Ó, azok a sütik! Mindig csak a gond van velük! Ráadásul számomra közeledik a befejezés pillanata és egyéb negatív dolgok is előkerültek...

Reggel 7-kor átmentünk a szomszédos hotel bárjába és Eduardo már ott pörgött ezerrel! Nem is értem az energiaszintjét, este fél 10-kor még javában szedte be a pénzt a vacsoráért a pult mögött, most meg már kávét főzött, szendvicseket szolgált fel, meg nem állt a keze. Ittunk egy kávét nála, aztán elköszöntünk tőle. Épp ugyanúgy, mint 6 évvel ezelőtt, csak annyit mondott, hogy lééékkozelep vagyis legközelebb, meg hogy szia, szia, puszi, puszi. Ebben maradtunk, majd elindultunk. 

Eleinte a Canal de Castilla csatorna mellett haladtunk, ismét jólesett a víz látványa a nagy hőség és a kiszáradt tájak után. Hamarosan elérkeztünk a Frómista előtti zsiliphez, ahol egy kis hídon kellett átmenni a víz felett. Ez is egy olyan pont, ahol szinte mindenki elkészíti a saját zsilipes fotóját, nekem is van most már három a különböző évekből. Frómistában megálltunk reggelizni, majd továbbhaladva elérkeztünk ahhoz a caminós jelzőtáblához, ahol már szintén fotózkodtam 2011-ben, íme a mostani.

Innen kb. 1-1,5 km távolságra elérkeztünk Población de Campos településre, amely azért lehet érdekes, mert a falu túlsó végénél az út két irányra válik és a zarándokok eldönthetik, hogy melyiken haladjanak tovább. Ha jobbra fordulunk, akkor egy picit hosszabb utat választunk, de egy folyócska melletti gyalogúton, sokkal inkább a természethez közelebbi környezetben gyalogolhatunk. Ha azonban egyenesen megyünk, akkor továbbra is az országúttal párhuzamosan haladunk, ami - valljuk meg őszintén - látnivalókban sokkal szegényesebb. Én már mindkét irányt megjártam előző útjaim során, ezért Saciékre bíztam a választást és ők az országút melletti, ámde  rövidebb utat választották. Ha valaki kíváncsi a másik változatra, akkor a 2016-os útinaplómban megtekintheti.

A település végénél kezdődnek egyébként a dupla El Camino jelzőkövek. Itt már nyílegyenesen vezetett a gyalogút az országúttal párhuzamosan, árnyékos részt nem igazán találtunk. A nap vakítóan tűzött, az égen egyetlen felhőpamacs sem látszott, de a szél kitartóan fújt, így egyelőre még nem volt melegünk. A vádlimon és a térdhajlatomnál kialakult napallergia miatt még nem mertem a térdig érő túranadrágomat felvenni, csak a lábszárközépig érő könnyű futósnadrágomat, de az nagyon kényelmesnek és hasznosnak bizonyult, mert az apró pöttyök kezdtek elhalványulni.

2022 nyarán egész Európában hatalmas aszály tette tönkre a termés nagy részét. Így volt ez Spanyolországban is, ahol többször láttunk összefonnyadt, kiszáradt napraforgó táblákat, mint ahogy a lenti képen is látszik.

11 óra előtt áthaladtunk Revenga de Campos településen, ahol találtunk egy picike teret padokkal és árnyas platánfákkal. Egy szusszanásnyi időre leültünk a padokra pihenni, de nem időztünk sokáig. Valamivel dél előtt megérkeztünk Villarmentero de Campos aprócska faluba, addigra már nagyon fáradtak voltunk. Szerencsénkre itt találtunk egy szép nagy kerttel rendelkező alberguét, ahol bár is üzemelt, így hát betértünk egy kis frissítőre. A kertben egy nagy liba fel-alá mászkált a vendégek között, láthatóan nem félt az emberektől és mindenkinek nagyon tetszett a különös jelenség. Egy szelíd kutya is tartozott a házhoz, az is nagy népszerűségnek örvendett és ezt ki is használta, mert mindenkihez odament egy kis simogatásért. Nagyon cuki volt a két haver. 

