A természet ma megint kitett magáért, na meg az én természetem is.... :-)
A szálláson lévő italautomatából ittunk egy kávét és háromnegyed 8-kor elindultunk. Nem igazán találtuk a kivezető utat és a nyilat, de ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelent James az amerikai zarándok-pap és megmutatta a helyes irányt. Valahogy mindig akkor került elő, amikor kellett. Így már négyesben ballagtunk tovább, legalábbis egy darabig. A város szélén egy kutya feküdt az út kellős közepén és érkezésünkkor sem volt hajlandó megmozdulni, szóval ennyit a vérszomjas kóbor kutyákról...