Elég, ha csak annyit mondok, hogy megkezdődött a vadászidény... :-)

Éjszaka kiadós eső esett, néhányszor még az ég is megdördült, de reggelre szerencsére már elállt. Módosítani kellett az útvonalunkon, mert a déli óráktól kezdve újabb esőt jósoltak a meteorológusok, de egyéb körülmények is közrejátszottak. Az eredeti útvonal szerint vissza kellett volna fordulnunk Balatonszentgyörgyre, majd déli irányban haladva végig erdőkön, mezőkön át, lakott település érintése nélkül jutottunk volna el Kéthelyig és ezt nem akartuk bevállalni, főleg miattam. Na, vajon miért? :-)

Végre egy jó kis gyaloglós nap! Fenyves allé, Szendrey Júlia emlékház, Valcum Bazilika, Fenék és egy kis röf-röf... :-)

Reggel 6:50-kor léptünk ki a szállásunk kapuján és 7 órakor már a közeli Spar előtt álltunk nyitásra várva. Bevásároltunk reggelire és ásványvizet is tankoltunk, aztán elindultunk mai úti célunk, Balatonberény felé. Másfél kilométer gyaloglás után magunk mögött hagytuk Keszthely utcáit, majd elértük az első természetes útszakaszt. Azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz majd sétálni a puha füves úton, de tévedtünk. Az első 500 méter katasztrófa volt!

Napi hírességek: Grosics, Csokonai, Festetics gróf... és majdnem Monroe! :-)

Reggel fél 7-kor indultunk útra, mert nagyon forró kánikulának néztünk elébe. 35 fokos hőséget jósoltak a meteorológusok a kora délutáni órákra, ezért igyekeztünk még viszonylag hűvösben elindulni. A nap még éppen hogy csak felbukkant a házak mögött, így kellemes időben kezdtük meg a gyaloglást. A közeli szupermarketben vásároltunk ásványvizet és némi élelmiszert és egy padon ülve rögtön megreggeliztünk, hogy erre se legyen gond. 

Még egy kis Tapolca, aztán irány a Balaton! Felidéztem megkopott horgász élményeimet, majd később jött a rózsabogár támadása...

Reggel tovább aludhattunk volna, de a szomszédos templom harangjai 6 órakor megkondultak és felébresztettek bennünket. Még egy kicsit szunyókáltunk, azonban fél 7-kor, a következő harangozásnál már tényleg felkeltünk. Balatoni körtúránk során ez volt az első olyan szállás, ahol reggelit is tartalmazott az ár, így 8 órakor lementünk az étterembe és bőségesen megreggeliztünk. Ezután kényelmesen összepakoltunk és elhagytuk a szállást. Nem siettünk, mert több okból kifolyólag erre a napra pihenőt terveztünk.

A rozoga térd és a kisebb távolságok összefüggései, vadállatok, mint lehetséges veszélyforrások (nehogy utánozzatok, ez csak személyes preferencia) és egy kalandos csónakázás a tavasbarlangban.

Bizonyára észrevettétek már, hogy a Balaton körbesétálásakor sokkal rövidebb távokat mentünk, mint amennyit a Caminós útjaink során szoktunk. Régebben 25-30 km-t, sőt volt olyan is, hogy 36 km távolságot gyalogoltunk egy-egy nap, idén viszont a Balaton körül csak 18-20 km-es etapokat mentünk, de volt amikor ennél kevesebbet. Ennek oka nemcsak az idő múlása, hanem az is, hogy tavaly volt egy térdműtétem. Tulajdonképpen a Balaton körüli túrára egyfajta próbaként is tekinthetünk, arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyit bír a térdem, visszatért-e minden a régi kerékvágásba. Hát nem igazán. Azzal nem volt gond, hogy gyalogoljak, tudtam járni rendesen, de amikor erősebb terhelésnek tettem ki a térdem (pl. hegynek fel és le), olyankor nem úgy muzsikált, ahogy kellett volna. Sőt, 15 km megtétele után már jelzett, hogy fárad, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy nyújtásnál és hajlításnál elakadt, kattogott, időnként óvatosan meg kellett igazítanom, hogy valami ott bent a helyére kerüljön. Már a tavalyi műtét óta folyamatosan éreztem, hogy nincs rendben valami, de sokan türelemre intettek, hogy adjak időt magamnak. Oké, megadtam, sőt ezen a túrán ki is próbálhattam, hányadán is állunk valójában. Az eredmény nem a legfényesebb, ezért aztán....

