Csodás napfelkelte, széles gyalogút, hőség, monotónia. Még csak 7 napja vagyok úton, de már másodszor érzem azt, hogy az El Camino útvonalát áthelyezték. Lehetséges ez?

Az indulás előtt lementünk az albergue konyhájába reggelizni, ahol a kanapén ott aludt a walesi kopasz, agresszív pasi. Fura egy fazon volt, mert sosem aludt a közös hálótermekben, mindig különcködött és elfoglalt valamelyik közös helyiségben egy kanapét, melyek nem alvásra szolgáltak, hanem a zarándokok társasági életét, kényelmét biztosították. Az még nem lett volna baj, hogy a pasi a kanapén hajtotta álomra fejét, de az már zavaró volt, hogy emiatt mindenkitől csöndet és kíméletes bánásmódot követelt, melyet durva hangnemben juttatott tudomásunkra. 

A nap, amikor a csapból is bor folyik! Random eszmecsere a baszk, andalúz nyelvi eltérésekről, pozitív megerősítések, morgós hospitalera. God save the Queen!

Piroskáék már kora reggel elmentek, mert nem szeretik a meleget. Én 6:05-kor keltem, kényelmesen összepakoltam a cuccaimat és 3/4 7-kor kiléptem az albergue kapuján. Nem jutottam messzire, mert a szűk kis utca túloldalán betértem a nyitva lévő bárba és megreggeliztem. Érdekes, hogy egyre több helyen láttam ázsiai kiszolgáló személyzetet, az első két utamnál ez nem tűnt fel. Még éppen hogy csak világosodott, amikor elindultam. Nagyon jó tempóban haladtam - magamhoz képest - és élveztem a reggeli nyugalmat, a friss levegőt, egyszóval jól éreztem magam. 

Csodás napfelkelte után hepehupás tájakon föl, le, miközben emlékfoszlányok tolulnak elém régebbi útjaimról. Talán kijelenthető, hogy kezdek belejönni....

Szokásos reggel 6 órai ébredésemkor már többen pakoltak a szobában. Fél 7-től lehetett reggelizni, most is ugyanaz a fiatal hospitalero serénykedett a konyhában, mint este. Minden feladatot egyedül végzett, nem sokat pihenhetett szegény, de látszott rajta, hogy élvezettel teszi. Negyed 8-kor léptem ki a kapun, Saci és Piroska (újdonsült zarándoktársaim) már előttem elindultak. Alig 200 méter után már magam mögött hagytam a települést és hatalmas beszántott termőföldek között találtam magam. A nap éppen akkor kelt fel, így sikerült néhány szép napfelkelte képet is készítenem. 

A nagy találkozások napja. Hello! - köszönt rám és én rögtön éreztem, hogy van valami közünk egymáshoz...

Reggel 6 órára állítottam be a telefonomat ébresztőre, mert időben akartam elindulni. Még meg kellett keresnem a városból kivezető utat és megtalálnom a Camino de Santiago útvonalat, mivel gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy Pamplona melyik részén tartózkodtam éppen. Bár tegnapi házigazdáim segítőkészen elmagyarázták, hogy merre kell menni, de ez falra hányt borsó volt csupán, csak arra emlékeztem hogy balra, de hogy hol kell balra fordulni, arra már nem. Amikor kiléptem a házból, még teljesen sötét volt, az utcán még égtek a lámpák. A sarkon egy kávézó fényei világítottak, arra vettem hát az irányt, szerencsére kinyitottak már. 

Egy fotókban szegény, ám kalandokban bővelkedő nap téridő ugrással és Rafa Nadallal

6:20-ra állítottam az órám, de már jóval előbb felébredtem magamtól is, mert sokan elkezdtek pakolászni és zörögni a cuccaikkal. Én is felkeltem, összekészülődtem és 7 órakor elindultam a szállásról. Még majdnem teljesen sötét volt, alig kezdett pirkadni, de sokan már útra keltek. A hatalmas kolostorból kialakított szállásról szállingóztak ki a népek, de még bent is maradtak jó néhányan, szóval jócskán számíthattunk még utánpótlásra, már ami a zarándokok számát illeti. Tulajdonképpen ez volt az első olyan napom, amikor láthattam az úton lévő emberek sokaságát reggel elindulni, hiszen az első napon csak délután Saint Jeanból, a második napon pedig Orissonból kezdtem a gyaloglást mindössze egy alberguényi zarándokkal. A tömeg Roncesvallesben gyűlt össze, ahol a 200 ágyas szállásról csak úgy özönlöttek ki az emberek... Hm, nem kevesen voltunk úton... 

