Egy zenés nyári este sok magyarral, kutyával és a Sebtiband-del :-)
A reggeli kávé után mosogatással indítottam a napot, míg a többiek takarítottak. Az előző esti 8 fős vacsora bőven hagyott munkát a konyhában, lent pedig elegen voltak négyen. A reggeli végén benézett hozzánk José, az atya barcelonai barátja, aki feleségével, Anával sokat segítenek az alberguében. Utána Marcsival elmentünk bevásárolni 2 napra, mert itt vasárnap zárva vannak a boltok, ráadásul ők Mariannával ma este utaznak el, tehát nekik is fel kellett tankolniuk útravalóval. Egyébként ahhoz is hozzá kellett szoknunk, hogy szieszta idejére, azaz fél 2 és fél 5 között bezárnak az üzletek. Volt még egy megoldásra váró szervezési kérdésünk is. Már előző nap jeleztük Marcsinak, - aki egyébként a hospitalerók koordinálásában is szerepet vállalt - hogy Mártival szeretnénk Szent Jakab napján, vagyis július 25-én a reggeli órákban távozni, mivel Santiagóban akkor hatalmas ünnepség zajlik. Marcsi örömmel közölte, hogy megbeszélte az utánunk következő váltótársakkal és már csütörtökön reggel mehetünk! Hurrá, akkor a Szent Jakab napot és előestéjét már Santiagóban tölthetjük! Ez szuper! :-)
Amikor visszaértünk a boltból, különleges vendégünk érkezett, egy kutyás zarándok szállt meg nálunk. Az eb szemmel láthatóan fáradtnak tűnt, de nagyon cuki, nyugodt jószág volt. Egyedül a macskák lepődtek meg a szokatlan vendégen. :-)
Egyre többen jöttek, lassan megint élettel telivé vált az albergue. Magyar vendégeink is érkeztek, nem is kevesen! :-) Összesen hat magyar zarándokot fogadtunk, három lányt és három fiút. Persze külön-külön jöttek, de estére nagyon összehangolódott a kis csapat! De ne szaladjunk ennyire előre. Éva Szent Jakabos pólót öltött magára és mily meglepő, Marcsi és Marianna is ugyanolyan egyenpólót viselt! :-)
Aztán érkezett még Zsuzsi, Gabi és Viktor, őket is sikerült lencsevégre kapnom!
Késő délután felmentem a konyhába, mert ma már én főztem a vacsorát. Frankfurti levest és milánói makarónit készítettem, úgy gondoltam, hogy ezzel nem lehet melléfogni. Így is lett, mindenkinek ízlett a főztöm. :-) Mialatt főzőcskéztem, újabb magyar hangokra lettem figyelmes. Két hungaro srác érkezett, Laci és Dezső, akik hangszereiket is végig cipelték az úton! Eredetileg mindketten színészek, de összeálltak zenélni és utcazenész duójukkal megálltak az El Camino nagyobb városaiban nyitott gitártokkal.... :-) Ha jól tudom, akkor így finaszírozták az útjukat. Nagyon megörültünk nekik, mert végre zenés estének nézhettünk elébe. A fiúk megígérték, hogy az esti mise után összejövünk egy kis közös éneklésre. Betartották a szavukat! :-)
Őszintén be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy milyen fantasztikus duóhoz van szerencsénk, míg meg nem hallottam a dalaikat! Olyan tisztán, szépen és oly kifejezően adták elő a megzenésített verseket, középkori krónikás énekeket és feldolgozásokat, hogy tátva maradt a szám! De csak egy ideig, mert aztán én is bekapcsolódtam az éneklésbe. :-) Hallgassatok bele ti is, milyen jó hangulatú estét varázsoltak meghitt kis lakunkba.
A magyarok énekére több, más nemzetiségű zarándok is előkerült és nekik is nagyon tetszett a zene, bár nyilvánvalóan a szöveget nem értették. Mégis megérinthette őket, mert sokat tapsoltak és kattantak a fényképezőgépek rendesen. Még egy érdekesség. A sors úgy hozta, hogy az egyik spanyol vendégünk éppen az Enrique névre hallgatott. :-) Nem bírtam megállni, hogy ne fotózzam le, miközben ő csak ártatlanul nézte az előadást. Csodálkozott is, hogy miért fényképezem őt.... :-)
A közös zenés este után felmentünk vacsorázni, aztán elbúcsúztunk Marcsiéktól. Astorgából indult a buszuk késő éjjel, ahová Don Manuel transzportálta őket kocsival, de Kristóf is elment velük, hogy az atya ne egyedül vezessen haza az éjszaka kellős közepén. Ahogy mesélte, odafelé 40 km/órával cammogtak, de visszafelé az atya megtáltosodott és 80-al száguldott! Ennek is meg volt az oka... :-)
Jó utat, Marianna és Marcsi!
