Miért a Balaton? Miért pont arra, amerre? És merre az arra?
Tavaly nyáron még az Angol Útra készülődtem (ha valaki nem ismerné, annak mondom, hogy ez a spanyolországi El Camino útvonalak egyike), de sajnos akkor egy rossz mozdulat keresztülhúzta a számításaimat. Egy éve ilyenkor éppen, hogy lábadoztam a térdműtétemet követően és őszintén szólva nem hittem, hogy ilyen sokáig tart majd a rehabilitáció. A vártnál sokkal lassabban gyógyult a térdem és még most sem vagyok meggyőződve arról, hogy minden rendben van vele, de arra végképp nem gondoltam volna, hogy idén egészen más akadályok állnak majd elénk. Szerettem volna idén is útra kelni és bepótolni a tavaly elhalasztott Camino Inglést, de a koronavírus közbeszólt, így újratervezés vált szükségessé.
A dolog úgy kezdődött, hogy - az El Camino valameyik útvonalát már megjárt zarándoktársaimhoz hasonlóan - már nekem is nagyon mehetnékem volt, de a spanyol vagy portugál utakat nem mertem idén bevállalni, így eldöntöttem, hogy inkább itthon nézek körül. Tudom, léteznek itthon is zarándokútvonalak, sőt olyanok is, amelyek Szent Jakabhoz köthetőek, de valahogy engem még nem szólítottak meg. Majd ha hívást érzek, akkor természetesen nem zárom ki, de most valami másra vágytam, valami olyanra, amihez személyes kötödésem is van. Elindult hát a fantáziám és arra gondoltam, mi lenne, ha körbesétálnám a Balatont?
A személyes kötődésről annyit, hogy a fél gyerekkoromat a Balaton déli partjánál töltöttem, hiszen nagyszüleim Fonyód közelében, egy somogyi kis faluban éltek és náluk töltöttem a szünidőket. Innen elég gyakran mentünk át Balatonboglárra, Balatonlellére, Bélatelepre és a környező településekre, de egy idő után már kívülről fújtam a vasúti megállók nevét is, tudtam, hogy melyik üdülőtelep után mi következik, hiszen télen-nyáron arrafelé utaztunk. A Balatonban tanultam meg úszni és emlékszem a nyári naplementékre, amikor alig lehetett kiimádkozni a vízből. Nagymamámék háza előtt állva az utca végén éppen a badacsonyi Szent György-hegyre láttunk. A mai napig jól emlékszem erre a csodás képre... Talán 10 éves lehettem, amikor kiderült, hogy az osztálytársaim közül nagyon sokan nem voltak még a Balatonon, ami számomra akkor nagyon különös volt, mivel én állandóan ott töltöttem a nyarakat. Nem is részletezem tovább, ahogy ezekre az emlékekre gondoltam, egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy a Balaton körül lesz az idei utam csapásiránya.
Még egy plusz adalék volt, hogy idén is eltöltöttünk egy hetet Bogláron a lányomékkal, ahol megerősítést kaptam az elképzelésemhez. (A fotók az idei nyaralásunkkor készültek.) A hab volt a tortán, hogy amikor írtam Erikának - akivel már több Camino útvonalat és spanyolországi csavargást megjártunk együtt - hogy lenne-e kedve velem tartani, akkor nem sokat gondolkozott és neki is tetszett az ötlet. :-) A lenti képen már a tervezés fázisában voltam éppen, amikor a klasszikus balatoni kellékek - úgymint napfény, lángos, sör, napszemüveg - kiegészültek egy turista térképpel is.
Na jó, de abban nincs semmi izgalmas, ha csak úgy körbesétáljuk a Balatont, főképp nem a part menti bicikliúton. Ráadásul az csak 200 km lenne, mi pedig ennél hosszabb távolságot szeretnénk menni. Az meg végképp szóba sem jöhetett számomra, hogy a Balaton Caminónak elnevezett marketinges csalival éljünk, mivel ezt én szentségtörésnek és a Camino szellemiség megcsúfolásának tartom, így hát addig kutakodtam az interneten, amíg rátaláltam egy olyan leírásra, ami minden szempontból megfelelt. 400 km-es táv, a parttól beljebb, a környező hegyeken át vezet az út, de időnként néhány part menti települést is érint, számtalan természeti és műemlék látványossággal együtt.
A Gyalogos Balaton Körtúra elnevezés szerintem sokkal szimpatikusabb és őszintébb, mint Balaton Caminónak nevezni azt, ami nem az. Ez az útvonal a MÁV VSC által kiadott igazolófüzet szerint 21 szakaszra bontható, de nincs megkötés, akármennyi idő alatt teljesíthető. Be is szereztük a füzetet, amelyben térképek, útvonalleírások és szintmetszetek is segítik a tájékozódást.
