A fényes kövek városa, Lisszabon. - Csilingelő villamos, szirénázó bombeiros és egy megbüntetett pöttyös fürdőruha.

Néhány hónapja határoztam el, hogy idén a Portugál Utat fogom megjárni, mivel kevés szabadságom maradt, de már nagyon mehetnékem volt. A Francia Út 800 km-es távolsága után ez az út  a maga 240 kilométerével könnyű kis sétának ígérkezett, főleg úgy, hogy csak Portóból szándékoztam indulni Santiago de Compostela felé, de hogy mekkorát tévedtem, arról majd később...

A hátizsák súlya, túrabot a fedélzeten vagy poggyászban, vonatjegy rendelés, zarándok biztosítás, csomagmegőrző és még sok hasznos tudnivaló egy csokorban

2011. szeptember-októberben jártam meg először az El Camino Francést, vagyis a Francia utat, 2015. augusztus-szeptemberben a Camino Portugués, azaz a Portugál út rövidebb szakaszát Portótól Santiago de Composteláig, 2016. júniusban ismét a Francia út következett, majd 2018. szeptemberben újra a Portugál Út, de most Tomartól Santiagóig Azóta néhány új hasznos információ került elém, illetve némelyik alap tudnivalót nem árt újra és újra elismételni. Ezekből állítottam össze egy kis csokrot, fogadjátok szeretettel!

Hallottál-e uborkát csörögni? Tudod-e mi az a darbuka? És hogyan fér el benne két váltás ruha? Megtudhatod az alábbi interjúból.

Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem a magyar zenei kultúra talán még kevésbé ismert, de reményeim szerint nagy karrier előtt álló képviselőit, a SebtibenD zenekar tagjait, Lacit és Dezsőt. Hol máshol, ha nem az El Caminón? :-)

Meseszerű kerti relax után tengerparti activity, végül egy viharos éjszakán megint búcsút vettünk Barcelonától és Spanyolországtól. 

Eleinte azt hittem, hogy álmodom, de amikor fél óra elteltével is hallottam a monoton, azonos tónusú férfi hangok mormolását, akkor tudatosult bennem, hogy valamiféle szertartás hangjaira ébredtem. Kinéztem az ablakon, de a szép kilátáson kívül nem láttam semmit. Később derült csak ki, hogy a közelünkben van az arab negyed és csak a szokásos reggeli imájukat hallottuk. Hm, érdekes epizód volt, mert erre valahogy nem számítottam Spanyolországban, de Barcelona végül is egy multikulti világváros...

Gaudi, Sagrada Familia, sangria, paella... Annyit gyalogoltam, mintha csak a caminót jártam volna. :-) 

Nagyon korán keltünk, gyorsan összepakoltunk és szép csendben távoztunk a Campus Sur falai közül. Legalább háromnegyed órás gyaloglás állt előttünk a buszpályaudvarig. Úgy terveztük, hogy a 6:30-kor induló buszt még elérjük és azzal megyünk ki a reptérre. Furcsa volt baktatni Santiago elnéptelenedett utcáin a kora reggeli sötétben, hiszen alig néhány órája még hömpölygött a tömeg mindenhol, most pedig csak a takarító gépek és a szemétszállítók zaja törte meg a csendet itt-ott. A város még aludt, mi pedig szépen elköszöntünk tőle, de csak ideiglenesen távoztunk, hiszen mindketten biztosak voltunk benne, hogy visszatérünk még. A katedrális előtt elszorult a torkom egy picit..., de nem volt túl sok időnk, menni kellett. A buszt persze így sem értük el, de nem csináltunk belőle nagy ügyet, mert a 7:00-kor indulóval is bőven kiértünk a reptérre. 2011. évi itt jártamhoz képest meglepődve tapasztaltam, hogy egy egészen más terminálon, egy szép új indulási csarnok előtt tett le a busz a Lavacolla reptéren. Hamar becsekkoltunk, beszálltunk a gépbe és 8:45-kor magunk mögött hagytuk Santiagót. Adios, Santiago! Elindultunk hát Barcelona felé. Többször repültem már Barcelonába, de sosem tudtam megszokni, hogy leszállás előtt a szárazföld felől a gép tovább repül mélyen a tenger fölé, majd ott a nagy kékség fölött vesz egy U kanyart és így száll le Barcelona El Prat repterén. Hola, Barcelona, megjöttünk! :-)

Búcsú Santiagótól. Újra. Most nem szomorúan, mint 3 évvel ezelőtt, mert tudom, hogy még visszatérek. :-)

Jókedvünket fokozta, hogy ismét találkoztunk a két magyar zenész fiúval, Lacival és Dezsővel, akik különleges koncertet varázsoltak Santiago egyik szűk utcácskájában. De erről majd később.

Képes beszámoló Szent Jakab ünnepéről Santiago de Compostelából. A szó itt kevés, az élmény leírhatatlan, jöjjenek hát a fotók. :-)

A tegnap esti tűzijáték után még hajnalig élveztük a nyüzsgő várost, sőt még egy szabadtéri koncerten is megálltunk. Reggel nem aludhattunk sokáig, mert az ünnepi misét mindenképp látni akartuk, így viszonylag korán keltünk. Amikor kinyitottuk a szemünket és jobban körülnéztünk, az ámulattól elállt a szánk! Csodálatos helyen ébredtünk, nem győztünk kapkodni a fejünket a szebbnél szebb folyosók és kertek láttán. Este is érzékeltük, hogy szép hely lehet, de a sötétben nem láttunk mindent. Az egyszerűség és tisztaság, rend és nyugalom jellemezte az egyházi kollégiumot, amit természetesen kívülről belülről lefotóztam. Íme a képek.

Búcsúzások és találkozások, könnyek, áhítat, elcsendesedés és a nap végére egy frenetikus fieszta! - Festa Apostolo 2014, Santiago de Compostela :-)

Eljött hát az utolsó nap. :-( A reggel még a szokásos takarítással kezdődött és amint elhagyta az utolsó zarándok a szállást, bezártuk a kaput. Igyekeztünk, hogy legyen még idő a reggelire és csomagolásra is. Viszonylag jól haladtunk, a szobák és a konyha is készen voltak már, amikor Kristóf megjelent a féltve őrzött macska konzervvel. Ezt még az elődeink hagyták ránk és már többször is oda akartuk adni a cicáknak, de Kristóf mindig visszatartotta azzal az ürüggyel, hogy majd az utolsó nap adjuk oda a cicáknak, hogy szép emlékkel gondoljanak majd ránk. :-)

Reggel színielőadás az udvaron, este magasból öntött cider és pacsera, a kettő között pedig elérzékenyülés a vendégkönyvi bejegyzésektől.

Reggel elbúcsúztunk Mónikától és jó utat kívántunk neki, majd egy különleges előadás nézői lehettünk. A belga pasi adott elő egy rögtönzött jelenetet angolul, melyet Mártival az emeleti ablakból néztünk, Kristóf pedig az udvaron állva szemlélte. Azt mondta a belga, hogy mi a legdrágább helyről nézzük az előadást, mint egy páholyból, Kristóf pedig az olcsóbb helyekről. :-) A rövidke előadás nagyon mulatságos volt, de ugyanakkor elgondolkodtató is egyben. Egészen különlegesen indult tehát a napunk! 

Rózsaszál, moncsilla, szerzetesek eledele és egy másfélszer elszállásolt amerikai nő. A körtéből készült barackfa csak hab a tortán! :-)

Az utolsó előtti teljes napos szolgálatot kezdtük meg. Hihetelenül gyorsan elrepült ez a két hét, mintha csak tegnap vettük volna át a stafétabotot az előző csoport önkénteseitől! Ahogy eddig is mozgalmas napokat éltünk, úgy a mai nap is tartogatott meglepetéseket....