El Camino zarándokút - egy magyar zarándok útja

Andrea az El Caminón

Portugál Camino Costa 2018. 14. nap: Viana do Castelo - Vila Praia de Ancora (20 km)

Portugál út - Camino Portugués de la Costa - 2018. szeptember 11.

2019. február 03. - Andrea az El Caminón

Végre megint óceán! Persze mindig bal kéz felől legyen, de nekünk jobbról is sikerült :-)

1_portugal_camino_costa_parti_ut.jpg

Reggel 6-kor a hátsó kijáraton hagytuk el a szállásunknak otthont adó textilboltot. Néhány szűk utcán jutottunk el a szélesebb főútig, rajtunk kívül nem igazán volt mozgás a városban. Sötét volt még, égtek az utcalámpák, aztán hamarosan kiértünk az óceánpartra. Sokáig kőburkolatú úton gyalogoltunk, majd egy jó fél óra múlva magunk mögött hagytuk a városi sétányt.

A térkép szerint két útvonalon lehetett haladni. Az elsődlegesen ajánlott út Areosa településen keresztül, végig a szárazföldön belül közelítette meg aznapi célállomásunkat, Vila Praia de Ancora városát. Ezzel szemben az alternatív útvonal közvetlenül az óceánparton vezetett, így természetesen ez utóbbit választottuk, hiszen ezért jöttünk a parti útra és nem a belsőre. Ráadásul előző nap semmit sem láttunk az óceánból, szóval már nagyon hiányzott nekünk a nagy víz  látványa!

7 óra előtt kezdett világosodni, úgy tűnt, hogy ma nagyon szép időnek nézünk elébe. Nem volt hideg, a szél sem fújt, de reggel még elkelt egy pulcsi az óceánparton. Egy-egy szakaszon ismét fapallókon haladhattunk és én mindig nagyon élveztem ezeket az etapokat. Nem tudom miért, de egyszerűen szárnyaltam a deszkapallókon! Annyira ruganyosan és könnyedén tudtam rajtuk haladni, hogy ilyenkor valahogy mindig a lányok elé kerültem, pedig normálisan az volt a kialakult rend, hogy én mentem leghátul és így mindig ráérősen tudtam fotózgatni kedvemre.

Ahogy a fenti képeken is látható, a fapallóknak időnként hirtelen, egy csapással vége lett, de legalább utána is puha földút vagy apró szemcséjű zúzott kavicsburkolat váltotta fel. Jut eszembe, nagyjából elmúlt a térdfájdalmam, amely Porto előtt eléggé megviselt és még térdrögzítőt sem kellett vennem hozzá! A gyógyír a fapalló volt! :-) Később, épp amikor egy puha kavicsúton haladtunk, feltűntek az úton keresztbe vonuló csigák. Tegnap meztelencsigákkal találkoztunk, ma pedig a házukat cipelőkkel, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy vajon mit remél a csiga az út túloldalán? Erről a komoly talányról már értekeztem a Francia Útról szóló beszámolómban, de sajnos nem jutottam közelebb a megoldáshoz azóta sem... :-) Mindenesetre megpróbáltam a reggeli napfelkeltét is megörökíteni a parttal párhuzamosan elterülő dombok mögött, de nem igazán sikerült. Azért képzeljétek oda, szép volt!

Időnként ilyen szép kőfal maradványok mellett megálltunk és ez jó alkalom volt arra, hogy a reggeli surlófényben rólam is készüljön egy fotó.

14_portugal_camino_costa_parti_ut.jpg

Alig néhány lépéssel arrébb hirtelen egy nyuszit vettem észre az út szélén! Eleinte csak néztük egymást, meg sem mertem mozdulni nehogy elriasszam, de azért óvatosan elővettem a telefonomat, hogy lefotózzam. Egy picit hagyta magát, aztán megunta és egy-két szökkenéssel odébb állt, akarom mondani odébb ugrált.

Még csak 8 óra körül járt az idő, de a nap már bearanyozta a parti deszkapallót és tartóoszlopait. A vízből kiálló egyik hatalmas kőre valaki egy szempárt és szájat rajzolt, ami így egy mosolygó bálnára hasonlított, melynek feje búbján sirályok sütkéreztek a langyos reggel napfényben. Rajtunk kívül csak néhány futó járt arrafelé, eddig jó választásnak tűnt az alternatív útvonal, tömegnek nyoma sem volt.

Azért errefelé is volt köves út és aszfalt, de jóval kevesebb, mint Coimbra és Porto között. Egyébként ezt az alternatív útvonalat is kijelölték a szokásos kagyló motívumokkal, de azért időnként így is produkáltunk néhány vargabetűt. Azt ugyebár tudjuk, hogy a legfőbb iránymutató az óceán, melynek mindig bal kéz felől kell lenni, akkor nem lehet baj. A mai napig sem értem hogyan sikerült úgy járnunk ezen a szakaszon, hogy nekünk jobb kéz felé essen... ? Azt hiszem akkor már visszafelé haladtunk az első, kisebb eltévedésünk után... :-)

Arra azonban határozottan emlékszem, hogy később rátévedtünk egy építés alatt álló útra, amelynek szélét deszkaszegélyek határolták, az utat magát pedig nagy zúzott kődarabokkal alapozták. Na ebben aztán baromi nehéz volt a járás! Nyilván nem is arra találták ki, hogy túrabotos zarándokok flangáljanak rajta, hiszen még nem volt kész, de mi valahogy odakeveredtünk és nem tudtunk róla letérni semerre. Végül szerencsére az óceánparton kötöttünk ki, de addigra megizmosodott a vádlink rendesen!

