A nedves ruhák reggelét bakancs- és zokniszárítás, majd leégés követte, este pedig a csapatépítés túrabottal című programmal zártuk a napot. :-)

A reggel azzal kezdődött, hogy a kiteregetett ruhák baromira nem száradtak meg és emiatt ott tépelődtem a vizesblokk folyosóján. Az sem okozott túl nagy örömöt, hogy a bakancsom még mindig nedves volt kívül, de az újságpapírnak köszönhetően legalább belül száraznak tűnt és hát leginkább ez a lényeg. Ahogy próbáltam visszapakolni a hátizsákomba és felaggatni rá a nedves ruhákat, rájöttem, hogy nagyon útban van a két műanyag tányér. Úgy döntöttem, hogy nem küzdök velük, inkább szépen kivittem a konyhába és ott hagytam őket, így hát már az első nap megszabadultam a terjedelmesebb cuccaim egy részétől.

A nagyvárosok után végre a természet is megmutatta az arcát, nem is kicsit..., majd megtörténtek az első nagy találkozások is. :-)

6:25-re állítottam be az órát, de még így is elég nehezen keltem fel. Halkan kivittem a cuccaiat a konyhába, nem akartam Michelt zavarni, de végül ő is felkelt és készített nekem kávét. Jól indult a napom! Michel még maradt itt egy pár napot, nem sietett, pihentette a lábait. Megkávéztunk, aztán elbúcsúztam Micheltől és elindultam a nagy útra! Előző nap leírtam a menetrendet, mivel vasárnap lévén csak félóránként járt a metró. 7:25-kor pontosan  be is gördült az állomásra, alig voltak rajta utasok. Néhány megállót kellett csak utaznom Vilar de Pinheiro megállóig és úgy gondoltam, hogy ez elegendő idő lesz arra, hogy a teleszkópos túrabotomat kinyissam és megfelelő méretre állítsam. Csavargattam, húzogattam a három részes botot, de csak az alsó és középső részt sikerült kinyitnom, a legfelsőt nem. Bosszantott a dolog, de csak magamat okolhattam érte, hogy nem állítottam be még a szálláson. Így történt, hogy a 105 cm-es helyett kb. 80 cm-es törpe botokkal indultam el, mint Chaplin a sétapálcájával. Ráadásul két példány volt belőle. :-) 

Vonat, metró, villamos, tömeg, aztán előkerültek a színes ceruzák, a nap végén pedig még egy üveg bor is. Ráadásul az is kiderült, hogy a mangalica nem is olyan híres. :-) 

Reggel 7-re állítottam be a telefonomat, de majdnem egy órán keresztül nyomkodtam le a szundit, alig tudtam felkelni. Bepakoltam a hátizsákba és hamar elhagytam a szállást, hogy lássak is még valamit Lisszabonból, hiszen fél 12-kor indult a vonatom Portóba. Azon az útvonalon bandukoltam álmosan, ahol előző este is, így nappali világosságban láthattam a Szent György várat, na és persze azt is, hogy milyen magasan áll. El is döntöttem, hogy én ugyan fel nem mászok oda, elvégre a vonatot is el kell érni. Jó kifogás... :-)

A fényes kövek városa, Lisszabon. - Csilingelő villamos, szirénázó bombeiros és egy megbüntetett pöttyös fürdőruha.

Néhány hónapja határoztam el, hogy idén a Portugál Utat fogom megjárni, mivel kevés szabadságom maradt, de már nagyon mehetnékem volt. A Francia Út 800 km-es távolsága után ez az út  a maga 240 kilométerével könnyű kis sétának ígérkezett, főleg úgy, hogy csak Portóból szándékoztam indulni Santiago de Compostela felé, de hogy mekkorát tévedtem, arról majd később...

A hátizsák súlya, túrabot a fedélzeten vagy poggyászban, vonatjegy rendelés, zarándok biztosítás, csomagmegőrző és még sok hasznos tudnivaló egy csokorban

2011. szeptember-októberben jártam meg először az El Camino Francést, vagyis a Francia utat, 2015. augusztus-szeptemberben a Camino Portugués, azaz a Portugál út rövidebb szakaszát Portótól Santiago de Composteláig, 2016. júniusban ismét a Francia út következett, majd 2018. szeptemberben újra a Portugál Út, de most Tomartól Santiagóig Azóta néhány új hasznos információ került elém, illetve némelyik alap tudnivalót nem árt újra és újra elismételni. Ezekből állítottam össze egy kis csokrot, fogadjátok szeretettel!