Lentebb látható a szakaszolás, amit mi igyekszünk 18 napba belesűríteni, mert ennyi időnk van és persze sokkal hosszabb "menetidővel" számolni, mert hát ugye a kondi, meg a térdem, ki tudja hogy bírja majd?... Kérdezhetnétek, hogy miért nem indulunk el csak úgy magunktól, miért kell nekünk ehhez bármilyen leírás, szakaszok, mások által kijelölt útvonal? Nos, nem kétlem, hogy annak is megvan a maga létjogosultsága, varázsa, nincs is semmi gond azzal, ha valaki - akár minden hétvégén - nekiindul túrázni, éppen arra, amerre a kedve tartja. Mi azonban egy kicsit a caminózáshoz szoktunk már. Ott van kijelölt útvonal és van cél. A magam részéről amúgy sem árt, ha néha valamilyen keretek között működök, mert hajlamos vagyok a szétcsúszásra. Ha van terv, cél, irány, akkor fegyelmezettebb vagyok. Ennyi és nem több, nem akarom túlságosan megideologizálni.
Itt láthatóak azok az emlékhelyek, kilátók és templomromok, amelyeket utunk során érinteni fogunk. Nem kevés!
Lentebb pedig a természeti helyek, hegycsúcsok és egyéb nevezetes pontok, már amennyire olvashatóan sikerült kifotóznom.
A Gyalogos Balaton Körtúrán ugyanúgy lehet pecséteket gyűjteni az egyes szakaszok végén, mint az Országos Kéktúrán, sőt, néhány szakaszon a kék jelzést követve haladunk majd. Érintjük majd a sárga kagylós jelzésű Camino Benedictus és Via Pannonia útvonalak egy-egy szakaszát is, szóval egy kicsit mégiscsak caminózunk. :-) A pecsételős igazolófüzet egyetlen hátránya, hogy 2013. évi kiadású, ami elég régi és a benne lévő térkép szerinti néhány útvonal vagy szakasz már elalvult, módosításra került, ezért muszáj volt valami naprakész applikáció után nézni. Megszokhattuk már caminós körökben, hogy útjainkat egymás után segítik a jelek, a pont jókor, pont szükséges dolgok mindig megtalálnak. Most is így történt, amikor az egyik csoportban felhívták a figyelmünket a LocusMap ingyenes appra, amelyen az összes magyarországi turistaútvonal látható, sőt, a saját nyomvonalunk is előre bejelölhető. Ennek a technikának a használata teljesen új dolog számunkra, eddig nem volt rá szükségünk, maximum a Google Map-pel kerestük meg a szállásainkat, másra nem igazán használtuk. Most ezt is kipróbáljuk majd. Huhh. :-)
Apropó, szállások. Na ez teljesen máshogy működik most, mint az eddigi caminós útjainkon. Ezen az útvonalon nincsenek zarándokszállások - nem is zarándokútnak tekintjük - ellenben vannak jó drága balatoni apartmanok, panziók, vendégházak. Nem kis művészet volt úgy leszervezni az utat, hogy betervezzük a fizikai állapotunknak megfelelő szakaszokat és azokra a napokra éppen ott találjunk elfogadható áron szállást is. Végül sikerült megoldanunk, most már csak az a kérdés, hogy bírjuk-e majd szusszal? Természetesen így nem lesz meg az a spontaneitás, mint az El Camino útvonalakon, ahol ott álltunk meg, ahol éppen elfáradtunk, nem kellett előre foglalnunk és emiatt korlátok közé szorítani magunkat, kivéve persze a Camino Portugués óceánparti szakaszát, ahol a tömeg miatt rákényszerültünk a foglalásra. Na de most ez van, ezt így fogjuk járni, főképp, hogy az augusztus 20. körüli négynapos hosszú hétvége is beleesik, amikor várhatóan egy gombostűt sem lehet majd leejteni a Balaton körül, nemhogy szállást találni spontán.
Ti, akik régi és új olvasói vagytok a blogomnak, kérlek segítsetek nekünk a következőkkel: Küldjetek sok energiát, hogy immár 2 év kihagyás után újra gond nélkül teljesíthessük a kitűzött céljainkat. Fújjátok el a viharfelhőket a fejünk felől, különösen a villámlásokkal érkezőket! (Akik ismernek, tudják, hogy rettegek a villámlástól.) Tereljétek el az összes vaddisznót az utunkból, mert amióta megszületett az elhatározásunk, hogy a Balaton körül fogunk sétafikálni, azóta mást sem látok a tévében, hogy a Balaton környéke tele van vaddisznóval és fényes nappal 12 kölyköstül ott korzóznak az utcákon. Most képzeljétek el, ha az erdőben találkoznánk velük! Kullancsmentesítést is kérünk, egy-két szúnyog maradhat, de nem több! Ugye nem kértem túl sokat? :-) Előre is köszönjük!
Hopp, most jut eszembe, hogy Erika kívánsága szerint még a lábatlan jószágok utunkba csusszanását is akadályozzátok meg légyszi, mint például kígyók, sánta békák és hasonló csúszó-mászók... :-) Köszi!
Az úton - szokásom szerint - nem fogok posztolni, de naplót majd vezetek és utólag részletesen beszámolok a történtekről. A facebookon lehet, hogy menet közben teszek fel néhány képet és küldök majd életjeleket, de nem tudom milyen rendszerességgel. Mindenesetre már nagyon várom az utat, amely minden szempontból eltér majd az eddigiektől.
Buen camino az úton lévőknek! Szép utat nekünk! :-)