Hosszú, hosszú lefelé vezető út, duzzasztógát, szép kilátás és küzdelem önmagammal...
7 óra körül még tejfehér köd lepte el a tájat, amikor a hálóterem ablakából kinéztem. Lementünk reggelizni az albergue bárjába, ahol Sharon megkért, hadd jöhessen velem, mert nagyon fél a ködben egyedül. Hát…