Nem ér követni a hátizsákosokat, mert könnyen tévútra vezethetik az ember lányát. Zaragozában templom, katedrális és peluquería váltja egymást úton útfélen.
Reggel 5:30-ra állítottam be a telefonom és rögtön a mosdóba mentem, hogy elkerüljem a tömeget. Így is volt már pár korán ébredő zarándok, de még nem volt tumultus. Néhányan már pakolászták a hátizsákjukat. Elképesztő, hogy szeptember 26-án ilyen sokan indultak Puente la Reinából a Francia úton! Én is összepakoltam csendben és 6:08-kor kiléptem az albergue kapuján. A túrabotomat már összecsuktam, furcsa is volt bot nélkül gyalogolni. Az első nagyobb kereszteződés után a Calle Mayor bal oldalán valóban már reggel 6-kor nyitva volt az a kis panadería, amit előzőleg Victorék ajánlottak, így betértem egy kávéra és megreggeliztem.
Néhány perc múlva Victor és José Luis is megérkezett - ők is a korán indulók közé tartoztak - így együtt költöttük el a napindító reggelit és tudtunk még váltani néhány szót egymással, mielőtt végérvényesen elbúcsúztunk volna. Ezután átmentem a közeli buszmegállóba, ahova nagyjából pontosan, 7:10-kor begördült a Pamplona felé tartó busz. Elég sokan voltak már rajta, többnyire diákok és Pamplonában dolgozó emberek, de azért akadt néhány ülőhely a buszon. Sötét volt még a reggel, ennek ellenére jól látszottak a hegyek, melyek oldalában annyit gyalogoltam a szúrós növények között. Furcsa volt mindezt most a buszról látni. Aztán begördültünk Pamplonába. Az első megálló éppen annál a kórháznál volt, melynek közelében 2022-ben megszálltam. Láttam a sarki kávézót is a nagy hordó-asztalokkal, ahol a német újságíróval ismerkedtem meg. Végül begördültünk a buszpályaudvar alsó szintjére, innen kellett átgyalogolnom a vasútállomásra.
A Google map fél óra gyaloglási időt jelzett a két pályaudvar között, de nekem sikerült ezt 50 percre nyújtanom, mivel egy kicsit elkalandoztam az amúgy nyílegyenes útvonalról. Az történt, hogy megpillantottam egy hátizsákos zarándokot és automatikusan követtem, azt gondolván, hogy biztosan ő is a vonatállomásra megy. Hát nem odament, egyem a szívét, így viszont egy szép nagy parkban találtam magam, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a felkelő nap sugaraival bearanyozott Pamplonára. A kis kitérő ellenére rendben megérkeztem a vasútállomásra és még annyi időm is maradt, hogy igyak egy café con lechét a restiben. Itt megtudtam, hogy a kávéhoz való barna cukrot nem azúcar marrón (barna) szóval mondjuk, hanem moreno névre hallgat a kis édes. A felszolgáló nőci jót derült rajtam emiatt, aztán elmagyarázta helyesen, szóval azt hiszem ez bevésődött a hosszútávú memóriámba... :-)
A vonat San Sebastianból érkezett, így elég sokan ültek már rajta, de természetesen az előreváltott ülőhelyem szabad volt. Megint elsuhantunk az ismerős tájak mellett, Óbanos, a kőbánya, Puente la Reina, nem tehetek róla, imádtam ezt a helyet! Végül megérkeztünk Zaragozába. Úgy terveztem, hogy itt maradok egy éjszakára és majd csak másnap megyek tovább Barcelonába, majd onnan haza. A pályaudvar előtti hatalmas tér nekem túl ridegnek tűnt, de nem foglalkoztam vele sokáig, elővettem a telefonomat és Google barátom segítségével elindultam megkeresni a szállásomat. A bookingon foglaltam ágyat egy nagyon jó értékelésű, de viszonylag olcsó hostelben a városközpontban, de arra nem számítottam, hogy a környék ennyire lepukkant. Ráadásul a közös hálóterem - melyben csak nők tartózkodhattak - elég szűk volt, minden ágyat el lehetett függönyözni, amitől még inkább bezártság érzetem volt, a fa szerkezetről és a hozzá társított "poloskafészek" gondolataimról már nem is beszélve! Szerencsére nagyon tiszta volt minden helyiség, szóval semmi baj nem ért, de nem éreztem túl komfortosnak az ott tartózkodásomat.
