A celebek napja. Találkoztunk egy zenésszel, egy politikussal és egy riporterrel is, ráadásul egy nagyon vicces járgányt is láthattunk, amit túrabottal kellett hajtani! :-)
A szuper szárszói szálláson reggelit is kaptunk az ízlésesen berendezett étkező helyiségben, ahol rajtunk kívül csak egy fiatal pár volt jelen. Mindenféle finomságokból válogathattunk, bőségesen megreggeliztünk, kávét is ittunk, így végre nem azzal telt az egész délelőttünk, hogy egy nyitva tartó büfét hajkurászunk végig a parton. Reggeli után elindultunk. Eleinte a kerékpárút mentén haladtunk, de szerencsére itt-ott a biciklisáv melletti füves részen is tudtunk gyalogolni, ami sokkal jobb volt a lábunknak.
Később többnyire ismét széles platánsoron vezetett az utunk, ahol szintén volt alkalmuk kikerülni az aszfaltutat és inkább a fák közötti földúton szedtük a lábainkat aznapi célunk felé. Mint rendesen, most is én haladtam hátul, jócskán lemaradva Erikától. Már Balatonföldvárnál jártunk, amikor arra lettem figyelmes, hogy Erika megállt beszélgetni egy pasival. Lassacskán odaértem és csatlakoztam hozzájuk, majd kiderült, hogy Andrásnak - így hívták újdonsült ismerősünket - már 1968 óta van egy hajója Balatonföldváron, ezért az ideje nagy részét itt tölti. Nagyon ismerősnek tűnt, egy zenészre emlékeztetett, szinte biztos voltam, hogy van valami köze a zeneiparhoz, de nem jöttem rá, hogy kire hasonlított. Aztán bemutatta különleges járgányát! :-)
Ilyet sem láttunk még! A járgány egykerekű roller néven ismert, de nevével ellentétben két kereke van, egy nagyobb és egy kisebb. A rollerekhez hasonlóan van egy lábtartó része is, amelyre a megfelelő sebesség elérésekor páros lábbal rá lehet állni, majd lassuláskor lábbal újra lendületet adni a szerkentyűnek. András úgy fejlesztette tovább ezt a különleges eszközt, hogy taposáskor egy pár túrabotot is használt, amivel még nagyobb lendületet adott a rollernek. Kérésünkre készségesen bemutatta az eszközt használat közben és oda-vissza száguldozott előttünk a sétányon, sőt még a fotózást is megengedte! Elég vicces szituáció volt, jó kedvünk lett tőle, így hát vidáman folytattuk utunkat a rövid kis bemutatót követően. :-)
Földváron még láttuk Medgyessy Pétert, amint stílszerűen egy meggyvörös pulóverben biciklizett velünk szemben. Furcsállottam is, mert addigra már elég meleg volt, nem pulcsis idő, aztán rövidesen megint előkerült, biztosan bevásárolt, mert egy kis kosárkát akasztott a bringájára. Úgy tűnt, hogy visszatért a nyár, szóval egyre melegebb időben gyalogoltunk tovább. Egy ideig árnyat adtak a hatalmas platánfák, de később egyre ritkábban találtunk árnyékot, tűző napon, szomjasan haladtunk az úton. Amikor Szántód környékére értünk, abban reménykedtünk, hogy majd levághatjuk a félsziget-szerű kanyart, de erre nem igazán volt lehetőségünk. A kerékpárút és minden járható gyalogút a szántódi rév irányába vezetett, tehát muszáj volt a part vonalát követnünk, beleértve azt a jó nagy kunkort is. Sebaj, arra gondoltunk, hogy a rév közelében legalább biztosan lesz valami büfé, ahol leülhetünk és a szomjunkat is olthatjuk. Persze, hogy nem így volt! Mint már annyiszor, most is meg kellett küzdenünk a jutalom pihenőért! A Tihany és Szántód közötti révhez vezető úton semmi nem volt nyitva, így még plusz egy kilométert kellett mennünk, amikor elértünk a Mirabela Campinghez. A camping területén úgy tűnt, hogy van valami vendéglátó egység, tehát a világ legnagyobb természetességével kanyarodtunk be a campingre és a sorompó sem állíthatott meg bennünket, különben ott nyomban szomjan haltunk volna. :-) Na jó, ez így persze nem igaz, de mindenesetre a kutya sem szólt ránk, mi pedig levágódtunk a kellemes, árnyékos teraszra és eltöltöttük a jól megérdemelt fél órás pihenőnket egy-egy hosszúlépés kíséretében. Mit mondjak, jól esett! :-)
Szántód után már a parti sétányon gyalogoltunk tovább és a szabadstrandokon keresztül közelítettük meg Zamárdit. Errefelé már láttunk egy-két strandolót is, elvégre visszatért a jó idő és amúgy is péntek volt már, közeledett a hétvége, de a vízben nem sokan fürödtek. Éppen velünk szemben terült el a Tihanyi-félsziget, ahol néhány nappal ezelőtt még a gejzírkúpokon szökdécseltünk, azóta pedig gyakorlatilag körbesétáltuk a Balatont...
A korai reggelinek köszönhetően igencsak megéheztünk már, így amikor Zamárdiban jártunk, az egyik parti büfében ettünk egy-egy lángost. De régen vártunk már egy jó balatoni lángosra! Meg is beszéltük, hogy majd ide jövünk vissza vacsorázni, mert sült halra is vágytunk már. :-) Ezután még egy darabig a parton gyalogoltunk, majd befordultunk az üdülőházak közé, hogy megkeressük aznapi szállásunkat. Iszonyúan retro épület, ősrégi bútorokkal, minden nagyon ósdi, de a személyzet nagyon kedves és segítőkész volt. Amikor becsekkoltunk, itt is csodájára jártak, hogy megkerültük a Balatont, pedig nem nagy szám, főleg amilyen tempóban bandukoltunk.
Pihenés, fürdés után visszamentünk a parti büfébe vacsorázni. Útközben szembejött velünk két biciklis, egy nő és egy pasi, amikor Erika megkérdezte, hogy ez nem az a rádiós volt...? De igen, a Buza Sándor. - feleltem, pedig akkor még nem tudtam, hogy néhány hét múlva megkeres majd és felkér egy rádió interjúra, hogy beszéljek a Balaton túránkról egy kicsit. Miket produkál az élet! Valahogy ráakadt a blogomra és írt egy emailt, majd még egy párat, mert először nem akartam kötélnek állni, aztán később beadtam a derekamat. Az riasztott meg, hogy élő, egyenes adásban kellett beszélnem és eléggé izgultam, de végül egész jó kis beszélgetés lett és úgy elröpült az idő, hogy szinte észre sem vettem! Visszatérve a büfébe, végül megvacsoráztunk, fincsi sült halat ettünk, aztán majdnem lekéstük a naplementét, pedig ez lett volna az első és egyben az utolsó igazi naplementés alkalmunk a Balatonnál. Azért sikerült néhány jó fotót készítenem. Egy kislány az apukájával ment a vízbe, de csak a sziluettjük látszik, az előtérben pedig vadkacsák ringatóznak. Lehet, hogy kicsit giccses, de a kislány annyira élvezte a vizet, jó volt látni, hogy milyen örömet okoz neki a Balaton! :-)
Elég sokat kellett visszafelé sétálnunk a szállásig és közben teljesen ránk esteledett. Éjszaka valami állat vinnyogott a szállás kertjében, de nem tudtuk eldönteni, hogy mi lehetett, mindenesetre nagyon hangos volt. Az biztos, hogy nem vaddisznó! :-)