A mai nap címszavakban: Mindig csak felfelé, Mária-szobor, birkák, lovak, food-track, kedvenc fotók, kőkereszt, végre lefelé, varacskos disznó. Sikerült! :-)

Alig aludtam az éjjel. Azt gondolná az ember, hogy a kimerültségtől majd hamar elnyom az álom és ez eddig a legtöbbször így is volt, de most nem. Forgolódtam, nyugtalanul vártam, hogy végre álomba merüljek, de valahogy nem sikerült. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba, mindenféle gondolatok jártak a fejemben és őszintén szólva egy kicsit meg is ijedtem az egészségi állapotom miatt, mert eddig ilyet még nem tapasztaltam. A szívem hevesen kalapált (vagy csak úgy éreztem) és hiába mondogattam magamban, hogy aludni kell, ki kell pihennem magam holnapra, csak nem jött álom a szememre. Már jócskán elmúlt éjfél, amikor visszagondoltam az előző napi rosszullétemre, többször lepergett előttem az egész jelenet és mit mondjak, nem volt megnyugtató. Végül valahogy biztosan elnyomott az álom, mert reggel 6-kor a telefonomra ébredtem, de inkább csak felszínesen aludhattam.

Nem mindennapi kezdés. Ájulásközeli állapot, levegő után kapkodás, árnyékban fetrengés, őrangyalok és gentlemanusok. 

Reggel 8 órakor majdnem én jöttem el utolsóként az alberguéből, hiszen csak délben indult a buszom Saint Jean Pied de Port felé. Furcsa is volt ilyen nyugalomban, ráérősen készülődnöm, hiszen eddig nem ehhez szoktam hozzá. A zarándokszállásokon az a jellemző, hogy már reggel 6 óra körül, sőt, egyesek már előbb is elkezdenek mocorogni, pakolásznak, összehajtogatják a hálózsákjaikat, szóval elindul a zsezsgés és a többség már kora reggel útra kél. Én azonban még csak most fogok elutazni Pamplonából a Camino Francés vagyis a Francia út kiinduló pontjához, Saint Jean Pied de Port kisvároshoz, hogy majd onnan kezdjem a saját utamat.

Barcelonán és Zaragozán keresztül érkeztem meg Pamplonába, ahol rögtön egy földön alvással indítottam.

Hajnal 2:50-kor keltem, talán 3 órát aludtam, de nem baj, majd a repülőn bepótolom. 4:15-re rendeltem a reptéri MiniBud transzfert, addigra kellett elkészülnöm. Előző este már összepakoltam, csak a szendvicseket kellett elkészítenem, így az idővel nagyon jól álltam. Közben fél 4-kor elkezdték közvetíteni Rafa Nadal meccsét a US Open második fordulójában, de nem mertem nézni, inkább csak hallgattam a háttérben, mert akkor biztosan lekéstem volna a repülőt...

2018 El Camino - Variante Espiritual: 1. nap - Pontevedra - A. Armenteira

2018 El Camino - Variante Espiritual: 2. nap - A. Armenteira - Vilanova de Arousa

2018 El Camino - Variante Espiritual: 3. nap - Vilanova de Arousa - A Picarana

A teljes Portugál út részletes naplója itt olvasható:

2018 - Portugál (óceánparti) út - Camino Portugués de la Costa

El Camino útjaim

2024 - El Camino - Vía de la Plata - Ezüst út

2023 - Camino Aragonés - Aragon út

2023 - Camino Primitivo

2022 - El Camino - Francia út - Camino Francés

2021 - El Camino - Camino de Muxía

2021 - El Camino - Angol  út - Camino Inglés

2018 - El Camino - Portugál (óceánparti) út - Camino Portugués de la Costa

2018 - El Camino - Variante Espiritual

2016 - El Camino - Francia út - Camino Francés

2015 - El Camino - Portugál (központi) út - Camino Portugués Central

2014 - Önkéntes hospitalera szolgálat egy zarándokszálláson
(ez nem út, de zarándokfogadóként szorosan a Caminóhoz kapcsolódik)

2011 - El Camino - Francia út - Camino Francés

Egyéb utazások

2020 - Gyalogos Balaton körtúra

2019 - Barcelona

2019 - Andalúz körutazás

2015 - 2022: Dubai

2011 - 2014: Anglia, Wales