Végre egy kicsit hűvösebb idő és pihe-puha földút a lábaink alatt! Megmártóztunk (ez erős túlzás), gejzírkúpot másztunk, El Camino útvonalat érintettünk és bejártuk a Tihanyi-félszigetet.

Ahogyan azt az időjósok jelezték, szeles, borús időre ébredtünk, majd elkezdett dörögni az ég és eleredt az eső. Az kizárt dolog, hogy én villámlásban elinduljak bárhová is, szóval egy darabig vártunk a szobában. Felhívtam telefonon a szállásadónkat, hogy meddig maradhatunk a házban, illetve ha eláll az eső, akkor bent hagyhatjuk-e a hátizsákot a szobában. Szerencsénkre megengedte, hiszen a négynapos ünnep végén jártunk, utánunk már senki nem foglalt itt szállást, a Balatonon ilyenkor már megáll az élet. Ezt később valóban megtapasztaltuk, de ne szaladjunk ennyire előre...

Aszófő és a mai célállomásunk, Örvényes között mindössze 3 km a távolság, de mi a Tihanyi-félsziget bejárását is elterveztük. Amikor elállt az eső, a nehéz hátizsákot otthagytuk az aszófői szálláson és csak egy picike hátitatyót vittünk magunkkal a vizespalackoknak és az esőkabátnak, na meg persze a túrabotokat. Így sokkal könnyebb volt a gyaloglás, de már ránk is fért ez a könnyítés, mert az első három nap kilátóitól és hegyeitől teljesen kikészült a lábunk. Nekem például reggelre teljesen belilult a körmöm a nagylábujjamon. :-( Negyed 10-kor tudtunk elindulni és nem is lehetett volna kellemesebb időjárásban részünk, mint az eső utáni enyhébb idő. Jólesett a friss levegő a füllesztő napok után! Már elengedtük az összes fotós és pecsételős helyhez való ragaszkodást, csak azokat kerestük fel, amelyek az adott útvonal közelébe estek, vagy mindenféleképp látni akartuk. Sajkod település felé vettük az irányt, ahol éppen egy fotós pontot jelölt a túraterv, de valahogy nem találtuk meg a Németh László emlékházat, ellenben egy El Camino utat jelölő sárga kagylót igen. Ott haladt ugyanis a Camino Benedictus útvonala. Itthon persze megnéztem a térképen és csupán 50 méternyire voltunk a keresett emléktáblától, de akkor ott a helyszínen nem találtuk.

Ezután a part felé vettük az irányt és a strand melletti egyik büfében megreggeliztünk. Két hatalmas hamburgert kaptunk, melyeket nemcsak a méretük miatt tudtunk be egyúttal ebédnek is, hanem mert addigra már 11 óra felé járt az idő.

A kiadós reggeli-ebéd kombó után a félsziget nyugati oldalán, a part menti úton indultunk tovább. Végre közvetlenül a víz közelébe jutottunk, így Erika rögtön meg is mártózott a hűs habokban. Na jó, csak a mutatóujja erejéig. :-) Miután ellenőrizte a víz hőfokát és megállapította, hogy kellemes, a teljes nyugalom érzése töltötte el lelkünket, miszerint bármikor csobbanhatunk egyet, ha éppen úgy tartja kedvünk, vagy éppen újra víz közelébe kerülünk. 

Az égen még felhők takarták el a napot, de legalább már nem esett, ellenben az aszfaltút még nedvesen csillogott. Hamarosan ütemes kopogásra lettünk figyelmesek a hátunk mögött, aztán néhány lovas haladt el mellettünk. Méltóságteljesen vonultak el előttünk a szép paripák, jó érzéssel töltött el a látványuk.

Később a jelzésünk egy földútra vezetett, amelyen nagyon kellemes volt a gyaloglás annak ellenére, hogy a talaj meglehetősen felázott. Lábaink azonban sokkal jobban szerették a puha földutakat, mint a kemény aszfaltot, szóval egy szavunk sem lehetett. Ha csak azért nem, mert a kellemes földút egy idő után erősen emelkedni kezdett és elég meredek szakaszokat kellett megmásznunk, ráadásul egy tíz percre még az eső is eleredt, de aztán hamar elállt. A sárga jelzésű úton haladtunk és egy idő után eljutottunk a Gejzír-mezőre is, amelyet mindenféle gejzírkúpok vettek körül.

