Készpénzt vagy bankkártyát vigyünk? Kis vagy nagy címleteket? Vannak-e bankautomaták az úton?

A magam részéről azt javasolnám, hogy a teljes költségvetésünket, de legalább a kétharmadát készpénzben vigyük magunkkal (természetesen euróban). Ugyan vannak ATM-ek a nagyobb városokban, de ha forint számláról akarunk külföldön készpénzt felvenni, akkor néhány ezer forintos bankköltséggel mindenképp számolnunk kell. Az üzletekben és éttermekben a kártyás fizetés is bankkártya függő, szóval a legbiztosabb a készpénz, azt mindenhol elfogadják. :-) Nem igazán célszerű nagy címleteket vinni, inkább 10-20 eurósokat érdemes, mert gyakran a felváltás is gondot okozhat. Innentől aztán vigyázhatunk a pénzünkre, mert bármennyire is biztonságos az út, az ördög nem alszik. Mindenhova, még a wécére és a fürdőbe is vigyük magunkkal a legfontosabb dolgainkat (útlevél vagy személyi igazolvány, bankkártya, pénz), mert sosem tudni... Inkább legyünk óvatosak, mintsem utólag bánjuk a könnyelműségünket.

Nagyon sok terhet levehet a vállunkról - szó szerint - a megfelelően összeállított felszerelés. Nem árt időben elkezdeni a vásárlást, mert sok pénzt lehet megspórólni, ha a nagyobb outdoor üzletek akcióira vadászunk. A magam részéről a Decathlont és a Mountexet ajánlom, mindkettőnek jól használható weboldala van, de a Vaterát is érdemes böngészni. A lehetőségek szinte korlátlanok, kinek-kinek saját pénztárcája és ízlése szerint. Én csak a magam nevében tudok beszélni, de annyit mondhatok, hogy 2011-ben az egész utat, igen, a 800 km-es utat egyetlen vízhólyag és sérülés nélkül tettem meg, ami azt hiszem önmagáért beszél. Nem voltak különösebben szuper cuccaim, de amit vettem, azt igyekeztem gondosan megválogatni. Nézzük tehát, mire lesz szükség, aztán majd részletesen végigmegyek a listán.

Az El Camino zarándokútra mind lelkileg, mind fizikailag érdemes felkészülni. Hallottam néhány zarándoktársamtól, hogy jött nekik egy bevillanás és pár nap múlva már úton voltak, de én ennél alaposabb felkészülést tartok üdvözítőnek. Persze nem vitatom, hogy vannak élethelyzetek, amikor egy gyors döntéssel valami egészen más, új, izgalmas dolgot élhetünk meg a megszokott hétköznapok helyett, de véleményem szerint kell valamennyi ráhangolódási idő ehhez az úthoz. Egy idézet a kedvenc könyvemből talán segít megvilágítani, hogy mire gondolok. Részlet, amikor a kisherceg megszelídíti a rókát:

Nem kell egy egész kórházi felszerelést vinni, mindenre úgysem lehet felkészülni. Gyógyszerekből épp elég annyi, amennyit egy szokásos utazásnál magunkkal vinnénk, de azokból sem szükséges egy egész levéllel, elegendő csak néhány szem, ami az akut panaszokat kezeli. Az El Camino útvonalán nagyon sok gyógyszertár van, az egész gyógyszeripar odatelepült, hiszen jó üzlet ez nekik, de megnyugtató a zarándoknak is, hogy szinte mindenhol számíthat segítségre. Lássuk hát mire lehet szükség:

Az El Camino fő szimbóluma a fésűs kagyló. Ez a motívum szinte mindenhol látható az út során, legelőször a kiinduló állomáson, Saint Jean Pied de Portban találkozhatunk vele. A zarándokútlevél kiváltásakor kapunk egy szép kagylót, amelyet a hátizsákunkra kötve hordhatunk és ez tudatja mindenkivel, hogy zarándokok vagyunk.

Új poszt a Camino jelek, szimbólumok és Zarándoktársaim, peregrinos oldalmenüben.

Új infók a Költségek, Utazás és Egészség, gyógykezelés menüpontokban, jobb oszlop/Hasznos tudnivalók között!

Repülés, könnyek, landolás. Adios, El Camino! 

Végérvényesen eljött az utolsó nap. Utoljára pakoltam be a hátizsákomba jól begyakorolt, rutinszerű mozdulatokkal. Furcsa érzés kerülgetett és akkor még el sem tudtam képzelni, hogyan fogok visszazökkenni a hétköznapi életbe. Minden hiányozni fog. A gyaloglás, a szabadság, a természet, a társak és még sok minden....

Reggel 7 óra volt. A külvárosi alberguével szemközti buszmegállóban megállt a repülőtéri járat is, így nem kellett visszagyalogolnom a városközpontba. Fél 8-kor begördült a menterend szerinti Aeroporto járat, ami egyébként fél óránként indult ki a reptérre, 3 euróba került a jegy és a buszvezetőnél kellett megvenni. Elég sokan voltak a buszon, de azért még akadt ülőhely is. Mintegy fél órányi buszozás után begördültünk a ferihegyinél is kisebb Lavacolla reptérre. Több ismerőssel is összefutottam, de legjobban Bojannak örültem. Sokáig együtt vártuk a gépeinket, de ő London felé repült, mivel Ljubljanába nem indult közvetlen járat, én pedig Barcelona felé, hiszen nekem ott még dolgom volt! :-) A lányomékat készültem meglátogatni, akik a Pireneusok kellős közepén élnek. 

Nagy találkozások és könnyes búcsúzások, vidámság, móka és kacagás, de a hiányérzet ott motoszkált. Egy tövig kopott túrabot és 8 olasz pasi az utolsó éjszakán. Buenas noches, El Camino!

Kényelmesen megreggeliztünk a szuper alberguében és már kora délelőtt elindultunk Santiago központjába a katedrálishoz. Vasárnap lévén mindenképp részt akartunk venni a déli szent misén, de előtte még reméltük, hogy találkozunk rég nem látott és számunkra oly kedves zarándoktársainkkal is... A katedrális és városháza közötti téren hömpölyögtek a zarándokok és turisták.

Nem kellett sokáig várnunk, hamarosan egy vidám, fiatal pár kopogtatta meg a vállunkat és ugrott a nyakunkba! Mónika és Andris volt az, akiket Sarria óta nem láttunk! Nagyon örültünk nekik és a gratulációk után még sokáig beszélgettünk velük a téren.

Hola, hola! Célba érés és nagy találkozások, credencial, compostela, világ vége. Santiago marasztalt, az Út visszavár. :-)

Furcsa fák után eukaliptuszok között jártunk, rendőrautó jött szembe az erdőben, kaptunk almát, dinnyét, vacsorát és már majdnem ettem paellát! 

Negyed 8-kor indultunk, de még ekkor is nagyon sötét volt. Már októbert írtunk, elmúlt reggel 8 óra is, amikor elkezdett világosodni. Ez egy kicsit furcsának tűnt nekünk magyaroknak, hiszen otthon ilyenkor már rég világos volt, de az út vége felé kezdtük megszokni a későbbi napfelkeltét. Föl-le baktattunk, aztán egyszer csak egy különös hídhoz értünk. Nagy köveken kellett átugrálnunk, mint a hegyi zergéknek, amitől először kissé visszahőkőltem, de nem volt mese, muszáj volt valahogy átjutni.