Egy nemzetközi kerti parti keretében négy nyelven társalogtunk és gyakorlatban alkalmaztam a teremtés művészetét... :-)

A tegnapi zápor miatt olyan párás volt a levegő, hogy nem száradtak meg a ruháim, így a hátizsákra akasztva vittem őket. Több zarándok is haladt így élő ruhaszárítóként, elég vicces volt a látvány. Fél 8 után tudtunk csak elindulni, de legalább a tömeg elvonult addigra. Csak Christianék jöttek mögöttünk, majd hagytak el minket, de persze az első bárban utolértük őket. A reggeli édes péksüti és a szokásos café con leche után továbbmentünk.

Szántóföldek után golfpályán találtuk magunkat, ahol új barátra leltünk, majd este megmutattuk a világnak, hogy milyen a jó magyar lecsó.

Reggel kényelmesen készülődtünk, hagytuk, hogy a sietősek elinduljanak előttünk. Így is sötét volt még, amikor útra keltünk és a tegnap esti mulatság színterén nehezen találtuk meg a városból kivezető jelet. Szerencsénkre érkezett egy kedves segítség, aki megmutatta a helyes irányt. :-) [Úgy döntöttem, hogy a személyesebb részeket inkább kihagyom, illetve ha fontos az utalás, akkor azt szögletes zárójellel jelölöm. Sorry.] Lassan pirkadni kezdett és a város irányába visszatekintve sikerült megörökítenem a napfelkeltét.

Duplázással és osztódással indult a nap, kaptunk almát, kekszet és hátbaveregetést, de a nap végére az emberi kapcsolatok kerültek előtérbe.

Alkalmi hálótermünkben és az egész templomban sötét volt még reggel 6 előtt. Nem akartam tolongani a mosdóban, így még a sötétben osontam ki fogat mosni. Nem találtam a villanykapcsolót, azt gondoltam, hogy majd központilag fogják feloltani a villanyt, mint ahogyan este is történt. A tök sötétben furcsa íze volt a fogkrémnek, amit a hasonló kiszerelésű tubusos mosókrémből nyomtam a fogkefémre. :-) Nem mertem nagyon szentségelni, mégiscsak isten házában voltunk, de hangos köpködésemet már többen hallgatták végig az előtérben. Ekkor egy lány laza mozdulattal felkapcsolta a villanyt, a kapcsoló ott volt az orrom előtt. :-) Mosókrémmel és fogkrémmel többszörösen tisztított fogsorral léptem ki a sötét utcára és 7.10-kor már el is indultunk a hosszú útra.

Választ kaptunk az Estellában látott szottyadt paprika kérdésre, lekéstünk egy bikafuttatást, estére meg félig-meddig szeparálttá váltunk.

Reggel a kávéautomatánál újabb magyarokkal találkoztunk. Juli és Norbi már hajnalban útra keltek, épp csak egy kávéra ugrottak be az albergue udvarán lévő automatához, ők a gyors tempót képviselték.

Éhgyomorra boroztunk és webkamerába integettünk, majd birkanyáj közé keveredtünk, de később kaptunk szőlőt és zarándokáldást is.

Reggel fél 8-kor sikerült indulnunk. Ennivalónk nem maradt, az üzletek Estellában még nem nyitottak ki, úgy döntöttünk, hogy majd a legelső faluban megreggelizünk. Kicsit nehezen találtuk meg a városból kivezető utat, de végül is meglett. Útközben összefutottunk Lunáékkal, a kisbabás családdal.

Reggel illatos úton közlekedtünk föl-le, napközben hétágra tűzött a nap, de este a lelki sérültek otthonában nyugalomra leltünk. :-)

7.15-kor sikerült indulni. Már reggel érezni lehetett, hogy meleg lesz, elég langyos volt a levegő. Szerettem a reggeleket, ilyenkor egészen különleges fényjátékokat figyelhettünk meg. Hosszúra nőttek árnyékaink és valahogy sokkal lágyabban színezte be a napfény a természetet is.

Nagyon érdekes, illatos növényekkel szegélyezett földúton haladtunk. Többször is éreztem ezt az illatot, valamilyen gyógynövény lehetett, de nem jöttem rá, hogy milyen.

Megint hegyet másztunk és gyakoroltuk a hídon átkelést oda-vissza. Elcsíptem egy naplementét és átestem a tűzkeresztségen az emeletes ágyat illetően.

Reggel 7.25-kor indultunk még sötétben. Rögtön egy locsolókocsi és szemetesautó felvonulásba csöppentünk, melyek a tegnapi party romjait takarították serényen. Nagyon tetszett, hogy szinte az egész óvárost átmosták, nem hagyva semmi nyomot a buli után. Pamplona óvárosából kiérve egy modern városkép tárult elénk és lassan világosodni kezdett. Hamar jókedvre derültünk, amikor megláttuk a spanyol közlekedési lámpákat. Sajnos a fotók nem adják vissza teljesen azt a vicces megjelenést, kár, hogy nem videóztam le, de azért talán így is elképzelhető. Nem akármilyen jelzőlámpákról van ám szó! 

Hidakon és hegyeken átkelve egy pamplonai fiesztába csöppentünk. Nem volt elég a kirakodóvásár, én egész este kukacot kerestem. :-)

7.40-kor indultunk. Nem volt túl sötét és hideg sem. Még egy utolsó pillantás a hídról a festői kisvárosra, aztán vamos!

Egy filmbe illő lovasjelenet után elmélkedtünk a szállás-mizériáról. Különös útitársakkal találkoztunk és bekerült szótárunkba a COMPLETO szó is.

Reggel 6-kor felkapcsolták a villanyt és mindenki készülődni kezdett. A hatalmas, kolostorból kialakított zarándokszállás földszintjén összefutottunk Incivel, majd vele együtt indultunk el reggel 7-kor. Teljes sötétségben, fejlámpával világítva kezdtük meg a gyaloglást. Az El Camino hossza nagyjából 800 valahány km. Hamarosan a hátralévő 790 kilométerről tájékoztató táblához értünk, ami ekkor még nagyon soknak tűnt.

4 km-nél jött a holtpont, de utána sem volt sokkal könnyebb. Felhők és birkák között jártunk, majd először szembesültünk a FULL szó jelentésével.

7-kor keltünk, szinte az egész szoba egyszerre ébredt. Furcsa volt, hogy Spanyolországban ilyenkor még sötét a reggel. Ennek az az oka, hogy Spanyolország jóval nyugatabbra fekszik, mint Magyarország, így a nap is később kel fel, ugyanakkor nincs időeltolódás, azonos időzónában van mindkét ország. Mivel előző este megnéztük, hogy merre kell kimenni a városból, így nyugodtan készülődtünk. A hűvös reggelre számítottunk, de nagyobb meglepetésként ért minket, hogy a teraszra kiteregetett ruháinkból csöpögött a víz a nyirkos levegőtől. Rögtön az első, legkeményebb napon cipelhettük a hátunkon a plusz súlyt, a hátizsákra kiteregetett vizes ruhákkal. Na mindegy. :-(

7.45-kor indultunk, de persze hiába néztük meg az utat előző este és hiába volt nálunk El Camino térkép, sikerült eltévednünk és majdnem egy másik úton indultunk el. :-) Fél órás keresgélés és kérdezősködés után végül negyed 9-kor vágtunk neki a Pireneusoknak.