Hallottál-e uborkát csörögni? Tudod-e mi az a darbuka? És hogyan fér el benne két váltás ruha? Megtudhatod az alábbi interjúból.

Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem a magyar zenei kultúra talán még kevésbé ismert, de reményeim szerint nagy karrier előtt álló képviselőit, a SebtibenD zenekar tagjait, Lacit és Dezsőt. Hol máshol, ha nem az El Caminón? :-)

Meseszerű kerti relax után tengerparti activity, végül egy viharos éjszakán megint búcsút vettünk Barcelonától és Spanyolországtól. 

Eleinte azt hittem, hogy álmodom, de amikor fél óra elteltével is hallottam a monoton, azonos tónusú férfi hangok mormolását, akkor tudatosult bennem, hogy valamiféle szertartás hangjaira ébredtem. Kinéztem az ablakon, de a szép kilátáson kívül nem láttam semmit. Később derült csak ki, hogy a közelünkben van az arab negyed és csak a szokásos reggeli imájukat hallottuk. Hm, érdekes epizód volt, mert erre valahogy nem számítottam Spanyolországban, de Barcelona végül is egy multikulti világváros...

Gaudi, Sagrada Familia, sangria, paella... Annyit gyalogoltam, mintha csak a caminót jártam volna. :-) 

Nagyon korán keltünk, gyorsan összepakoltunk és szép csendben távoztunk a Campus Sur falai közül. Legalább háromnegyed órás gyaloglás állt előttünk a buszpályaudvarig. Úgy terveztük, hogy a 6:30-kor induló buszt még elérjük és azzal megyünk ki a reptérre. Furcsa volt baktatni Santiago elnéptelenedett utcáin a kora reggeli sötétben, hiszen alig néhány órája még hömpölygött a tömeg mindenhol, most pedig csak a takarító gépek és a szemétszállítók zaja törte meg a csendet itt-ott. A város még aludt, mi pedig szépen elköszöntünk tőle, de csak ideiglenesen távoztunk, hiszen mindketten biztosak voltunk benne, hogy visszatérünk még. A katedrális előtt elszorult a torkom egy picit..., de nem volt túl sok időnk, menni kellett. A buszt persze így sem értük el, de nem csináltunk belőle nagy ügyet, mert a 7:00-kor indulóval is bőven kiértünk a reptérre. 2011. évi itt jártamhoz képest meglepődve tapasztaltam, hogy egy egészen más terminálon, egy szép új indulási csarnok előtt tett le a busz a Lavacolla reptéren. Hamar becsekkoltunk, beszálltunk a gépbe és 8:45-kor magunk mögött hagytuk Santiagót. Adios, Santiago! Elindultunk hát Barcelona felé. Többször repültem már Barcelonába, de sosem tudtam megszokni, hogy leszállás előtt a szárazföld felől a gép tovább repül mélyen a tenger fölé, majd ott a nagy kékség fölött vesz egy U kanyart és így száll le Barcelona El Prat repterén. Hola, Barcelona, megjöttünk! :-)

Búcsú Santiagótól. Újra. Most nem szomorúan, mint 3 évvel ezelőtt, mert tudom, hogy még visszatérek. :-)

Jókedvünket fokozta, hogy ismét találkoztunk a két magyar zenész fiúval, Lacival és Dezsővel, akik különleges koncertet varázsoltak Santiago egyik szűk utcácskájában. De erről majd később.

Képes beszámoló Szent Jakab ünnepéről Santiago de Compostelából. A szó itt kevés, az élmény leírhatatlan, jöjjenek hát a fotók. :-)

A tegnap esti tűzijáték után még hajnalig élveztük a nyüzsgő várost, sőt még egy szabadtéri koncerten is megálltunk. Reggel nem aludhattunk sokáig, mert az ünnepi misét mindenképp látni akartuk, így viszonylag korán keltünk. Amikor kinyitottuk a szemünket és jobban körülnéztünk, az ámulattól elállt a szánk! Csodálatos helyen ébredtünk, nem győztünk kapkodni a fejünket a szebbnél szebb folyosók és kertek láttán. Este is érzékeltük, hogy szép hely lehet, de a sötétben nem láttunk mindent. Az egyszerűség és tisztaság, rend és nyugalom jellemezte az egyházi kollégiumot, amit természetesen kívülről belülről lefotóztam. Íme a képek.