Innen már csak 4 km távolságra volt aznapi célállomásunk, Villalcázar de Sirga, ahova fél 2 körül érkeztünk. Addigra már nagyon meleg volt, alig tartózkodott néhány ember az utcákon, többnyire csak zarándokok kóvályogtak a környéken. Mi is ezt tettük, éppen az alberguét kerestük, miközben belebotlottunk egy vicces zarándokszoborba... :-)

A szoborral szemközt magasodott a település temploma, ahova később még visszatértünk.

Előbb azonban megkerestük a lefoglalt szállásunkat, ahol a hálótermet le is fotóztam. Egyetlen nem emeletes, hanem szimpla ágyikó volt a teremben és az lett az én ágyam, rajta is van a kék kalapom. :-) A bal alsó sarokban lévő ágyra egy fura fickó került, róla még lesz szó.... Amikor elindultam a Francia úton immár harmadszorra is, már az elején tudtam, hogy most nem lesz annyi időm, hogy az egész utat egyben megjárjam, csak még azt nem döntöttem el, hogy meddig megyek és a repülőjegyet sem vettem még meg hazafelé. Az útnak ezen a szakaszán azonban elhatároztam, hogy stílusosan a Francia út földrajzi közepéig, vagyis Sahagúnig fogok menni, ott veszek búcsút a lányoktól és az egész úttól, aztán majd valamikor folytatom, ha akarom.

Furcsa érzések kavarogtak bennem, nagyon maradtam volna még, szívesen végigmentem volna az úton, de családi okok miatt haza kellett utaznom, hiszen otthon is szép események vártak rám. Azt tudtam, hogy az óceánhoz el akarok még menni, elvégre Finnisterrében, az Albergue Por Fin magyar szálláson éppen egy kedves zarándoktársunk, Erika önkénteskedett, akivel megbeszéltük a találkozót. (Nem, nem az az Erika, akivel már több utat is megjártunk együtt, ő egy másik.) Ehhez már csak vonatjegyet kellett (volna) vennem, amely látszólag egyszerű művelet, számtalanszor vásároltam már jegyet online akár telefonról is a spanyol vasúttársaságnál, de most valahogy nem sikerült. Innentől a délután nagy része ezzel telt.

Miután észleltem, hogy valami miatt nem tudok jegyet venni a telefonomról, mert mindig hibaüzenetet kaptam, megkérdeztem a hospitalerót, hogy tudna-e segíteni, de ő nem ért rá. Utána azt a spanyol fickót kérdeztem meg, akinek az ágya a fenti képen a bal alsó sarokban volt, de ő úgy tett, mintha nem is léteznék, egyszerűen nem válaszolt, csak öntudatosan jött-ment az alberguében. Kevés unszimpatikus spanyollal találkoztam, de ő sajnos ilyen volt. Meg amúgy is nagyon rondán köhögött... Na mindegy, tovább próbálkoztam. A kertben az egyik asztalnál ült egy pacák és odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni jegyet venni a Renfe oldalán. Szerencsére ő nagyon segítőkész volt, ráadásul spanyol a nagyon kedves fajtából! :-) A mai napig hálás vagyok neki, hogy mennyit küszködött velem és nem adta fel. Először az én telefonomról próbálkozott, de neki sem sikerült, majd a sajátjáról, de onnan sem. Ekkor felhívta a Renfe ügyfélszolgálatát és elmondta a problémát, majd megkérték, hogy várakozzon, addig zenélnek egy kicsit, de ne tegye le. Legalább 15 percig hallgattuk a kihangosított zeneszót, majd visszatért a hölgy a vonalba és elmondta a megoldást. Azt kérte, hogy töröljem ki a böngészési előzményeket a telefonomból a sütikkel együtt, majd próbáljam újra. Hát, egy kicsit szkeptikus voltam a válasszal kapcsolatban, úgy véltem, hogy csak egy lerázós megoldási javaslattal állt elő a hölgy, de nem volt más választásom, úgy cselekedtem, ahogyan kérte. És működött! :-) Ahogy elvégeztem a kért műveletet, azonnal továbbengedett a rendszer és minden gond nélkül meg tudtam venni péntekre a vonatjegyet Sahagúntól Santiago de Composteláig! Ó azok a sütik, mindig csak a gond van velük! :-) Annyira hálás voltam Davidnek, a spanyol úriembernek, aki rám szánta a fél délutánját, hogy segítsen nekem és persze önzetlenül, mert nem fogadott el érte semmit!  Ekkor végérvényessé vált, hogy két nap múlva befejezem az utam. Emiatt kicsit szomorú lettem...