27_portugal_camino_costa_parti_ut.jpg

Amikor azt hittük, hogy a süppedős zúzott kőnél nehezebb talaj nem létezik, akkor végre elénk került a várva várt fapallós út, csak az volt a bökkenő, hogy az egészet betemette a homok! A lenti képen jól látszanak a deszkapallós utat szegélyező tartóoszlopok, de maga az út teljesen be volt fedve homokkal.

Ekkor már fél 11 felé járt az idő és nagyon fáradtak voltunk már, de egészen idáig - óceánpart ide vagy oda - nem volt egyetlen bár  vagy büfé sem az út mentén. Eddig. Itt azonban felcsillant a remény, mert a homokdűnék tetején látni véltünk egy bár-szerű képződményt, így hát azonnal levetettük magunkat a part menti bodega teraszára.

Egy jó darabig pihentünk, nagyon ránk fért már. Levettük a zoknikat is, szellőztettük és feltettük a lábunkat a székre. A parton már megjelentek a napernyők, gyékények és néhányan már sütkéreztek a kellemes napfényben. Itt éppen Ági látható, aki már útra készen cseverészik egy kaliforniai zarándokkal.

35_portugal_camino_costa_zarandok.jpg

Amikor elindultunk, akkor megint egy olyan útjelzést láttunk, ami bevitt volna a szárazföld felé és ez nagyon nem volt ínyünkre. Abban a pillanatban, amint ott tébláboltunk és azon tanakodtunk, hogy merre menjünk, megláttunk a parti homokban néhány hátizsákos zarándokot, akik visszafelé haladtak Porto irányába. Több se kellett nekünk, úgy döntöttünk, hogy mi is lemegyünk, elvégre abból nem lehet baj, ha az óceán a bal kezünk felől van. Irány a part! Én a magam részéről nem voltam annyira lelkes a homokért, mint Ági és Erika, de őket látni kellett volna! Mint két óvódás kisgyerek, akiket kiengedtek a homokozóba! Sikoltozva szaladtak a puha homokon, alig tudtam őket követni és csak tisztes távolból sikerült lefotóznom a csajszikat. Ági mezítláb nyomta, Erika szandálban, de most zokni nélkül :-), én pedig maradtam a túracipőmben. Három különböző lábberendezéssel róttuk tehát a métereket az óceánparton, meg is örökítettem mindannyiunk lábnyomát az utókornak. :-)

Aztán meg én lettem megörökítve gyaloglás közben, majd alkotás közben. Ahol nedves homokon lépkedtünk, ott még viszonylag jól lehetett haladni, de a száraz, puha homokon képtelenség lett volna hosszabb távot megtenni. Így sem mentünk túl sokat, talán 500-700 métert ezen a szakaszon, de elég rendesen elfáradtunk tőle. Kb. negyed 2-kor pillantottuk meg Vila Praia de Ancora városát.

Egy darabig pallókon is mentünk, de még legalább 1 órát kóvályogtunk, mire megtaláltuk a központtól 1 kilométerre lévő vendégházat, ahol előző nap lefoglaltuk a szállást. Az apartman nagyon kellemes környéken volt és a házigazda is szívélyes, kedves vendéglátónak bizonyult. Végigvezetett bennünket a szép, tiszta, igényes házon, megmutatta az összes helyiséget, majd végül a szobánkat is. Mivel egy négy ágyas koedukált szobában foglaltunk le három ágyat, így csak kicsit lepődtünk meg, amikor az egyik ágyon már ott horkolt egy jól megtermett, félmeztelen pasi. Na mindegy, az alberguében is közös hálóteremben lettünk volna, szóval ez nem volt annyira furcsa, csak kicsit... A pasi egyébként egy görög gitáros volt, aki nem sok vizet zavart, legalábbis napközben. Este azonban rájött a gitározhatnék és a teraszon elég sokáig muzsikált a fiatal lányok nagy örömére, de mi nem tudtunk tőle aludni. Más baj nem volt vele. :-)

A vendégház tényleg nagyon kulturált volt, a konyha, a társalgó, a terasz minden, talán egyedül a szoba hagyott némi kívánni valót maga után, mert nem volt rajta ablak. A társalgóban például olyan jól éreztük magunkat és annyira ellazultunk délután, hogy Ágival egy ültő helyünkben elaludtunk a kanapén. :-)

53_portugal_camino_costa_guest_house.jpg

Később még elmentünk a közeli szupermarketbe és bevásároltunk a vacsorához. Persze az út jó meredeken vezetett felfelé, nehogy kiessünk a formából. :-)

54_portugal_camino_costa_guest_house.jpg

Előre szólok, hogy a következő napunk nagyon izgalmasan alakult és fontos információkat is közlök majd. Addig is, adios!

A bejegyzés trackback címe:

https://mundicamino.blog.hu/api/trackback/id/tr6514604292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.