A leghíresebb gejzírkúp az Aranyház nevet viseli, amelyre fel is másztunk. Nem mondom, kicsit macerás volt a felkapaszkodás, még inkább a lejövetel, de megérte, mert csodálatos kilátás nyílt onnan fentről az egész Tihanyi-félszigetre. Már megint a kilátás, pedig még kilátóba sem mentünk fel! :-)

Errefelé elég sok túrázóval találkoztunk, úgy tűnt, hogy a legtöbben kihasználták még a hosszú hétvége utolsó napját egy kis mozgásra. Fél 2 körül értünk le a Belső-tóhoz, de mielőtt ráfordultunk volna a széles földútra egy sokkoló látvány ért bennünket az erdei ösvény utolsó 20 méteres szakaszán. Elképesztő mennyiségű eldobott papírzsebkendő hevert a bokrok tövében, melyeket nyilván popsitörlésre meg egyebekre használtak. Undorító, gusztustalan látvány volt a nyilvános toilett a természet lágy ölén, a gyönyörű zöld környezet megcsúfolása! :-( Sajnos van még tennivaló a turistautak környékén, ez nem vitás.

A Belső-tó mellett szerettem volna látni a szürkemarhákat, de sem azokat, sem pedig ürgéket nem találtunk, pedig állítólag sokan vannak arrafelé. Talán majd máskor. Ezután továbbmentünk és betértünk egy teraszra megpihenni, mert már 3 és fél órája nem tudtunk leülni és alig álltunk a lábunkon. Erika stílusosan levendula sört ivott, én pedig maradtam a bevált hosszúlépésnél. :-)

Miután pihentünk egy fél órát, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel az apátsághoz, mert mindketten többször jártunk már ott, hanem szépen lassan elindulunk vissza Aszófő felé. Elhaladtunk a Tihanyi Szabadtéri Játékoknak otthont adó Bujtor István Szabadtéri Színpad mellett, majd hamarosan kiértünk a kerékpárútra. Szerencsére az aszfaltos bicikliút mellett széles füves sávot is meghagytak, így mi azon lépkedtünk, ez sokkal komfortosabb volt a lábainknak.

Fél 4 körül  értünk az Apáti templomromhoz, ekkor már szikrázóan sütött a nap, már csak néhány felhőfoszlány oszladozott az égen.

Sajnos a templom be volt zárva, de a rácsos ajtón keresztül sikerült lefotóznom belül is. A falak és a kövezet egy kicsit emlékeztetett a spanyol templomokra, melyeket mindig meglátogattunk az El Camino útjaink során. Ó, de hiányzik a camino...!

Ezután visszaballagtunk az aszófői szállásra, majd egy rövid szusszanás után felvettük a hátizsákjainkat - hű, de nehéz volt a könnyű uzsitasi után - aztán elindultunk Örvényes felé a kemény bicikliúton.

Fél 6-kor értünk Örvényesre, ahol a Huszár Vendéglőben kellett jelentkeznünk. Meglepetésünkre welcome drinkkel fogadtak, majd átkísértek a közeli szuper szállásra. Nagyon szerencsések voltunk, mert éppen júliusban nyitották meg a fogadót, szóval még szinte teljesen új volt. Hiper-szuper felszerelésű szállást kaptunk elérhető áron! Nem tudom, hogy a következő években is tartják-e majd ezt az árszintet - gyanítom, hogy nem - de sokkal többet is megért, mint amennyit fizettünk. Falhűtéses rendszer, elektronikusan működő redőny, kellemes terasz, csili-vili fürdőszoba és makulátlan tisztaság fogadott bennünket. Ráadásul a tulaj működtette az éttermet is, ahol 15 százalék kedvezményt is kaptunk a vacsorából. Mert megérdemeltük! :-)