Végre földúton gyalogoltunk! Legalábbis egy darabig. Azután orvosi rendelő, gyógyszertár... Jöhetnének már jobb napok is! 

Reggel még indulás előtt lementünk az étterembe, ahol a szállás színvonalához képest meglepően alacsony árat, mindössze 2,40 eurót számoltak fel a reggeliért. Amikor kiléptünk az épületből, éppen egy rendőrautó gurult be a hotel parkolójába és megállt mellettünk az udvaron. A sofőr-rendőr letekerte az ablakot, én pedig megkérdeztem tőle, hogy járható-e a Vía de la Plata előttünk álló szakasza. Azt válaszolta, hogy a következő településig teljesen jó az út, nincsenek áradások, de utána nagy vízátfolyások vannak. Megköszöntük a tájékoztatást és elindultunk végre a kijelölt földúton! 

Végre napsütés! Reggel hideg és szél, de legalább jó tempóban tudtunk haladni. Lassan hű társunkká válik az N-630-as országút... 

Reggel 8 órakor léptünk ki a szállásunk kapuján. Az asztalkáról eltűnt a műanyag dobozban elhelyezett paradicsomsalátánk, melyet még este tettünk le jó szándékkal, hátha valaki örül majd neki. Reméljük így történt. Végre esőmentes napra ébredtünk! 8 órakor még éppen csak világosodott, de már az is jó előjelnek tűnt, hogy nem esett az eső, viszont nagyon hideg volt a reggel. Mindössze 6°C-ot mutatott a telefonom kijelzője, szóval dideregtünk egy kicsit. Jó, jó, ne legyünk telhetetlenek, mindent nem lehet egyszerre! Egyelőre örüljünk, hogy nem esik. 

Mai találóskérdés: Mi az? Messziről útnak látszik, közelebbről nézve víz folyik rajta? 

Ma is esőre ébredtünk. A körülményekhez képest viszonylag jól aludtam a jéghideg szobában, ehhez persze az is kellett, hogy négy vastag takaró alatt hajtsam álomra a fejemet. Reggel nem volt kellemes felkelni az ágyból és kimenni a hideg fürdőszobába, így amilyen gyorsan csak lehetett összepakoltunk és bebújtunk a melegedő asztal takarója alá, ahol a házinéni már felizzította a szunnyadó parazsat. A hideg éjszakának és a tegnapi esőben való menetelésnek sajnos meg is lett az eredménye, mert Rózsa torokfájásra ébredt. A házinéni mindent megtett a kényelmünk érdekében, a reggeli mellé kávét, teát és még forró sós vizet is szervírozott, hogy Rózsa gargarizáljon és valamennyire lekezelje égő torokfájását. 

Esőben gyalogolni nem kellemes, de ezt is ki lehet bírni, nem volt más választásunk. Elmélkedtem még a bikaviadalokról és megjelent egy vaddisznó is! VIDEÓK... :-)

A radiátort a két ágy közé húztuk és egész éjszaka maximumon ment, mert csak így volt elfogadható a hőmérséklet. Reggel összepakoltunk és 7:20-kor elindultunk, még éppen csak világosodott. Nem mentünk messzire, hanem a már 6 órától nyitva tartó bárba igyekeztünk reggelizni. Nem mondhatnám, hogy gyakori dolog a spanyoloknál a reggel 6 órás nyitás, főleg egy ilyen kicsi településen, mint Almadén de la Plata, de mi örültünk neki, hiszen a mai napon megint nem lesz köztes falu az úton. Meg is kérdeztem a pincérnőt, hogy miért nyitnak ilyen korán, hiszen a zarándokok száma nem indokolná, pláne szombaton a Semana Santa idején. Azt válaszolta, hogy tavasszal sok a munka a földeken és a mezőgazdaságban dolgozók hétvégén is kimennek az állatokat etetni meg egyéb munkákat végezni, előtte pedig betérnek kávézni és reggelizni. Mi is így tettünk, már ami a kávézást és a reggelit illeti, majd tényleg elindultunk mai célállomásunk felé. 

Ez a nap nem fog a kedvenceim közé tartozni... 

Hajnalban valamikor kimentem pisilni és utána megnéztem a társalgóban száradó vizes cuccaink állapotát. Sajnos a kályhát már kikapcsolták és teljesen kihűlt, így nem volt értelme a cipőket ott szárítani, mindkettőnkét bevittem a szobánkba, ahol működött a fűtés. Mivel előző nap teljesen ronggyá áztunk, ezért muszáj volt legalább a túracipőket valamennyire kiszárítani, hogy reggel majd jó érzéssel tudjuk felvenni azokat. Nem esett nehezemre visszabújni az ágyba, hiszen elég hideg volt a hallban és a fürdőszobában is. Még egy picit aludtam, majd megszólalt a telefonom ébresztője és Rózsa is felkelt. Sajnos ismét esős napra ébredtünk... Nem kicsit, nagyon!

