Szép tájak, állatok, napsütés és egy háromszáz méteres hegy. Hangolódás a két nap múlva esedékes nehéz napra... 

Reggel minden koszos ruhám  kimosva, összehajtva, illatosan várt a társalgóban egy kis asztalkára helyezve, de nemcsak az enyém, hanem minden olyan zarándoké, aki este belehelyezte ruháit a szennyestartó kosárba. Hát igen, nem véletlen, hogy a Bodenaya faluban lévő albergue rövid időn belül kultikus szállássá vált. Maximális odafigyelésre számíthatott az, aki egy hosszú nap után betért ide. A társalgó hosszú asztalát is megterítették már szorgos kezek a reggelihez, rajta minden finomsággal, ami egy fárasztó nap előtt szükséges a peregrinóknak. Megreggeliztünk, majd elbúcsúztunk Celiától és kiléptünk a kapun. 

Még nem volt 8 óra, amikor elindultam. Anna később jött utánam - így beszéltük meg - úgyis hamar utolér majd. Alig egy kilométernyi séta után elérkeztem La Espina településre, ahol van bolt, kávézó, fel lehet töltekezni, ha valaki éhesen, szomjasan érkezik ide, de nekem most nem volt szükségem semmire, hiszen nemrég indultam Bodenayából egy bőséges reggeli után. Úgy gondoltam, hogy majd csak a következő állomásnál, El Pedregalnál állok meg és majd ott tartok pihenőt, az már csak 4 km-re van innen. Közben áthaladtam La Pereda falucskán, ahol az Albergue El Minero mellett vezetett az út. 

Az időjárásra nem panaszkodhattunk, kellemes, napsütéses időben volt részünk, reggel még elviselhető volt a hőmérséklet is. A házak mögött és a domboldalokon mindenféle háziállat előfordult, legelésző tehenek, birkák és cicák nyújtóztak a nap simogató sugarainak fényében, de leginkább egy érdeklődő kutyus hívta fel magára a figyelmet, aki minden zarándokhoz odaszaladt egy kis buksivakargatásért. :-)

9 óra előtt értem El Pedregal településhez, ahol a falu határában elsétáltam egy ivókút és az út szélére telepített italautomata mellett, de nem álltam meg. Úgy gondoltam, hogy majd a faluban beljebb biztosan lesz egy bár vagy bolt, majd ott veszek valamit későbbre és leülök pihenni is. Hát nem volt. Amit a Gronze jelzett, miszerint bár és bolt is található a faluban, azt együttesen az automata testesítette meg, de visszafordulni nem akartam, inkább megálltam a templomnál és ott leültem egy padra. Ez a templom a reggeli időszak ellenére is nyitva volt, be lehetett menni, nem mindenhol van ez így. Sőt, még pecsétet is kihelyeztek az egyik asztalkához, szép piros tintával pecsételhettünk a credenciálba. Hamarosan befutott Sharon, a kanadai zarándoktársunk és Anna is. Mindannyian megpihentünk a templom oldalában, majd Sharon ajándékba adott nekünk két-két kanadai motívumokkal díszített szilikonos karpántot. Kedves gesztus volt tőle, de mi nem tudtuk viszonozni, mert nem hoztunk magunkkal ilyen apró kis emléktárgyakat. Nekivetkőztünk - hiszen forró napnak ígérkezett a mai - bekentem magam naptejjel és elindultunk.

A falu végén jobbra irányított a jelzés egy kisebb mellékútra, de ezután is aszfalton haladtunk. Később földúton mentünk tovább és a változatosság kedvéért legelésző lovak és marhák váltogatták egymást.

Egyre melegebbé vált az idő, de szerencsére többször is áthaladtunk árnyas fák között, kisebb erdőkön és mezőkön keresztül.

Háromnegyed 12-kor értünk Tineo közelébe, ahol először egy napóra és zarándokszobor állított meg bennünket, később pedig a város feletti szép látvány, háttérben a nagy hegyekkel, melyeket majd meg kell másznunk... Hm...

