Szép tájak, gyülekező fellegek, könnyek... és egy vészjelző síp beüzemelése.
Fél 8-kor átmentünk reggelizni az étkező helyiségbe, ahol vendéglátóink már szépen terített asztallal vártak. Finom, de nem túl bőséges reggelit kaptunk, majd ezután kellett egyenként a pulthoz fáradnunk, ahol mindenki kifizethette a számláját, a szállást és a fogyasztást. Na ekkor jött a fekete leves, mert az amúgy is drága szállás mellé a vacsorához mindenkinek felszámították a bort és a kávét is. Mindenkinek annyit, ahány pohárral fogyasztott. Szerencsére mi visszafogottak voltunk és csak egy-egy pohár vino tintót kértünk, de akkor is furcsa volt a megszokott peregrino menük után. Nagyon szép és kényelmes szálláson töltöttük az éjszakát, de nem zarándok pénztárcáknak való. Mondjuk nem is úgy hirdették, szóval nem tehettünk szemrehányást nekik...