El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útjai

Andrea az El Caminón

El Camino - Francia út: 12. nap - Santo Domingo de la Calzada - Viloria de Rioja (14 km)

Camino Francés zarándokút - 2022. szeptember 14.

2023. február 19. - Andrea az El Caminón

Napi szereplők: a bagzós macska kölyke, egy kedves zarándokfogadó házaspár, egy sokkal szebb cica, két mallorcai peregrino és persze Rafael Nadal sem maradhat ki. :-)

0_el_camino_francia_ut_napfelkelte.jpg

Reggel 7 órakor üres gyomorral indultunk aznapi gyaloglásunkra. Nem tudtunk reggelizni, hiszen ekkor az étterem még zárva tartott, de amúgy is úgy terveztük, hogy majd az első faluban fogunk megállni. Még sötétben indultunk el, de hamarosan megcsodálhattuk a mögöttünk felkelő nap látványos ébredezését. Megint elég sokan gyűltünk össze az úton, a legtöbben korán indultunk, hogy ne kelljen a legmelegebb órákban a tűző napon gyalogolni. Reggel még nagyon jó idő volt a gyalogláshoz, jó tempóban tudtunk haladni.

1_el_camino_francia_ut_reggel.jpg

Könnyű terepen, az országúttal párhuzamosan és aranyló, kiszáradt tarlók között vándoroltunk aznapi célállomásunk felé. 9 óra körül érkeztünk Grañón településre, ahol a zarándokok többségével ellentétben nem álltunk meg az első mobil büfékocsis bárnál, mert ott túl sokan voltak, hanem továbbmentünk és a templommal szemközti bár teraszán telepedtünk le. Ott, ahol 2016-ban a bagzós macskák akcióztak... El is küldtem Erikának a fotót, melyen szerintem az akkori frigyből született csufi kis kunyerálós macsek látható. Csak egy fokkal volt szebb a szüleinél, de már ez is valami... :-)

2_el_camino_francia_ut_macska.jpg

A húszperces pihenő után továbbindultunk. Grañón utolsó házát elhagyva egy kisebb kilátó és egy emlékmű található, innen készítettem a következő fotókat. Nem tudom miért, de az első kép a kedvenceim közé tartozik, talán az őszi színek és a hullámzóan dimbes-dombos táj miatt. Az utolsón útitársaim, Saci és Piroska láthatók.

Újabb fél óra múlva elérkeztünk a Kasztília és León tartományt ábrázoló hatalmas térképhez. Sajnos az alját már telefirkálták a grafitisek, nem értem, hogy miért kell elrondítani egy ilyen információs táblát...

7_el_camino_francia_ut_terkeep.jpg

Errefelé megint learatott búzatáblák mellett vezetett az utunk. Nekem így aranyszínben pompázva is nagyon tetszett a táj, bár kétségtelen, hogy a júniusi virágzó természet szebb arcát mutatja. 

8_el_camino_francia_ut_buzamezo.jpg

Redecilla del Camino településen a templommal szemközti padon leültünk egy ötperces pihenőre, de aztán hamar felkerekedtünk, mert az árnyékban elkezdtünk fázni.

9_el_camino_francia_ut_bar_terasz.jpg

Itt látható a templom, mi meg az utca túloldalán lévő padon ücsörögtünk. 

10_el_camino_francia_ut_templom.jpg

Nem sokáig fáztunk, mert utána meg hétágra sütött a nap, talán csak a szél enyhítette egy kicsit a hőséget. Nagyon korán értük el aznapi célunkat, a Viloria de Rioja falu szélén lévő alberguét. Nem is tudom, hogy miért foglaltunk ilyen közeli szállást, már nem emlékszem, de az biztos, hogy én még tudtam volna többet menni, ez nekem már nagyon rövid szakasznak tűnt. Így utólag visszagondolva, azt hiszem, hogy akkor én már nem a saját utamat jártam... Amikor Pamplona után az Alto de Perdón hegynél összetalálkoztunk Piroskával és Sacival, még csak a következő állomásra terveztünk ugyanarra a szállásra menni, aztán jött még egy közös nap, meg még néhány, utána meg Logroño és Saci sérülése. Akkor meg azért nem váltam el tőlük, hogy segítsem őket, kéznél legyek, ha szükség lenne rá. Aztán ez így maradt, de ez már nem az én tempóm volt. Na mindegy, így történt, hogy 14 km után megálltunk Viloria de Rioja faluban.

Az albergue kívülről egyáltalán nem mutatkozott különösnek, belülről pedig inkább egy lepukkant régi fogadóra hasonlított mintsem zarándokszállásra, de mégis volt valami kisugárzása, amit az első pillanattól lehetett érezni. A hospitalera egy 4 ágyas (2-2 emeletes ágyas) szobába helyezett el bennünket, de megengedte, hogy az egyik fölső ágyról a matracot letegyük a földre, hogy ne kelljen felmászni a felső szintre, ez lett az én ágyam. Később még jött egy spanyol srác Saci fölé, akiről kiderült, hogy a szüleinek van egy alberguéje valahol itt a Francia úton és majd ő is ott fog dolgozni, miután megjárta a zarándokútját. Fürdés és mosás után lementünk a társalgóba.