Jócskán eltelt az idő a templom oldalában eltöltött pihenőnk óta, szerettünk volna már leülni és inni valami hideget. Elindultunk hát Tineo városközpontja felé, melyhez egy jó kis lejtőn kellett leereszkednünk. A szűk kis utcában találtunk egy pékséget, de ott nem igazán tudtunk venni semmi rendes ennivalót, így egy kicsit bolyongtunk még a közeli templom körül, majd leparkoltunk egy kicsi bár árnyas teraszán.

Feltöltöttük energiakészleteinket néhány aprósággal, úgymint tortilla, ajándékba kapott (tapas) ibériai szalámis falatkák, café con leche és jéghideg limonádé, így már talán kibírjuk estig. :-) Már megint nem tudom hogyan csináltuk, de itt is sikerült egy egész órát elidőznünk, pedig még csak a mai etapunk felénél jártunk és bőven volt még előttünk távolság. Ezek után azonban eszünk ágában sem volt bemenni a városközpontba (ami egyébként csak 300 méterre lett volna tőlünk), mert ha ott is elidőzünk, akkor sosem érünk be a mai célállomásunkra.

13 órakor kicsit pihentebben, feltöltődve elindultunk. Szükségünk is volt a bevitt energiára, mert Tineo után egy 300 méteres szintemelkedés várt ránk 5 kilométeren belül, ami ugyebár nem a kedvencem, márpedig itt a Camino Primitivón hegyekből van bőven. Szinte csak az van. Már rögtön a városból kifelé jövet megkezdődött a meredek emelkedő, amiről egy ideig a látvány elterelte a figyelmemet.

Eleinte még akadtak árnyas részek, de később sokat gyalogoltunk a tűző napon és ez elég sokat kivett belőlünk. Marhákból errefelé sem volt hiány, ők bírták a forróságot.

A táj tényleg nagyon szép volt, sokat gyalogoltunk a természetben és errefelé nem igazán érintettünk nagyobb településeket. Annak ellenére, hogy már megjelent néhány felhőpamacs az égen, még mindig a napsütés játszotta a főszerepet, de jobb is volt ez így, mintha esett volna az eső. Egy szakaszon az országút melletti keskeny gyalogösvényen vezetett az út és végre találtam egy árnyas fát, alatta meg egy hatalmas terméskövet, amire le lehetett ülni. Le is huppantam egy tízperces szünetre, majd továbbindultam. A nem túl forgalmas országúton csak ritkán jelentek meg autók, néha azonban egy-két kamion is elsuhant arra, az egyik pont akkor, amikor fotóztam. Jó hangos dudálással üdvözölt, amivel a frászt hozta rám. :-)

Egy idő után megint egy szép kis erdőn keresztül vezetett az út, ahol egy elágazáshoz értem. Tulajdonképpen egy U-kanyart kellett megtenni, mert balról, fentről érkeztem az útjelző kőhöz, ahonnan jobbra, lefelé kellett folytatni az utat a Camino Primitivo nyomvonalán. A másik jelzés Obona faluba és egy kolostorhoz vezet.

Talán a mai napra egy kicsit hosszú távot terveztünk, de nem tudtuk máshogyan szakaszolni és végül 6 órakor megérkeztünk Campiello településre. Persze addigra már elég fáradtak voltunk, de mivel a szállásunkat előre lefoglaltuk, így nem rohantunk. Campiello falu csak néhány házból áll, így nem okozott nehézséget megtalálni az alberguét, főként úgy, hogy már messziről látszott a felirat az út bal oldalán álló zöld ház oldalán. Először a zöld házban található bárnál kellett regisztrálni, majd a hospitalera/pincérnő átkísért bennünket az út túloldalán lévő alberguébe és megmutatta az ágyunkat. Egész jó kis szállásnak bizonyult. Tiszta, tágas, konyha, mosógép, minden dolog rendelkezésre állt, amire egy zarándoknak szüksége lehet.

Fürdés és mosás után átmentünk a szemben lévő étterembe, ahol vacsorára csak levest kértünk, mert nem voltunk túl éhesek, ellenben ki voltunk száradva a nagy melegtől. Persze azért kértünk hozzá egy kis cervezát is, de csakis a hidratálás miatt! :-) 

Íme a mai etapunk szintmetszete, ahol a zöld pöttyök a vásárlási, feltankolási lehetőségeket mutatják. El Pedregalnál ez az automatát jelenti.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)