A mai nap az elválásról szólt, de kiderült, soha nem voltam egyedül. Megjelent Gaudi, II. János Pál, Chopin és beszélgettem egy szamárral is.

Nekem sikerült időben felkelnem, de Kriszti kivételesen tovább aludt negyed 8-ig, így csak 8 órakor indultunk el. Patrick már előrement, aztán Kriszti és Fabrice is hamar lehagytak, én viszont nem siettem, ráérősen bandukoltam. Egy aranyos kis csacsinál megálltam és váltottunk pár szót... :-)

Salsa az El Caminón, Paroles - Jól vagy? Folyóparti piknik lábáztatás nélkül, mesebeli albergue lecsóval és sok röhögéssel. :-)

Fabrice reggel 7 előtt megjelent két nagy, meleg csokis croissant-al. Finom volt. A magyar lány, Léna már 6 előtt elhúzott. Patrick az albergue előtt várt minket. Négyesben, tök sötétben indultunk útnak, gyönyörűen látszottak a csillagok. Különleges élmény volt a kora reggeli órákban csillagokkal kísérve útra kelni. Ahogy kiértünk El Burgóból, a fejlámpákat is be kellett kapcsolni, annyira sötét volt még. Nehezen szoktam meg, hogy itt csak 8 óra előtt néhány perccel kezdett világosodni. A hidegben még a leheletünk is látszott, de tudtuk, hogy néhány óra múlva a hőséggel kell megküzdenünk. Amint felbukkant az első napsugár, megpróbáltam megörökíteni.

Belassulás és befordulás után rácsodálkoztunk a kétoldalas feszületre. Délután sörözés salsával, este vacsora vörösborral és végre előkerült Fabrice és Enrique is!

8.20-kor indultunk, ma sem terveztünk túl hosszú utat. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka, de az utóbbi néhány napban valahogy belassultunk. Talán a monoton, sík terep vagy a látnivalóban szegény táj miatt, mindenesetre eléggé fáradtak voltunk. Pedig az út most is kifejezetten könnyű és kellemes volt, sokáig árnyas fasor mentén haladtunk.

Igazi spanyol piacon vásároltunk, majd kocsmába mentünk és mérlegeltünk. Volt még vonat, busz és motoros találkozó, majd megtanultuk a buenos díast is.

Ma ráérősen készülődtünk, így végre teljesen világosban indultunk 8.20-kor. Lassan bandukoltunk, mert úgy terveztük, hogy ma nagyon keveset megyünk, pihentetjük a lábainkat. Az elmúlt napokban többször is mentünk 30 km körüli távokat, így megérdemeltük a pihenést, elvégre az idővel is jól álltunk. Sík, de kellemes úton haladtunk.

Egy hosszú vándorlás után illatos bokrok és szép nagy krumpli kövek mentén haladtunk, majd ismét bebizonyosodott, hogy nincsenek véletlenek.

Nem keltünk túl korán, rápihentünk a hírhedt 17 km-es szakaszra. Kb. fél 9-kor indultunk és meglepetésünkre egy nagyon kellemes, árnyékos, fasorral övezett gyalogút vezetett át a Mesetán.

Teljes átalakuláson mentünk keresztül: szentjánosbogárból csigává változtunk. Volt még raszta fiú, zsilip, templom és VAMOS!

Reggel nagyon korán indultunk, mert ma igen hosszú út várt ránk. Mindenképpen el kellett jutnunk Carrión de los Condes településig, hogy a másnapi hírhedt 17 km-es etapot frissen, a délelőtti órákban tudjuk teljesíteni. Korom sötétben keltünk útra, így nem csoda, hogy a faluból is alig találtunk ki, majd az első kereszteződésnél nem találtuk a jelet és úgy köröztünk a zseblámpákkal, mint a szentjánosbogarak. A megérzésem azt súgta, hogy előre kell mennünk, így folytattuk utunkat. A második kereszteződésnél ugyanígy jártunk, körözés, szentjánosbogár, elindulás. Szerencsére jó volt a megérzésem. :-)

Megjelent Castrojeriz, egy csókos bácsika peregrinákra vadászott, az El Camino sztárjaivá váltunk, dolgunk volt, mely bevégeztetett.

