott szárítani, mindkettőnkét bevittem a szobánkba, ahol működött a fűtés. Mivel előző nap teljesen ronggyá áztunk, ezért muszáj volt legalább a túracipőket valamennyire kiszárítani, hogy reggel majd jó érzéssel tudjuk felvenni azokat. Nem esett nehezemre visszabújni az ágyba, hiszen elég hideg volt a hallban és a fürdőszobában is. Még egy picit aludtam, majd megszólalt a telefonom ébresztője és Rózsa is felkelt. Sajnos ismét esős napra ébredtünk... Nem kicsit, nagyon!
Az előző nap történéseihez tartozik, hogy Castilblanco de los Arroyos településen az esőzések miatt elmaradt a Semana Santa helyi körmenete, mivel az eső eláztatta volna a díszes ereklyét és kárt tehetett volna az aranyozott faszerkezetben. Az ott lakóknak is nyilván elegük volt a sok csapadékból, de mit szóljunk mi, akik egész nap a hideg esőben és sárban tapicskoltunk?! Közben a caminós oldalakon, azon belül is a Vía de la Plata csoportokban egymás után jöttek a riasztások, melyek áradásokra és útakadályokra hívták fel a figyelmet. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy éppen a mai etap tűnt az egyik legnagyobb kihívásnak. Nemcsak a 28,2 km-es távolság, hanem a hepehupás terep, a szintemelkedés és a napvégi meredek hegy megmászása, majd onnan a hasonlóan meredek lejtőn való ereszkedés tűnt nehéz feladatnak ilyen időjárási körülmények között. Az út első szakaszán 16 km-en keresztül országút mellett kell gyalogolni, majd ezután jön egy természetvédelmi terület, ahol három helyen is medréből kilépett folyókon kellene átvergődni valahogy. Útközben semmilyen települést nem érintünk, tehát segítségnyújtásra sem számíthattunk baj esetén. Több helyről is azt a javaslatot fogalmazták meg a caminós szervezetek, hogy aki teheti, kerülje el ezt a szakaszt. Ezek után el kellett döntenünk, hogy bevállaljuk vagy átugorjuk ezt a napot. Az sem jelentett volna megoldást, ha várakozunk még egy napot amíg csendesedik az eső, hiszen az áradások nem tűnnek el egy-két nap alatt, a 28 km sem lesz rövidebb és esőmentes napot sem ígértek az időjósok, szóval némi vívódás után végül úgy döntöttünk, hogy nem tesszük tönkre a lábainkat és nem zsigereljük ki magunkat rögtön a harmadik napon, hanem átugorjuk ezt az etapot.
Még előző este beszélgettünk erről a szállásadónkkal, aki végtelenül kedves és segítőkész volt. Elmondtuk neki a dilemmánkat, együtt böngésztük a várható időjárást és ő is azt javasolta, hogy inkább válasszunk egy biztonságosabb megoldást. A maga részéről annyit tud segíteni, hogy beszél a település egyetlen taxisával és másnapra, azaz erre a napra megrendeli nekünk. Végül elfogadtuk az ajánlatát, ő pedig leszervezte nekünk a taxit 11 órára ahhoz az étteremhez, ahol este vacsoráztunk. Fél 10-re teljes menetfelszerelésben - úgymint esővédő a hátizsákon, plusz esőponcsó - átmentünk az étteremhez, amely meglepő módon dugig volt emberekkel. Hát persze, hiszen nagypéntek lévén a reggeli mise után a helyiek mind itt költötték el reggelijüket, ünnepeltek, beszélgettek. Na ide libbentünk be teljes túrafelszerelésben! Nem volt gond, mert mint tudjuk, a spanyolok nagyon nyitottak és kedvesek, szóval egy percig sem éreztük rosszul magunkat emiatt és még asztalt is sikerült szereznünk a fedett teraszon. Szó szerint szereztünk, mert egy szék nélküli üres asztalhoz odacipeltünk két széket a feltornyozott tartalékok közül, szóval kiszolgáltuk magunkat. A pincérnő nagyon elfoglalt volt, ide-oda szaladgált a vendégek között, de mindenkihez volt néhány kedves szava és mosolya. Egy idő után már zsongott a fejem a spanyolok zsibongásától, de aztán elkezdtek elszállingózni és lassan kiürült a helyiség. Eközben kint ömlött az eső. A taxis 11 órakor pontosan érkezett az étterem elé. Bepakoltuk a hátizsákokat és a túrabotokat, majd elindultunk Almadén de la Plata felé. A lenti képeket már az autóból készítettem.
Megérkeztünk Almadén de la Platába, ahol dél körül már elfoglalhattunk a szobánkat. Az eső még mindig szakadt. A belső udvarra néző szobánkban egy kicsit úgy éreztem magam, mintha börtönbe zártak volna bennünket, hiszen az ablakrácsokon keresztül még mindig csak a szakadó esőt láttuk, nem volt kedvünk kimozdulni. Szerencsére a szobánkban a légkondi-fűtő berendezés mellett egy olajradiátort is kaptunk, így jól át tudtunk melegedni. Naplót írtam, nézegettem a másnapi etap útvonalát és feltettem a kérdést a Vía de la Plata csoportban, hogy milyen terepviszonyokra számítsunk. Néhányan fotókat töltöttek fel a mai etapról azok közül, akik bátrabbak és főleg fiatalabbak voltak nálunk. Hát mit mondjak, combig érő vízátfolyásokon botorkáltak keresztül, fele sem volt tréfa... Egyébként nagyon sajnáltuk, hogy így alakult ez a nap, jó időben is biztosan nehéz, de csodálatos lett volna, hiszen állítólag a 16 km-es országúti szakaszt leszámítva az egyik legszebb tájon megy keresztül az útvonal, egy gyönyörű természetvédelmi területen. Mi sajnos ezt most nem láthattuk.
El sem akartuk hinni, hogy délutánra elállt az eső! Ennek örömére felkerekedtünk és elindultunk felfedezni a városkát. A szállásunktól néhány száz méterre egy templom és a helyi önkormányzat épülete áll. Nem messze tőlük egy szép kis játszótér található és a város jellegzetessége, egy régi óratorony.
A település másik végén egy szoborcsoport látható néhány vadon élő állatot ábrázolva, gondolom a környéken honos állatokról lehet szó. Szerencsére vaddisznó nem volt köztük! :-)
Az úttest túloldaláról nagyon szép kilátás nyílt a környező tájra. A felhők még mindig komoran terültek el felettünk, de végre délután már nem esett!
Ez a nap sajnos meglehetősen ingerszegényre sikeredett, de bánatunkat igyekeztünk némi finomsággal oldani. Jómagam callost rendeltem, ami az itthoni pacal spanyol megfelelője, csak ezt még egy kis csicseriborsóval is megtámogatják, Rózsa roston sült lazacot és grillezett zöldségeket kért, desszertnek pedig finom tortát kaptunk. Soha rosszabbat! Elöljáróban annyit elárulhatok a következő napunkról, hogy természetesen megint szakadó esőben, de a saját lábainkon haladtunk tovább...
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)
