Nem mindennapi kezdés. Ájulásközeli állapot, levegő után kapkodás, árnyékban fetrengés, őrangyalok és gentlemanusok.
Reggel 8 órakor majdnem én jöttem el utolsóként az alberguéből, hiszen csak délben indult a buszom Saint Jean Pied de Port felé. Furcsa is volt ilyen nyugalomban, ráérősen készülődnöm, hiszen eddig nem ehhez szoktam hozzá. A zarándokszállásokon az a jellemző, hogy már reggel 6 óra körül, sőt, egyesek már előbb is elkezdenek mocorogni, pakolásznak, összehajtogatják a hálózsákjaikat, szóval elindul a zsezsgés és a többség már kora reggel útra kél. Én azonban még csak most fogok elutazni Pamplonából a Camino Francés vagyis a Francia út kiinduló pontjához, Saint Jean Pied de Port kisvároshoz, hogy majd onnan kezdjem a saját utamat.