Reggel hallottam, amikor Juliék elmentek fél 6 körül, így lassan én is felkeltem és kimentem a mosdóba. Általában egy fél órával előbb keltem, mint Kriszti, mert ennyivel több időre volt szükségem ahhoz, hogy észhez térjek. :-) Szóval, amint kimentem a fürdőbe, egy szuper fényképezőgépet találtam a WC tartály tetején! Úgy gondoltam, hogy biztosan Juliéké lehet, hiszen csak ők voltak kint ma reggel előttem, így hát magamhoz vettem a gépet és eltettem a kis táskámba. Krisztivel megbeszéltük, hogy az lesz a legjobb, ha utánuk visszük. Biztos voltam benne, hogy amennyiben az övék és észreveszik, hogy elhagyták, akkor Norbi ott fog állni valamelyik falu szélén és epedve várja, hogy megérkezzen a fényképezőgép.

Azúrkék égbolt, szikrázó napsütés, remetelak, welcome nyilak és földbe vájt falu. Végül az is kiderül, hogy a magyarok jobban bírják a hőséget, mint a spanyolok. 

7.30-kor indultunk. Tudtam, hogy ez a 13. nap, így biztos voltam benne, hogy szerencsés napra ébredtünk. Sokat gyalogoltunk, mire a város széléhez értünk. Burgos egyébként szép, élhető település benyomását keltette, nagy parkok, széles utak jellemezték. Már majdnem 1 órája mentünk, amikor Krisztinek meg kellett igazítani a cipőjét. Megálltunk és amíg vártam rá, észrevettem, hogy rengeteg lóhere zöldellt a pad mögött. Keresgéltem, hátha rábukkanok egy négylevelűre, de nem találtam egyet sem, azonban tudtam, hogy ott bújik valahol, elvégre ez volt a 13. napunk! Újabb fél óra múlva megint meg kellett állnunk, hogy megnézzük az útikönyvet, mikor jön már az első falu vagy bár. Mialatt a könyvet bújtuk, ismerős hangok köszöntöttek ránk: az öreg Emilio és Enrique! :-)

Reggel űrhajóból lőttek ki, majd holdbéli tájakon jártunk és találkoztunk egy vérszomjas fenevaddal, az este pedig pénzcsörgéstől és telefonos ébresztőtől volt hangos.

Ma először fordult elő velem, hogy elaludtam, 1/4 8-kor ébredtem fel. Elfelejtettem beállítani a telefonomat, Kriszti pedig nem szólt, hagyott aludni. Gyorsan összekaptam magam és 3/4 8-kor, vagyis a megszokott időben már indultunk is. A fél órás rekordgyorsaságú készülődéstől viszont teljesen szétestem, hiszen a reggeli szintidőm minimum 1 óra, de otthon inkább másfél volt. Úgy éreztem magam, mint akit űrhajóval lőttek ki, pedig a 30-as busz sebességéhez voltam hozzászokva. :-) Szédelgésemből a friss levegő térített észhez, mivel az előző napi szeles idő után nagyon hideg reggelre ébredtünk. Ha már űrhajós hasonlattal éltem, akkor maradjunk is annál, mert hamarosan holdbéli tájra érkeztünk. Markáns köves, sziklás, bokagyötrő utakon haladtunk és mint annyiszor, itt is nagy hasznát vettem a túrabotomnak.

Öntisztuló bakancsban délelőtt éheztünk, délután elmélkedtünk és beszélgettünk, estére pedig előkerült egy dinoszaurusz is. :-)

Reggel elég későn keltünk, nagy volt a mozgás a szobában és a fürdőben, nem akartam tülekedni. Végre nagyjából elcsitult minden, elmentek a korán kelők, így 7.40-kor mi is kényelmesen elindultunk. Ed nagyon rosszul érezte magát, ő busszal ment tovább Burgosig, így 2 napot tudott pihenni. A csendes kisvárosban alig találtunk egy nyitva lévő bárt, de azért sikerült megkávéznunk.