Nem is időztem sokat a szálláson, lepakoltam a cuccaimat és bevetettem magam a városba. Gyorsan elhagytam a lepukkant mellékutcát és kisétáltam a legközelebbi főútra, hogy biztonságban érezzem magam. Az egyik kebabos táblán megláttam egy "halal" feliratot, na szép kilátások...! Jó, tudom, hogy ez a szó az iszlám étkezési szokásokra utal, de akkor is van egy ijesztő kicsengése... Legalább húsz férfi hajvágó szalont számoltam meg útközben, nőit egyet sem...
Az utca végén a kéttornyú Boldogasszony templom áll, előtte pálmafák. A kétirányú forgalmat egy fasorral választják ketté, amely egyébként jórészt szintén pálmafákból áll. A templomtól néhány lépésnyire van egyébként Spanyolország második legrégebbi bikaviadal arénája, legalábbis az első kategóriások közül. Itt a mai napig tartanak viadalokat áprilisban és októberben. Kár, hogy akkor nem vettem észre, szívesen megnéztem volna, de csak most a térképet böngészve jöttem rá, hogy ott voltam a közelében.
Továbbsétáltam a főutca másik végéhez, ahol szemben a kanyarban áll egy kéttornyos épület, mely régen grófi palotaként funkcionált, ma viszont a zaragozai legfelsőbb bíróság székhelye. Ettől néhány méterre a Calle de Alfonso sétálóutcán folytattam utamat, melynek végén megpillantottam a bazilika kupoláját. Egy kisebb mellékutcában még megnéztem a San Felipe és Santiago templomot, amely valaha szintén kéttornyú lehetett, de a bal tornya most csonkán búslakodott. Vagy félbehagyták, vagy sosem volt kéttornyú...
Végigmentem tehát a sétálóutcán és elérkeztem Zaragoza fő látnivalójához, a híres Pilar Bazilikához. A lenyűgöző barokk székesegyházat mind a négy sarkán karcsú, magas oszlopok, tornyok határolják. Ez a bazilika a Santiago de Compostela katedrálisa mellett az egyik leghíresebb székesegyház és legfontosabb spirituális központ Spanyolországban. A XVII. és XVIII. században épült bazilika négy sarkán lévő tornyok mellett három nagyobb és nyolc kisebb kupolája van. Lenyűgöző építészeti alkotás! A belépés díjmentes, ami nem minden katedrálisról mondható el Spanyolországban. Salamancában például 10 euro a belépő és a zarándokok is csak 1 euro kedvezményt kapnak! A bazilika különlegessége még a belsejében épült Szent Kápolna, mely Ventura Rodrígues alkotása, a freskókat pedig nem más, mint Francisco Goya készítette.
A Pilar Bazilika mellett található a zaragozai városháza épülete. A bejárat két oldalán Pablo Serrano: A város angyala és San Valero elnevezésű szobrait láthatjuk.
A lenti képen a Catedral del Salvador, azaz a Megváltó Katedrális és karcsú harangtornya látszik, előtérben Goya szobrával. A Goya emlékmű előtt és mellett további ülő szoborcsoportot láthatunk.
A Szent Pál templom a történelmi városnegyed szívében, egy kisebb utcában található. Méretei miatt alig tudtam lefotózni. Amikor óvárosi bolyongásom során továbbmentem, a főutcán belebotlottam egy Auchan üzletbe, amit itt Alcampo névre kereszteltek. Aztán megint a szűk kis utcákra keveredtem, melyek állapota lehangoló volt...
Ezek után inkább visszasétáltam a turisták által látogatott térre, ahol a Szent János templom és régi római városfal maradványok között bóklásztam.
Innen elkeveredtem a központi piachoz, amely akkor már kinyitott a szieszta után. Itt aztán mindent lehetett kapni, ami szem szájnak ingere! Meg is vacsoráztam, néhány darab croquetas és egy pohár vino tinto társaságában. :-)
Közben beesteledett és visszaballagtam a szállásra. Másnap reggel vonatra szálltam és elutaztam Barcelonába, majd néhány óra múlva hazarepültem. Úgy érzem nagyon jól sikerült a Camino Aragonés utam, melynek végén még egy kis városnézésre is adódott lehetőségem Zaragozában.
Buen camino az úton lévőknek! Hamarosan jövök az újabb utam részleteivel! :-)
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)