Andalúzia Spanyolország egyik legforróbb és legszárazabb tartománya, ezért nem nyáron indultunk. Na de hogy ilyen időben lesz részünk! És ez még csak a kezdet...

Reggel összepakoltunk és felmentünk az albergue emeleti konyhájába reggelizni (a szállás ára tartalmazta a reggelit). Ott legalább megismerkedtünk több zarándoktársunkkal is, akik közül néhánnyal az út későbbi szakaszában még sokszor találkoztunk. Egész éjjel esett az eső és még reggel sem hagyta abba, így kénytelenek voltunk esőben indulni. Nem volt értelme várni hogy elálljon, hiszen egész napra esőt jósoltak a meteorológusok. Ahogy a város főutcáján gyalogoltunk északi irányban, az elromlott digitális kijelző még mindig 27 °C-ot mutatott, pedig csak 12°C volt a hőmérséklet. Kissé fáztunk és az eső sem melegített... 

Magunk mögött hagytuk Sevillát, előttünk az 1000 km hosszú Vía de la Plata. Végre újra úton! Az időjárás nem könnyítette meg a dolgunk. Sebaj, lesz ez még rosszabb is... :-)

Reggel még indulás előtt a recepción kértünk pecsétet a credenciálokba, mert előző nap a becsekkolásnál elfelejtettük. Kell még egy kis idő, amíg a rutin kialakul. Fél 9-kor léptünk ki a hostel kapuján. Örültünk, hogy nem esett az eső, mert napok óta egy ciklon keringett Spanyolország felett és igen borús kilátásokkal riogattak a meteorológusok. Mielőtt elindultunk otthonról, már egy hete böngésztük a spanyol eltiempo.es weboldalt és nem sok jóval kecsegtetett. Már érkezésünk előtt is volt egy esősebb periódus, ezért leginkább abban bíztunk, hogy akkor már jól kieste magát az összes létező felhő és mi majd megússzuk az esőt. Hát nem így történt, de ne szaladjunk ennyire előre... 

Semana Santa, mezítlábas csuklyások és körmenet Sevillában. Na és persze tömeg, bedugult mellékutcák, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott!

Évek óta vágytam a Vía de la Plata zarándokútra, de eddig valahogy sosem jött össze. A Vía de la Plata Spanyolországban Sevillától indul és mintegy 1000 km hosszú gyaloglás után juthatunk el Santiago de Composteláig. Leginkább az idő volt a szűk keresztmetszet, vagyis hogyan tudnék ennyi időre (40-45 napra) kiszakadni a hétköznapi életemből? Aztán rájöttem, hogy nem kell ezt egyhuzamban megjárni, lehet úgy is, hogy most csak a felét, majd a következő évben vagy valamikor később a másik felét. Sokan le akartak beszélni erről az útról, miszerint túl nagyok az egyes települések közötti távolságok, ráadásul sokszor semmilyen falu nincs az etapok között, de engem ez nem tántorított el. Sőt, találtam egy kedves zarándoktársat is Rózsa személyében, aki hozzám hasonlóan szintén régóta vágyott a Vía de la Platára, így hát szövetkeztünk, majd az álmokat tettek követték és 2024. március 26-án elindultunk az egyik legkalandosabb El Camino utunkra! Tartsatok velünk! :-)

2024 Vía de la Plata: 0. nap - Utazás - Budapest - Sevilla

2024 Vía de la Plata: 1. nap - Sevilla - Guillena

2024 Vía de la Plata: 2. nap - Guillena - Castilblanco de los Arroyos

2024 Vía de la Plata: 3. nap - Castilblanco de los Arroyos - Almadén de la Plata

Nem ér követni a hátizsákosokat, mert könnyen tévútra vezethetik az ember lányát. Zaragozában templom,  katedrális és peluquería váltja egymást úton útfélen.

Reggel 5:30-ra állítottam be a telefonom és rögtön a mosdóba mentem, hogy elkerüljem a tömeget. Így is volt már pár korán ébredő zarándok, de még nem volt tumultus. Néhányan már pakolászták a hátizsákjukat. Elképesztő, hogy szeptember 26-án ilyen sokan indultak Puente la Reinából a Francia úton! Én is összepakoltam csendben és 6:08-kor kiléptem az albergue kapuján. A túrabotomat már összecsuktam, furcsa is volt bot nélkül gyalogolni. Az első nagyobb kereszteződés után a Calle Mayor bal oldalán valóban már reggel 6-kor nyitva volt az a kis panadería, amit előzőleg Victorék ajánlottak, így betértem egy kávéra és megreggeliztem.