Elég, ha csak annyit mondok, hogy megkezdődött a vadászidény... :-)

Éjszaka kiadós eső esett, néhányszor még az ég is megdördült, de reggelre szerencsére már elállt. Módosítani kellett az útvonalunkon, mert a déli óráktól kezdve újabb esőt jósoltak a meteorológusok, de egyéb körülmények is közrejátszottak. Az eredeti útvonal szerint vissza kellett volna fordulnunk Balatonszentgyörgyre, majd déli irányban haladva végig erdőkön, mezőkön át, lakott település érintése nélkül jutottunk volna el Kéthelyig és ezt nem akartuk bevállalni, főleg miattam. Na, vajon miért? :-)

Az eső még hagyján, de aznaptól elkezdődött a vadászidény, melyre mindenfelé plakátok hívták fel a túrázók figyelmét. Eddig is rettegtem a vaddisznóktól, már csak az hiányzott volna, hogy egy megriadt, üldözött jószág kerüljön elém és rajtam töltse ki a vadászok iránt érzett ellenszenvét és jól felnyársaljon az agyarával! Na jó, lehet hogy túlgondoltam a dolgot, mindenesetre inkább a Balaton felé vettük az irányt. Reggel 8-kor már a parti szabadstrandon koptattuk a gyepet és gyönyörködtünk a viharos szél korbácsolta hullámokban. Furcsa érzés volt látni a badacsonyi hegyeket, ahol alig néhány napja jártunk...

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk kelet felé a parti bicikliúton. Ahogy szoktuk, néha az aszfaltburkolat melletti füves részen gyalogoltunk, de többnyire rákényszerültünk a kerékpárútra. Bringásokkal alig találkoztunk, a nyaralók eltűntek a környékről, a helyiek pedig dolgoztak már. Csak mi róttuk a kilométereket, de nem is bántuk, hogy nem volt nyüzsgés körülöttünk. Ez viszont azt is jelentette, hogy a part menti büfék is mind zárva voltak, nem tudtunk reggelizni sehol. Nemcsak mi voltunk éhesek, hanem egyéb élőlények is... Kertes házak között vezetett az utunk és éppen aznap lehetett szemétszállítás, mert a házak elé ki voltak rakva a kukák és szemetes zsákok. Nem egy közülük fel volt tépve és körülöttük szétszórva hevert a szemét, láthatóan valamilyen éhes jószág dúlta fel zsákmányt remélve. Eleinte azt hittem, hogy kóbor kutyák voltak a tettesek, míg meg nem láttam a sárban a vaddisznónyomokat... Hát ezeknek semmi sem szent, még a lakott település sem!

Egészen Balatonmáriáig mentünk, amikor végre találtunk egy nyitva lévő Coop üzletet, ahol tudtunk venni némi harapnivalót reggelire. Ott a bolt előtti padon ülve megreggeliztünk, ezzel a pihenést is letudtuk, majd indultunk tovább. Ezután dél felé fordultunk és hamarosan Balatonkeresztúr településen találtuk magunkat, innen haladtunk Kéthely irányába. A gond csak az volt, hogy ettől fogva végig aszfaltburkolatú bicikliúton vagy járdán haladhattunk volna, ezért jobban szemügyre vettük a LocusMap alkalmazást és néhány száz méterrel a főúttól találtunk egy földút jelzést. Azt gondoltuk, hogy az majd milyen jó lesz a lábainknak, sokkal kényelmesebb lesz rajta a gyaloglás...

El is indultunk rajta, de csak 20 métert sikerült megtennünk, ugyanis ott megláttam a napraforgók között a vaddisznócsapást!

Mondanom sem kell, hogy úgy fordultam vissza, mint akit kergetnek! Erika is jobbnak látta, ha nem hallgatja egész nap a nyavalygásomat, így visszamentünk a bicikliútra, majd a keresztúri templomnál fordultunk rá a Kéthely felé vezető útra és azon haladtunk tovább.

Utunk az M7-es autópálya fölött vezetett. Nem mondhatnám, hogy nagy forgalom lett volna, de így is furcsa volt látni az autókat, kicsit elszoktunk már az urbanizációtól a közel két hét alatt.

Alig néhány lépést tettünk az autópálya feletti elmélkedés óta, máris elém került a természet egyik példánya egy hatalmas zöld hernyó formájában. A fene sem érti ezeket a lassú csúszó-mászókat. Spanyolországban az El Caminón, a Francia Úton mindig a fekete meztelencsigák vonaglottak keresztben előttem, itt meg ezek a zöldségek. És mindegyik át akart menni az úton! Akkor sem értettem, de most sem, hogy "mit remél a csiga az út túloldalán!?" Erről bővebben ITT elmélkedtem. :-)

Áthaladtunk Balatonújlakon és addigra már eléggé beborult az ég, lógott az eső lába. A mi lábunk viszont kezdett megfájdulni a sok aszfalttól, de így jár, aki nem mer a vaddisznók társaságában túrázni. Mindenesetre legalább nem volt meleg - abból is kijutott bőven az elmúlt napokban - kellemes időben haladhattunk célunk felé.

Végre elértük Kéthely települést, de még nagyon hosszú út várt ránk, a szállásunk a város másik végénél volt. Az utolsó 500 méteren már esett az eső, de szerencsére el tudtuk foglalni a szállást annak ellenére, hogy korábban érkeztünk a megbeszéltnél. Nagyon kedves vendéglátásban volt részünk, a ház egész felső szintjét megkaptuk, kávét is főztek nekünk, szóval nagyon elkényeztettek minket. Egy jó órát beszélgettünk a háziakkal mielőtt felmentünk a lakrészünkbe. Érdekesség, hogy a házigazda vadász volt és hogy, hogy nem, szóba kerültek a vaddisznók. Elmondta, hogy most kezdődik a vadász szezon és ilyenkor megbolygatják a vadak életét, jobb elkerülni őket. Na, mondtam én, ezt magamtól is tudtam! :-) 

Vacsorázni a település másik végén lévő étterembe mentünk, de oda már busszal, mivel még mindig esett az eső, meg lusták is voltunk gyalogolni. Azért jó kedvünk volt, mint ahogy a lenti képen is látható... :-)

Később egész éjjel esett az eső, villámlott, dörgött az ég, szóval megbeszéltük, hogy másnap is eltérünk az eredeti tervtől és nem megyünk az erdő felé, mert hát a vadak, meg az eső..., de erről majd legközelebb.