Meseszerű erdőben szelídgesztenyét és feketeszedret falatoztunk, vicces bogár és relax szoba is volt, megkegyelmeztem a polipoknak és ma sem ettem paellát...

Ismét fél 7-kor indultunk. Sokáig tapostuk az utat a sötét erdőben fölfelé, de később az aranyszínű napfény beköszönt nekünk a lombok között.

Szürreálisan ködös erdőben egyet előre, kettőt vissza haladtunk. Kaptunk hideget, meleget, bagolyhuhogást és pókhálót, majd ismét egy új barátra leltünk.

6.30-kor, koromsötétben indultunk neki a mai etapnak. Tegnap kevesebbet mentünk, ezért be akartuk hozni a lemaradást, így hosszú utat terveztünk mára. Patrick nélkülünk indult el Sarriaból és úgy gondoltuk, hogy csakis Hospital da Cruz lehetett a célja. Mi is ezt a települést céloztuk meg azt remélve, hogy majd ott újra találkozunk.

Koffeinmentes kezdés után lementünk a mélységekig és becsekkoltunk. Ma sem sikerült paellát ennem, ehelyett kacsákat etettem chips-szel és örültem, hogy fogytam. :-)

Reggel 7.45-kor indultunk a szokásos kávé és lekváros kenyér után. Volt még néhány Nescafé túlélő tasakunk, amiket kómás reggeleken iszogattunk. Csak később vettem észre, hogy aminek oly nagy jelentőséget tulajdonítottunk, az bizony koffeinmentes kávé volt, de mi úgy ittuk, mintha a világ legerősebb kávéját kortyolgattuk volna. Hiába, régi igazság, hogy minden fejben dől el! :-)

Újra együtt a csapat! Marhacsorda és kutyafalka között vonultunk be Galiciába, ahol ámulatba ejtett a táj szépsége és kiderült, hogy megedződtem...

7.30-kor indultunk neki még sötétben az O Cebreirónak. Újra együtt haladtunk Krisztivel és Patrick is velünk tartott, Zoli pedig már korábban elindult. Eleinte semmit sem láttam, olyan sötét volt, aztán 8 óra körül világosodni kezdett. A reggelek egyre hidegebbé váltak, különösen itt fenn a hegyek között. O Cebreiro az El Camino második legmagasabb hegysége, így már előre görcsöltem, hogy milyen nehéz lesz megmászni. Valójában az előttünk álló igen meredek szakasz miatt izgultam, ahol 5 km-en belül közel 400 méter szintkülönbség leküzdése várt ránk.

Egy titokzatos délelőtt miatt sok időt vesztettem, de egy kis csalással behoztam a lemaradást. Volt hegy, völgy, viadukt és szerpentin, sőt még autóstop is, de a lényeg, hogy végre utolértem Krisztit! :-)  

Tegnap este megbeszéltük Zolival, hogy ő elindul korán, én meg majd valamikor utolérem, mert szerettem volna egy kicsit tovább aludni. Persze nem ez a teljes igazság, de ez most lényegtelen... Zoli reggel 6-kor szép csendben útra kelt, én pedig kb. fél 9 körül indultam el. Rögtön Casablanca határában megálltam egy pihenőhelynél, ahol megreggeliztem a tegnapi piknikes lepényt. Milyen jó, hogy rám tukmálták a kedves spanyol szüretelők! :-)

Egy nagyon nem ingerszegény nap! Placebo és Casablanca, szerpentin, szőlő, szüreti piknik sok borral, ahol megtanultam egy új borivó technikát is. :-) 

Az egyházi alberguében 7-kor volt reggeli és a változatosság kedvéért ismét lekváros piritóst ettünk, ki tudja hányadikat már az El Camino során. Egyszerűen nem tudtam megunni, úgy látszik a szervezetünk nagyon kívánta az édeset, hiszen sok energiát vesztettünk az úton. A két hospitalerától elbúcsúztunk, még puszit is kaptunk, majd negyed 8-kor útnak indultunk. Valószínűleg ezen a szálláson felejthettem az egyik pár kimosott túrazoknimat és mivel egyik nap a hátizsákomról lesett egy fél pár száradó zokni, így már csak két és fél pár túrazoknival folytattam a gyaloglást...

Volt ma hideg-meleg, hegy-völgy, fakereszt és vaskereszt, cica és csacsi, de a lényeg, hogy VIVA ESPAÑA!

A nap kiadós reggelivel indult. Zoli nagyon figyelmes volt velem, megpirította a kenyeremet és főzött egy jó kávét is, nekem már csak ennem és innom kellett. Feltöltődve energiával 6.30-kor indultunk útnak teljes sötétségben. Nagyon hideg volt még a reggel, bőven elkelt a polár pulcsi. Sokáig világítottunk fejlámpával, mire végre 8 óra körül világosodni kezdett.

Egy nagyon boldog nap nagy találkozásokkal, búcsúzásokkal  és stafétával...

Fél 6-kor keltem. Korán akartam indulni, mivel már eldöntöttem, hogy utolérem Krisztit. Tudtam hogy Astorgában szállt meg, vagyis csupán 17 km-rel járt előttem, ami egyáltalán nem tűnt behozhatatlan távolságnak. Az előtérben lévő automatából ittam egy kávét és ettem egyet a Leónban vásárolt csokis croissantból, hogy ne üres gyomorral induljak el. Hosszú utat terveztem egészen Rabanal del Caminóig, ami kb. 38 km. Ennyit még sohasem mentem egyetlen nap alatt, de majd kiderül, hogy bírom-e.

Egy ájult zarándoknő feküdt az út szélén, de jött a mentő. Hosszú vándorlás után egy mesebeli albergue lett a jutalmam, kaptam szőlőt, mézet és Kriszti is jelentkezett. :-)

Fél 6-kor keltem és fél 7-kor már teljes menetfelszerelésben álltam. Az egy órás reggeli készülődési idő nálam nagyon jónak mondható. A szálláson kaptunk reggelit, így nem kellett üres gyomorral indulnom. Emilio amigóm várt már rám az udvaron, együtt indultunk ki a városból.

A mai nap az elválásról szólt, de kiderült, soha nem voltam egyedül. Megjelent Gaudi, II. János Pál, Chopin és beszélgettem egy szamárral is.

Nekem sikerült időben felkelnem, de Kriszti kivételesen tovább aludt negyed 8-ig, így csak 8 órakor indultunk el. Patrick már előrement, aztán Kriszti és Fabrice is hamar lehagytak, én viszont nem siettem, ráérősen bandukoltam. Egy aranyos kis csacsinál megálltam és váltottunk pár szót... :-)