Egy fotó ugyanarról a helyről 2011., 2016. és 2022-ből. Újabb magyarok az úton, melyről a nap végén letértünk, de majd másnap visszatérünk rá... ha megtaláljuk.
Reggel 7-kor nyitott a szállás bárja, ahol megreggeliztünk, mert erre a következő 12 km-en belül semmilyen lehetőséget nem mutatott a térkép. Emiatt csak fél 8-kor indultunk el, viszont addigra legalább már kivilágosodott. Elég meredek szakaszt kellett leküzdeni rögtön az út elején és még egy jó ideig felfelé mentünk, de később már kellemes erdős részen gyalogolhattunk.
Jól emlékeztem erre a környékre előző útjaimból. Leginkább az maradt meg az emlékeimben, hogy széles földúton sokáig gyalogoltunk és volt egy pont az úton, ahonnan jól megfigyelhettük az előttünk álló hosszú szakaszt. Ezt minden évben lefotóztam. Érdekes így egymás mellé tenni a fotókat (lásd fentebb), ahol a bal oldali kép a 2011. évi állapotot mutatja, a középső 2016-ban készült, a jobb szélső pedig 2022-ben. A növényzet jócskán megnőtt az út két oldalán, az utolsó képen már alig kivehető gyalogút a távolban. Egyébként a képeken úgy tűnik, hogy a távolabbi szakasz majd megint felfelé vezet és már megint hegyet kell mászni, de csalóka a kép, ott már nem lesz nagy emelkedő. Kis idő múlva egy fából készített, kereszt alakú nyíl jelezte, hogy hamarosan egy oázishoz érkezünk. Erre a fakeresztre egy magyar nemzeti színű szalagot kötött az egyik előttünk járó zarándoktársunk (ez is fentebb látható), rajta Timi és egy másik név hímzése látható. Utóbbit nem tudtuk elolvasni, de emiatt nem akartuk kibontani a szalagot. Hátha olvassák ezeket a sorokat, üzenem nekik, hogy a nyomukban jártunk. :-)
Az út egyre jobban kiszélesedett és időnként egy-egy mezőgazdasági gép jött a szemközti irányból. Már két hete úton voltam, de ez a nap volt az első, hogy elkezdett szemerkélni az eső. Annyira enyhén szemerkélt, hogy eleinte nem tudtam eldönteni, hogy feltegyem az esővédőt a hátizsákra vagy sem, de végül inkább megálltam és feltettem rá, nehogy elázzanak a cuccaim az alattomosan szemerkélő esőben. Persze utána meg rögtön elállt, de nem baj, ennyi fáradozást megért a dolog, hogy elállítottam az esőt. Ez a módszer egyébként már máskor is bevált, vagyis amint feltettem az esővédőt a hátizsákra vagy felvettem az eső elleni poncsót, utána rögtön elállt az eső. :-) 10 óra körül érkeztünk el az oázisnak nevezett pihenőhelyre, ahol egy autóból donativo alapon lehetett venni kávét, üdítőt vagy némi kekszet. A szemerkélő esőtől a nagy farönkök átnedvesedtek, így nem ültünk le, csak kicsit körülnéztünk és máris haladtunk tovább. Bár az eső elállt, de elég hideg volt és még nagyon sokat gyalogoltunk, mire elértünk az első településig.
Déli 12 óra előtt érkeztünk meg San Juan de Ortegába, ahol már nagyon vártuk, hogy végre leülhessünk egy kicsit pihenni. Az albergue melletti bár teraszán már elég sokan ücsörögtek, de azért még akadt hely nekünk is. Ittam egy narancslevet és ettem egy banánt, aztán megkívántam még egy szendvicset is. Hiába, jó étvágyam lett a sok gyaloglástól. Hogy azelőtt mitől volt jó, azt nem tudom... :-) Közben befutott két magyar srác is, János és Máté. Utóbbi egy nap alatt döntötte el, hogy elindul az El Caminón, nem csinált nagy faksznit a felkészülésből. Sőt, ezen a helyen találkoztunk egy magyar származású, de már több évtizede Kanadában élő hölggyel is, aki évek óta nem járt Magyarországon, de nagyon szeretne már végre eljutni haza, vele is váltottunk néhány szót.
A háttérben látható templom akkor még zárva volt, pedig szívesen bementem volna, mert eddig akárhányszor erre jártam, nem sikerült. Most sem, na majd legközelebb... Az előző posztokban már írtam róla, hogy nagyon sokan jártuk az utat abban az időszakban és emiatt kénytelenek voltunk minden áldott nap szállást foglalni. Este 10-kor még nem érkezett sehonnan visszaigazolás a foglalásomra, de amikor itt ücsörögtünk San Juan de Ortega bárjának teraszán, végre befutott a várt email az egyik alberguéből. A hospitalera Rosa azt kérte, hogy amikor megérkezünk Atapuercába, akkor majd hívjam őt fel telefonon és addig se aggódjunk, lesz szállásunk, nyugi. Ezután elköszöntünk legújabb ismerőseinktől és folytattuk utunkat. Fél 2 körül értünk a következő településre és addigra a felhők nagy része is már feloszlott, jólesett a simogató napsugár melegítése. Agés első alberguéjének előterében éppen csak leültünk megpihenni és elgondolkodtunk azon, hogy mi lenne ha itt maradnánk, hiszen itt még akkor volt hely. Végül elvetettük az ötletet, mert még túl korainak tartottuk a megállást, nem jöttünk még elég kilométert ma és ha mindig ilyen rövid távokat megyünk, akkor sosem fogunk megérkezni Santiagóba. Azt ugyan már akkor tudtam, hogy nekem nem lesz elég időm arra, hogy a teljes utat megjárjam abban az évben, de erről majd később írok... Mindenesetre a repülőjegyet még nem vettem meg hazafelé. Szóval, amint ott ücsörögtünk a bejáratnál, megérkezett János és Máté, akik viszont örültek a szabad ágyaknak és leparkoltak az alberguében. Mi pedig elindultunk Atapuerca felé.
Atapuerca felé tartva utolért bennünket Mónika és Tibor, akik eldöntötték, hogy még aznap elmennek Burgosig. Ha jól belehúznak, akkor este 6-ra odaérnek. Hiába, a fiatalok jobban bírják. Jó utat kívántunk nekik és bandukoltunk tovább Atapuerca felé. A falu határában felhívtam a hospitalerát és megbeszéltük, hogy 5 perc múlva találkozunk, elmagyarázta, hogy hova menjünk. Így is történt, elsétáltunk a megadott helyre és perceken belül Rosa is megérkezett kocsival. Kiderült, hogy a szállásunk 2 kilométerrel odébb van Atapuercától, de ne aggódjunk, elvisz minket kocsival és másnap is útbaigazít, hogy hogyan találunk vissza a helyes útra. Egy háromágyas külön szobát kaptunk saját fürdőszobával és a házban lévő mosógépet is használhattuk. Minden nagyon szép tiszta volt. Nekem különösen tetszettek a fürdőszobában a mosdó feletti csempék.
A szobánk ablaka az utcára nézett és innen magyarázta el a házigazdánk, hogy másnap merre kell majd mennünk Burgos felé és hol tudunk becsatlakozni majd az eredeti El Camino útvonalra. Este még lementünk a közeli étterembe vacsorázni, majd nyugovóra tértünk és igyekeztünk feltöltődni másnapra. Na persze előtte nekem még volt egy kis dolgom a másnapi szállásfoglalással.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)