Vánkos, becsületkassza, hosszút léptünk, megkerültünk - mi az? Hát persze, hogy az egyik legjobb napunk Badacsonyban! :-)

Nem, nem hosszúlépéssel kezdtük a napot, az csak később jött! :-) Reggel fél 9 körül szép rendesen bezártuk a panziót, melyet előző nap ránk bízott a tulajdonos. Elrejtettük a kulcsot a megbeszélt helyre, majd elindultunk a főút melletti aszfaltos bicikliúton. Ahol csak tudtunk, igyekeztünk a füves részen lépkedni, mert az sokkal jobb volt a lábunknak, de nem mindenhol lehetett elkerülni a kemény aszfaltot. Szerencsére ma rövid távot terveztünk, hiszen Badacsony volt a cél és ott van látnivaló bőven, így elviseltük a kényelmetlenséget. Egy darabig.

Mai állatsereglet: kígyó, pillangó, őzike, marhák, lovak és nulla vaddisznó, na meg a jól ismert Galicia feeling. :-)

Reggel 7-kor indultunk és az első utunk a közeli Coop boltba vezetett, ahol ásványvizet és reggelit vettünk. Az út melletti padnál szétöntöttük a vizet a másfél literes üvegekből kisebb palackokba, így a hátizsák két oldalán jobban eloszlott a súly. Mindig így csináltuk, ez már a bejáratott rutin része volt. A reggelit is elcsomagoltuk, még nem voltunk éhesek, így majdnem 2 kilóval lett nehezebb a cipelni való súly. 

Ha nincs hegy, akkor van aszfalt. Hogy nekünk semmi sem jó! Láttunk még tankokat és rakétakilövőt, vaddisznót..., azt nem, de a Balaton ma is nagyon szép volt! :-)

Reggel korán akartunk indulni, de végül csak 8 órakor sikerült összekészülődnünk. A kényelmes szállás maradásra csábított, jólesett kávézni a teraszon és élveztük a hűvösebb időt az elmúlt napok rekkenő hősége után. A mai napra elég sok hegyet tervezett az eredeti itiner, egészen Dörgicséig kanyarodott az útvonal, a hegyek-völgyek mellett nagyjából 20 km hosszú távolságon keresztül. Ez még nem lett volna baj, mentünk mi már ennél jóval nagyobb távokat is, de az első három nap rendesen lestrapálta a lábainkat, így más útvonal mellett döntöttünk.

Végre egy kicsit hűvösebb idő és pihe-puha földút a lábaink alatt! Megmártóztunk (ez erős túlzás), gejzírkúpot másztunk, El Camino útvonalat érintettünk és bejártuk a Tihanyi-félszigetet.

Ahogyan azt az időjósok jelezték, szeles, borús időre ébredtünk, majd elkezdett dörögni az ég és eleredt az eső. Az kizárt dolog, hogy én villámlásban elinduljak bárhová is, szóval egy darabig vártunk a szobában. Felhívtam telefonon a szállásadónkat, hogy meddig maradhatunk a házban, illetve ha eláll az eső, akkor bent hagyhatjuk-e a hátizsákot a szobában. Szerencsénkre megengedte, hiszen a négynapos ünnep végén jártunk, utánunk már senki nem foglalt itt szállást, a Balatonon ilyenkor már megáll az élet. Ezt később valóban megtapasztaltuk, de ne szaladjunk ennyire előre...

Hegy, kilátó, gyaloglás, hegy, kilátó, gyaloglás... újratervezés. Közben azért láttunk sárga nyilat, Via Pannonia és Mária-út jeleket, sőt, még az El Camino is szóba került.

Ott hagytuk abba, hogy Balatonalmádiban kellett megszállnunk, mert Alsóörsön nem találtunk szállást. Reggel 6-kor már el is hagytuk a lepukkant panziót, mert a vonatunk 6:29-kor indult vissza Alsóörse, ahol túránk előző napi szakaszát befejeztük. Alsóörsig mindössze 10 percnyi vonatozással jutottunk el és az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy helyi élelmiszerboltot. Ott az utcán egy virágágyás szélén ülve megreggeliztünk (jómagam a tegnapról megmaradt fincsi vacsorámat falatoztam), majd miután jól feltöltöttük energiakészleteinket, elindultunk az előző napi tervünkből meghagyott Somlyó-hegy felé.