Mialatt a telefonommal bűvészkedtem, kedves magyar zarándoktársaim, Saci és Piroska türelmesen vártak, addig pihentek a hálóteremben, de amint megvettem a vonatjegyet, felkerekedtünk és elmentünk a templomba. Piroska olvasta valahol, hogy ebben a templomban Szűz Máriától lehet kérni gyógyítást, ha van valami testi bajunk. Remek! Ha már kétszer műtötték a térdemet és még mindig nem az igazi, akkor majd Máriát kérem meg, hátha... Csak azt nem tudtuk, hogy hogyan és hol kell ezt kezdeményezni... A templomban volt egy hölgy, aki az 1 eurós belépődíjat szedte és segédkezett a betérő híveknek, hozzáléptem és megpróbáltam elmagyarázni a kérésünket, csekély sikerrel. Sebaj, erre van a Google translate, bepötyögtem, odatettem elé és máris kérte, hogy kövessük őt. Lentebb a második képen látszik az oszlopok alján lévő kis bemélyedés, oda kellett ülni, ott lehetett elmélyülni és kérést intézni Máriához. Így is tettem, közben lágy egyházi zene szólt, végtelen harmóniát, békességet sugárzott az egész légkör és ez a helyzet nagyon megérintett. Sokáig ültem ott, közben a nő egyszer odajött hozzám és megigazította a testtartásomat, hogy a hátam is érjen hozzá az oszlophoz. Nagyon szép élmény volt nekem ez a templom, örülök, hogy nem hagytam ki. 

A templom után visszatértünk a szállásra, majd 7 órakor átmentünk a szomszédos étterembe vacsorázni. 9 óra előtt már újra a szálláson voltunk, de a hálóterem még félig üres volt, többen még kint vacsoráztak valahol.. Valaki fél 10-kor lekapcsolta a teremben a villanyt, mert aludni akart, emiatt volt egy kis morgolódás, mert többen még csak a lefekvéshez készülődtek. Nekem is dolgom volt még, hiszen buszjegyet kellett vennem Finisterrébe és szállást foglalni Santiagóba, így felvettem a fejlámpámat és hason fekve ügyködtem. Háromnegyed 10-kor odajött hozzám az undok kis öntudatos köhögős spanyol és egészen közel hajolva hozzám erélyesen rám szólt, hogy kapcsoljam le a fejlámpámat is, mert aludni akar. Jól meg is ijedtem tőle, mert nem számítottam rá, hogy valaki ilyen közel lép az aurámhoz. Mondtam neki, hogy nem is felé fordítottam a fejlámpát és még nincs is 10 óra, de aztán jobbnak láttam a békesség kedvéért, hogy lekapcsoljam a fejlámpát, de a telefonomat továbbra is használtam, mint ahogyan mások is. A pasi meg egyfolytában köhögött, de nagyon rondán. Rossz érzés kerített hatalmába... Végül Finisterrébe sikerült buszjegyet vennem, de Santiagóban nem találtam szállást. Na mindegy, azt másnapra halasztottam és 10 órakor kikapcsoltam a telefonomat is, hogy ne vergődjön tovább az unszimpatikus fickó. Nem aludtam jól. A pacák egész éjjel hangosan köhögött, a mellettem lévő ágyon pedig egy másik hatalmasakat fingott. Ó egek, mit vétettem én?! Eddig nem volt ilyen rossz tapasztalatom egyik szálláson sem, de ez katasztrófa volt! Alig vártam, hogy reggel legyen és újra az útra kívánkoztam. Nincs is jobb annál, mint menni, menni és menni. :-) 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)