A helyiségben kellemes meditációs zene szólt, amitől még a ház cicája is teljes relax állapotba került, lásd az alsó képet. :-) A házigazdák nagyon kedvesek voltak, mindent lehetett kérni - akár csak egy bárban - és minden donativo alapon működött, tehát annyit fizettél érte, amennyit jónak láttál. Mi három dobozos sört kértünk, hogy kellően relaxáljunk, de természetesen annyi eurót adtunk érte, mint bárhol egy bárban. Más zarándokok is pihentek és olvasgattak a társalgóban rajtunk kívül. Milyen érdekes, hogy akaratlanul is mindig azok kerülnek rá a fotókra, akikkel később még valamilyen dolgom lett. Így történt ezzel a kék felsőben és neonzöld pólóban lévő két fiatalemberrel is, akikről később kiderült, hogy mallorcaiak. Innen ki lehet találni, hogy milyen szempontból váltak fontossá számomra, de mindjárt el is mondom... :-)

20_el_camino_francia_ut_albergrue_viloria_cica.jpg

Időközben a házigazdáink elkezdték a vacsora előkészületeit. Kiderült, hogy paellát fognak főzni, így teljesen autentikus forrásból, testközelből nézhettük végig a helyi specialitás, a paella elkészítésének folyamatát. A hozzávalók közül néhány: olívaolaj, rák, csirkehús, cukkini, gomba, zöldpaprika, pirospaprika, zöldbab, rizs, valami babérleveles lével öntötte fel, talán még lencse is volt benne, de az nem biztos. Mindenesetre a hospitalero azt mondta, hogy három fő összetevője van a jó paellának. A só, ami az életet szimbolizálja, a fűszerek, ami a szerelmet jelképezi, a ... harmadikat pedig jól elfelejtettem. :-) Közben a házigazdával jót beszélgettem, aki megdicsérte a spanyolomat és azt mondta, hogy mire Santiagóba érek, egész jól fogok beszélni, ha sokat gyakorlom. Szép, hogy ezt kinézte belőlem, de nem tudta, hogy nekem most nem lesz annyi időm, hogy a teljes utat megjárjam, most csak egy részét fogom és majd jövőre bepótolom. Mindenesetre meghagytam ebben a hitében, mert nagyon kedves volt tőle, hogy így biztatott. Egyébként meg kifejtette, hogy tulajdonképpen nincs is spanyol nyelv, hanem csak castellano, minden abból ered, ez a fő nyelvük és ezt vette át az egész világ. Ezen kívül van még a baszk, katalán, gallego, andalúz stb. Szóval a nemzeti büszkeség itt is tetten érhető volt, eléggé belemerült a papa, de érdekes volt hallgatni.

7 órára el is készült a vacsora, éppen jókor, mert addigra már nagyon éhesek voltunk. Mondanom sem kell, hogy a paella isteni finom lett, de előtte még előételnek salátát is kaptunk, ami szintén nagyon ízlett. Az asztalnál véletlenül (bár mint tudjuk, nincsenek véletlenek) a két mallorcai srác mellé kerültem és amikor megtudtam, hogy honnan jöttek, nem bírtam magammal és rögtön nekik szegeztem a kérdést. Na kitaláltátok, hogy mit? Aki ismer, tudja, hogy nagy Rafael Nadal (teniszező) rajongó vagyok, aki Mallorcán született és a mai napig ott is él, tehát kézenfekvő volt, hogy informálódjam kedvencemről a helyi srácoktól. Elmesélték, hogy többször találkoztak már Rafával, aki nagyon szerény és annak ellenére, hogy dúsgazdag, nincsenek sztár allűrjei, ugyanúgy jár vásárolni a helyi piacra és sétálni a városban, mint bárki más. Kértem, hogy adják át neki az üdvözletemet. Még arról is kifaggattam őket, hogy mennyi idő eljutni Palma de Mallorcáról (a sziget fővárosáról) Manacorba, Rafa városába, hiszen komolyan fontolóra vettem, hogy arrafelé jövök majd haza, mivel onnan is van fapados járat Budapestre. Mivel a válasz szerint 0,5-1 óra az út autóbusszal, ez teljesen kivitelezhetőnek tűnt, úgysem vettem még meg a jegyem hazafelé. Még egy darabig beszélgettünk, aztán megköszöntem, hogy kijavították a nyelvtani hibáimat. ¡Muchas gracias por enseñarme! A másik tipikus kérdést is tisztába tették, miszerint "Honnan gyalogoltál ma? Honnan jöttél ma?" így hangzik spanyolul "¿Desde dónde caminaste hoy?" Miután ezt is megbeszéltük, bekebeleztünk még egy adag csokipudingot, leöblítettük némi vino tintóval, majd nyugovóra tértünk. Nagyon jót aludtam a földön a matracon, nem is fáztam egész éjjel, pedig délután még igen, biztosan a vörösbortól. :-) ¡Buenas noches!  

21_el_camino_francia_ut_salata_vacsora.jpg

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr7118053200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása