Azúrkék égbolt, szikrázó napsütés, remetelak, welcome nyilak és földbe vájt falu. Végül az is kiderül, hogy a magyarok jobban bírják a hőséget, mint a spanyolok. 

7.30-kor indultunk. Tudtam, hogy ez a 13. nap, így biztos voltam benne, hogy szerencsés napra ébredtünk. Sokat gyalogoltunk, mire a város széléhez értünk. Burgos egyébként szép, élhető település benyomását keltette, nagy parkok, széles utak jellemezték. Már majdnem 1 órája mentünk, amikor Krisztinek meg kellett igazítani a cipőjét. Megálltunk és amíg vártam rá, észrevettem, hogy rengeteg lóhere zöldellt a pad mögött. Keresgéltem, hátha rábukkanok egy négylevelűre, de nem találtam egyet sem, azonban tudtam, hogy ott bújik valahol, elvégre ez volt a 13. napunk! Újabb fél óra múlva megint meg kellett állnunk, hogy megnézzük az útikönyvet, mikor jön már az első falu vagy bár. Mialatt a könyvet bújtuk, ismerős hangok köszöntöttek ránk: az öreg Emilio és Enrique! :-)

Reggel űrhajóból lőttek ki, majd holdbéli tájakon jártunk és találkoztunk egy vérszomjas fenevaddal, az este pedig pénzcsörgéstől és telefonos ébresztőtől volt hangos.

Ma először fordult elő velem, hogy elaludtam, 1/4 8-kor ébredtem fel. Elfelejtettem beállítani a telefonomat, Kriszti pedig nem szólt, hagyott aludni. Gyorsan összekaptam magam és 3/4 8-kor, vagyis a megszokott időben már indultunk is. A fél órás rekordgyorsaságú készülődéstől viszont teljesen szétestem, hiszen a reggeli szintidőm minimum 1 óra, de otthon inkább másfél volt. Úgy éreztem magam, mint akit űrhajóval lőttek ki, pedig a 30-as busz sebességéhez voltam hozzászokva. :-) Szédelgésemből a friss levegő térített észhez, mivel az előző napi szeles idő után nagyon hideg reggelre ébredtünk. Ha már űrhajós hasonlattal éltem, akkor maradjunk is annál, mert hamarosan holdbéli tájra érkeztünk. Markáns köves, sziklás, bokagyötrő utakon haladtunk és mint annyiszor, itt is nagy hasznát vettem a túrabotomnak.

Öntisztuló bakancsban délelőtt éheztünk, délután elmélkedtünk és beszélgettünk, estére pedig előkerült egy dinoszaurusz is. :-)

Reggel elég későn keltünk, nagy volt a mozgás a szobában és a fürdőben, nem akartam tülekedni. Végre nagyjából elcsitult minden, elmentek a korán kelők, így 7.40-kor mi is kényelmesen elindultunk. Ed nagyon rosszul érezte magát, ő busszal ment tovább Burgosig, így 2 napot tudott pihenni. A csendes kisvárosban alig találtunk egy nyitva lévő bárt, de azért sikerült megkávéznunk.

Egy nemzetközi kerti parti keretében négy nyelven társalogtunk és gyakorlatban alkalmaztam a teremtés művészetét... :-)

A tegnapi zápor miatt olyan párás volt a levegő, hogy nem száradtak meg a ruháim, így a hátizsákra akasztva vittem őket. Több zarándok is haladt így élő ruhaszárítóként, elég vicces volt a látvány. Fél 8 után tudtunk csak elindulni, de legalább a tömeg elvonult addigra. Csak Christianék jöttek mögöttünk, majd hagytak el minket, de persze az első bárban utolértük őket. A reggeli édes péksüti és a szokásos café con leche után továbbmentünk.

Szántóföldek után golfpályán találtuk magunkat, ahol új barátra leltünk, majd este megmutattuk a világnak, hogy milyen a jó magyar lecsó.

Reggel kényelmesen készülődtünk, hagytuk, hogy a sietősek elinduljanak előttünk. Így is sötét volt még, amikor útra keltünk és a tegnap esti mulatság színterén nehezen találtuk meg a városból kivezető jelet. Szerencsénkre érkezett egy kedves segítség, aki megmutatta a helyes irányt. :-) [Úgy döntöttem, hogy a személyesebb részeket inkább kihagyom, illetve ha fontos az utalás, akkor azt szögletes zárójellel jelölöm. Sorry.] Lassan pirkadni kezdett és a város irányába visszatekintve sikerült megörökítenem a napfelkeltét.

Duplázással és osztódással indult a nap, kaptunk almát, kekszet és hátbaveregetést, de a nap végére az emberi kapcsolatok kerültek előtérbe.

Alkalmi hálótermünkben és az egész templomban sötét volt még reggel 6 előtt. Nem akartam tolongani a mosdóban, így még a sötétben osontam ki fogat mosni. Nem találtam a villanykapcsolót, azt gondoltam, hogy majd központilag fogják feloltani a villanyt, mint ahogyan este is történt. A tök sötétben furcsa íze volt a fogkrémnek, amit a hasonló kiszerelésű tubusos mosókrémből nyomtam a fogkefémre. :-) Nem mertem nagyon szentségelni, mégiscsak isten házában voltunk, de hangos köpködésemet már többen hallgatták végig az előtérben. Ekkor egy lány laza mozdulattal felkapcsolta a villanyt, a kapcsoló ott volt az orrom előtt. :-) Mosókrémmel és fogkrémmel többszörösen tisztított fogsorral léptem ki a sötét utcára és 7.10-kor már el is indultunk a hosszú útra.

Választ kaptunk az Estellában látott szottyadt paprika kérdésre, lekéstünk egy bikafuttatást, estére meg félig-meddig szeparálttá váltunk.

Reggel a kávéautomatánál újabb magyarokkal találkoztunk. Juli és Norbi már hajnalban útra keltek, épp csak egy kávéra ugrottak be az albergue udvarán lévő automatához, ők a gyors tempót képviselték.

Éhgyomorra boroztunk és webkamerába integettünk, majd birkanyáj közé keveredtünk, de később kaptunk szőlőt és zarándokáldást is.

Reggel fél 8-kor sikerült indulnunk. Ennivalónk nem maradt, az üzletek Estellában még nem nyitottak ki, úgy döntöttünk, hogy majd a legelső faluban megreggelizünk. Kicsit nehezen találtuk meg a városból kivezető utat, de végül is meglett. Útközben összefutottunk Lunáékkal, a kisbabás családdal.

Reggel illatos úton közlekedtünk föl-le, napközben hétágra tűzött a nap, de este a lelki sérültek otthonában nyugalomra leltünk. :-)

7.15-kor sikerült indulni. Már reggel érezni lehetett, hogy meleg lesz, elég langyos volt a levegő. Szerettem a reggeleket, ilyenkor egészen különleges fényjátékokat figyelhettünk meg. Hosszúra nőttek árnyékaink és valahogy sokkal lágyabban színezte be a napfény a természetet is.

Nagyon érdekes, illatos növényekkel szegélyezett földúton haladtunk. Többször is éreztem ezt az illatot, valamilyen gyógynövény lehetett, de nem jöttem rá, hogy milyen.

Megint hegyet másztunk és gyakoroltuk a hídon átkelést oda-vissza. Elcsíptem egy naplementét és átestem a tűzkeresztségen az emeletes ágyat illetően.

Reggel 7.25-kor indultunk még sötétben. Rögtön egy locsolókocsi és szemetesautó felvonulásba csöppentünk, melyek a tegnapi party romjait takarították serényen. Nagyon tetszett, hogy szinte az egész óvárost átmosták, nem hagyva semmi nyomot a buli után. Pamplona óvárosából kiérve egy modern városkép tárult elénk és lassan világosodni kezdett. Hamar jókedvre derültünk, amikor megláttuk a spanyol közlekedési lámpákat. Sajnos a fotók nem adják vissza teljesen azt a vicces megjelenést, kár, hogy nem videóztam le, de azért talán így is elképzelhető. Nem akármilyen jelzőlámpákról van ám szó!